Fülszöveg: 

Mi vár rád, ha a Holtak Istene visszaadja az életedet?

Persephone csak névleg a Tavasz Istennője. Az igazság az, hogy a virágok kislánykora óta elhalnak az érintése alatt. Új-Athénba költözése után abban reménykedik, hogy feltűnés nélkül vegyülhet el az emberek között, halandó újságírónak álcázva magát.

Hades, a Halál Istene egy szerencsejáték-birodalmat épített fel a halandó világban, a szóbeszéd szerint pedig a leglehetetlenebb fogadásokat kedveli a legjobban.

Miután véletlenül összetalálkozik Hadesszal, Persephone rádöbben, hogy alkut kötött a Halál Istenével. Az alku feltételeit pedig képtelenség teljesítenie: életet kell teremtenie az Alvilágban, különben elveszíti a szabadságát.

Az alku azonban nem csak arra világít rá, hogy Persephone egy bukott istennő. Miközben ugyanis igyekszik elhinteni szabadságának magvait, egyre jobban beleszeret a Halál Istenébe – ez pedig tilos.

Szerintem: 

Az átdolgozások korát éljük, és van pár történet, ami annyira felkapott lett, hogy hosszan lehetne sorolni, kik és milyen módon dolgozták át. A legtöbb, nem meglepő módon szerelmes történet.

Hades és Persephone történetét mondja el újra Scarlett St. Clair is. Ez pont egy olyan

mítosz, amit annyiszor újraírtak már, hogy kérdés, ez milyen pluszt tud felmutatni.
Amire különben leginkább emlékeztet, az a képregény feldolgozás, a Lore Olympus. Ebben is nagyvárosi, mai környezetbe helyezi a történetet, hasonlóan üzemszerű az Alvilág működése, Persephone ebben is gyakornokként jelenik meg elsőként. Még a cselekményben is vannak nagyon hasonló jelenetek – pl. a lány összebarátkozása Hades kutyáival.

De, ez a történet elkanyarodik az erotika felé. Hades sokkal előbb veszi be a lány ágyát, mint a szívét. Az egész sztori egy csábítás leírása, ahogy megismerkednek, majd Hades egyre közelebb édesgeti magához az istennőt. A történet nagyját az ő beszélgetéseik teszik ki, vagy Persephone álmodozása a férfiról.
Megvan a maga hangulata, és még az is tetszett benne, ahogy Persephone elkezd rájönni, hogy az istenről kialakított képe és a valóság mennyire eltérőek. Van egy eszmélés azon túl, hogy kezdettől mennyire vonzódnak egymáshoz fizikailag. Persephone úgy lesz szerelmes, hogy túllép az előítéleteken, és nem csak vonzódni tud a férfihoz, de tisztelni is képes lesz.

Szerencsére nem is túlzottan mocskos regény. Vagy már edzésben vagyok, hála a sárkányos alakváltós történetnek, és ezt már fel sem veszem? Minden esetre nem az a cselekmény nagyja, hogy hol és miképp esnek egymásra, ha a végére meg is szaporodik az erotikus jelenetek száma. Itt legalább törekvés van, hogy ne csak ágytorna legyen.

Bírtam a párost, szeretem az alapmítoszt. Ráadásul ebben a történetben pont azok az elemek lettek lefaragva, amelyek miatt Hades az eredetiben elítélhető. Itt nincs lányrablás, nincs nyílt erőszak. Itt Persephone önként tart vele, és kertet kezd el nevelni az Alvilágban. Itt Persephone nem akar visszajutni az anyjához, sőt, inkább menekül előle. Meg gránátalmát sem kell enni, hogy Persephone az Alvilágban maradjon. Ez sokkal tisztábban szerelmes mese, amiben Hades románc álompasivá lett átírva, akiben egyszerre van meg az erő és a szenvedély.

Amivel viszont bajom volt, az Persephone sokáig elhúzódó nyavalygása és önáltatásai. Lesz, aki meg is fogalmazza neki, hogy saját magát veti börtönbe, hogy ő saját maga legnagyobb ellensége. És valóban. Van benne valami nagyon gyerekes, esetleg kamaszos vonás, amivel az agyamra tudott menni. Ő tipikusan az a karakter, aki más szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában a gerendát sem.
Majd fejlődik, lesz önbizalma és a hatalmával egy kis sötétség, mondhatni gonoszság is kerül belé, de addig túl sűrűn irritált.

A mellékszereplőkkel spórolósan bánik. Azt ugyan értékeltem, hogy más mítoszok elemeit is beemeli, de alapvetően nem lényeges alakok a köröttük levő emberek. Nagyon a főszereplő párosra van ez kihegyezve, de azért dob rajta a melléktörténetek sora. Még, ha lesznek is eltérések, mint ahogy ismerjük a történeteket. Orpheusz története, csak hogy egyet emeljek ki. Itt nem egy zseniális zenész és istenivadék, és esélyt sem kap, hogy kimentse a feleségét az Alvilágból.

A konfliktus elég mű. A főszereplő páros egymásnak van szánva, a lány anyja meg sok mindenre képes lenne, hogy ne legyen ebből a szerelemből semmi. Legyőzi a pár az akadályt? Bár, sokkal jobban ki van emelve az, hogy Persephone milyen kisebbrendűségi érzésekkel és komplexusokkal küzd, amiken túl kell lépnie, ha boldog és hatalmas akar lenni.

Stílusa a csajos románcoké. A párbeszédek, Hades és Persephone csörtéi gyorsak, hatásosak. Az erotikus jelenetek túlfűtöttek. Zsánerében korrekt, guilty pleasure hatású. Azért meg hálás vagyok, hogy nem obszcén. Azért messze nem az a szöveg, amit pl. felolvasnék, de ebben a zsánerben rendben van.

Mivel rosszabbra számítottam, nekem kellemes meglepetés volt. Korrekten össze van rakva, akadt benne ötlet is. Szórakoztató.

Idézet: 

A tiszteletre birodalmakat lehet építeni. A hatalom legyőzhetetlenné tesz. A szerelem pedig halhatatlanná.

– Van hobbid?
– Kártyázás. Lovaglás. – Hades elgondolkozva forgatta meg az ujját a levegőben. – Ivás.
– Esetleg olyan dolgok, amik nem ahhoz kapcsolódnak, hogy te vagy az Alvilág ura?
– Az ivás nem kapcsolódik ahhoz, hogy én vagyok az Alvilág ura.
– De nem is hobbi. Hacsak nem vagy alkoholista.