Fülszöveg: 

Leon: A varázslók között makulátlan a hírnevem. Gyilkosnak hívnak. A gyilkolásban vagyok a legjobb. Egy rossz mozdulat, és halott vagy. Őt kivéve. Őt, akit el kellett volna ragadnom, és akit meg kellett volna ölnöm. A szekta, ami egykor engem irányított, most őt akarja, de nem fogom átengedni nekik az új játékszeremet.

Rae: Mindig is hittem a természetfelettiben. Szenvedélyesen vadászok a kísértetekre, de sosem volt a terv része, hogy megidézzek egy démont. Szörnyek bolyonganak az erdőben, és valami ősi, valami gonosz ébredezik…, és engem szólongat. Nem tudom, kiben bízhatok vagy milyen feneketlen ez a sötétség. Csak annyit tudok, hogy egyetlen reményem van az életben maradásra: az engem követő démon, ő pedig nemcsak a testemet, de a lelkemet is akarja.

Szerintem: 

A helyzet az, hogy ez a zsáner nem az, ami fekszik nekem. A dark romance egész egyszerűen

túl sok olyan cselekményelemmel dolgozik, ami engem kiakaszt és nem szórakoztat. Így lehet, hogy zsánerében jó a könyv, én viszont utáltam.

A lelke elrablója is ilyen lenne? Mert nekem az jön át, amit nagyon nem szerettem benne. Amit az ilyen könyvekben rendszeresen fel szoktam tudni sorolni.
Kezdjük azzal, hogy szerelem és szex teljes összemosása megtörténik. Rae és Leon teljesen egymásra kattannak, de ez a történetben kimerül annyiban, hogy szeretnek baszni és sokat csinálják is. Elnézést a szóhasználatért, de a regény nyelvezetét idézem ezzel. Nyilván egy erotikus fantasy esetén nem kell logikát vagy észt keresnem, a zsánerben érzelmeket se nagyon, de ez annyira problémás. Azt mondják szerelmesek lettek, de ez kb. kimerül annyiban, hogy a másik szexuális vágyaik tárgya. És milyen jövőt lehet erre elképzelni? Az egyik törékeny halandó ember, a másik párszáz éves hatalmas démon. Mennyi a szavatosságuk, 20-30 év max? Ez persze a történetben senkiben fel sem merül.

Aztán, már érintettem. Indokolatlanul durva és mocskos a nyelvezete. A szex valamilyen szinten ad magyarázatot rá, de mindent azért nem tudok ráfogni. Ez egy mocskos könyv, nem csak tartamban, nyelvében is.

Következő: bugyuta karakterek. Főleg Rae az, akinek el kellene mennie egy kis észért a szomszédba. Hogy élte egyáltalán túl a cselekményt? Meg nem tudom mondani. Valakinek úgy szét kellett volna tépnie, hogy csak kis cafatok maradnak belőle. Nagyon egyszerű a regény világépítése, átlátható minden, de a hősnőnek ez se nagyon megy. Belekontárkodik és okoskodik sok mindenbe, amit nem ért, nem tud, és idiótaságokat csinál.
Ezzel sikerült is elérni, hogy nem kedvelni, inkább kinevetni kezdtem az alakját.

Elsőre azt hittem, legalább a fantasy menti a menthetőt, de aztán arra jutottam, hogy az is csak a problémákat növeli. Ha Leon egy gazdag üzletember lenne, akkor nem morognék azon, hogy mi lesz 30 év múlva, vagy majd a Pokolban.

Szóval, mivel én nem szeretem a zsánert, és ezt a regényt sem szerettem, könnyen lehet, hogy ez dark romance-ként remek. Kihozta az ellenérzéseim, amiket ezeket ki tudnak belőlem hozni.