Fülszöveg: 

Fábián Janka új könyvében folytatódnak az utolsó bécsi boszorkány, Felícia történetei. Mária Terézia javasasszonya néhány évnyi kegyvesztettség után ismét visszatér a királynő szolgálatába, aki nemcsak testi, de szerelmi bajaira is gyógyírt vár tőle. Az olvasó felfedezheti a korabeli Bécs titkait, amelyekről az egyszerű városlakóknak sejtelmük sincsen. Majd elkísérheti a császári párt és Felíciáékat Gödöllőre, Grassalkovich Antal fényűző, legendás ünnepségére, végül megismerhetjük Hadik András generális balkezes selyemkesztyűinek történetét. A kötet utolsó novellájában Felícia unokája a férjével Párizsból először Bécsbe, majd Budára költözik, ám a távoli forradalom eseményei itt is utolérik őket, és minden leleményességükre szükségük lesz, hogy ép bőrrel megússzák a a kalandokat.

Szerintem: 

Ezt a kötetet kicsit jobban tudtam szeretni, mint az előzőt. Leginkább azért, mert

javítani tudta, amit nem szerettem és meghagyta, amit viszont igen.

Vagyis, a történelem még mindig aktív része a sorozatnak. Felícia ott van Mária Terézia környezetében, erre a részre már a férje is a 'titkos lovagja' a királynőnek, aki el is viszi magával férjkereső küldetésre. A Sziléziáért folytatott háború, a poroszokkal kapcsolatos viszályok, Hadik András. De kapunk Gödöllőt, országgyűlést és francia forradalmat is a végére. Szeretem, amikor egy romantikus elemekkel is dolgozó, női regény, amely történelmi nevezi magát, valóban történelmi. Nem csak a ruhák meg a korerkölcs miatt álcázza magát kosztümösnek.
Ez olyan regény, ami tényleg történelmi. Az eseményekkel, történelmi személyekkel és összefüggésekkel együtt.

Továbbra is szépen kidomborítja Mária Terézia alakját, uralkodását és a házasságát. Olyannyira, hogy a kötet első felében simán fontosabb szereplőnek érzem a királynőt, mint akár a hősnő férjét vagy kislányát. Ad neki vonzó és gyarló tulajdonságokat, az emberi alakot rajzolja egy mitizált kép helyett. Ezt szerettem is benne.

Még mindig áll, hogy az időugrások is működnek. Egy-egy nagy után azért emésztenem kellett, mennyi minden kimaradt. Az egyik percben Zsófi – Felícia lánya – még 15-16 éves kamasz, aztán már nagymama? Ott nagyot néztem, pláne, mert a kalapos király az ikrei apja. Az meg hogy esett meg? Sejtem, hogy a 3. rész annak lesz a meséje.

Akkor, amit sikerült fejleszteni. Bár mindig idegesít, hogy Felícia a Karvaly-fiút emlegeti magában a nagy szerelmeként, de sokkal jobb döntéseket hoz vele kapcsolatban. Gödöllőn újra találkoznak, Gábris fel is elevenítené a viszonyukat, noha csinos és fiatal feleségével utazik. Felícia most nemet tud mondani, hűséges marad a férjéhez és valahogy azt éreztem ott és akkor, hogy már el tudja engedni a kamaszlány rajongását. Igaz, ebben a történetben is van egy nagy időugrás és kapunk egy időről időre feltűntek egymás életében utalást, ami nincs kifejtve. Még az sem, hogy amikor Gábris meghal a családja körében, akkor pl. az unokái alatt az esetleg feleségétől született gyermekek leszármazottjait kell érteni, vagy Marie-t és Pierre-t, Zsófi gyerekeit. Bár, azt hiszem, inkább a törvényes Karvalyokat. Ha Pierre azt sem tudja, ki volt az apja, miért tudná, ki a biológiai nagyapja? Igen, azon lehetne morogni, hogy mennyi ebben a családban a szerelemgyerek, akinek fogalma sincs róla, ki fia-borja… De ezt könnyebben el tudtam engedni.

Olvasmányos, szépen összerakott kötet. Akár úgy is értelmezhető, ha valakinek véletlenül kimaradt volna az első kötet. Nekem pl. Zsófi elmaradt története inkább hiányt kelt, mint az előismeret esetleges hiánya. De ezt igazán nem ítélhetem meg, mivel én folytatólagosan olvastam az előző kötet után.

A vajákos-vonal némileg visszaszorult, de mivel helyette a történelem helye nőtt meg, hiányérzetem nem volt miatta. Maradnak azért morzsák arról, hogy mennyire elvakult és rosszindulatú tud lenni a tömeg, de már nincs olyan feszült helyzet, mint volt korábban.

A visszatérő szereplők esetében fejlődést nem igazán látok, hozzák magukat. Így a fiatalok voltak az érdekesebbek, milyenné alakulnak a történet során. Nekem pl. Marie és Pierre izgalmasabbak voltak, mint Zsófi.

Akkor, nagy levegő és jöhet a vége is. Eddig pozitív az összkép, már csak remélem, hogy a következő kötet is tartja a szintet és akkor ezt a sorozatot tudtam szeretni.