Fülszöveg: 

Cordelia Carstairsnek mintha mindene meglenne, amire valaha is vágyott. Hamarosan feleségül megy James Herondale-hez, a fiúhoz, akibe kislánykora óta szerelmes. Új élete van Londonban a legjobb barátnőjével, Lucie Herondale-lel és James elbűvölő társaival, a Vidám Zsiványokkal. Nemsokára visszatér hozzá az imádott apja. És ő a Cortana, az ősi kard kiválasztottja.

Az igazság viszont sokkal kegyetlenebb. James és Cordelia házassága egy hazugság, Cordelia hírnevének megmentéséért kerül rá sor. James a rejtélyes Grace Blackthornba szerelmes, akinek bátyja, Jesse évekkel ezelőtt meghalt egy tragikus balesetben. A Cortana égeti Cordelia kezét, amikor hozzáér, az apja pedig megkeseredett és dühös. És egy sorozatgyilkos kezdi tizedelni London árnyvadászait, aki a sötétség leple alatt öl, hogy aztán nyomtalanul eltűnjön.

A Vidám Zsiványokkal együtt Cordeliának, Jamesnek és Lucie-nek a pengés gyilkos nyomába kell erednie a város legveszélyesebb utcáin. Mindeközben mindannyiuknak megvan a saját súlyos titka.

Szerintem: 

Hasonló érzéseim voltak, mint az előző kötet kapcsán. Vagyis,

túlírtnak érzem. 600 oldal feletti, de nekem sokkal jobban tetszett volna egy feszesebb, pattogósabb 350-400 oldalban.

Kezdem is ezzel – nincs benne annyi cselekmény, ami indokolja a hosszát. Sok benne az ismétlődés – pl. Lucie, aki újra és újra ugyanazt próbálja Jesse érdekében tenni. Ahogy az is visszatérő elem, ahogy James és Cordelia félreértik egymást, a karkötő hatása. Nagyon hosszú a felvezetés, sokáig tart, amíg kibomlik a konfliktus. A gyilkosságok, a Blackthorn ármányok is kb. a regény felétől lesznek érdemlegesek.

Pedig Clare még mindig ötletes, és látszik, milyen irányokba halad. Több mágikus lényt mozgat, és a sorozatai szereplőit is visszahozza. Van előre- és hátrautalás is. Ettől még fanfaktor is generálódik, bár nekem ez nem tudja pótolni a feszesebb cselekményt. Most piszkálódó a kedvem, így azt is megjegyzem, hogy a nagy egészet nézve azért azonos elemeket használ. Akár az LMBTQ szál, akár az, ahogy a két parabatai ugyanabba a lányba szerelmes, aki őrlődik is a két fiatalember között, noha adja magát, melyik a nagy szerelem.

A főszereplői kevésbé tudtak megfogni. James túl jónak lett megírva, túl sokan rajonganak érte és szeretik. Pedig a démoni örökség miatt fekete bárányok is a húgával, mégis az jött le, hogy a londoni társaságban James az egyik legkapósabb agglegény. (Majd fiatal férj.)
Cordelia meg az a szereplő, aki az ifjúsági regényekben irritálni szokott. Magát rosszabbnak látja, mint amilyen. Rendszeresen kell egy szereplő, aki bizonygatja neki, hogy hős, szép és szerethető. Értem, hogy így tud vele bárki azonosulni, és bizonygatja, hogy bízzunk magunkban, legyen önbizalmunk, de akkor is jobban szeretem a kevésbé depresszív hősnőket.
Plusz, ahogy James és Cordelia keringenek egymás között, és félremennek köztük a szavak és tettek… Ez generálná a romantikus részben a feszültséget, de annyira mű így. Pláne, hogy pontosan tudjuk, hogy Jace majd kiknek a leszármazottja lesz…

Pedig vannak jobban sikerült szereplők is. Nem gondoltam volna, de a sötét oldalon állók az izgalmasabb alakok. Grace egyszerre nagyon utálható, sötét lány, ugyanakkor ő maga is áldozat. Ő nem fekete-fehér, mint a főhős páros. A legjobb szúrásokat is ő kapja – amikor Lucie megjegyzi neki, hogy nem érti, James mit szeret benne, az mesteri vágás volt. Pláne, hogy olvasóként tudjuk, hogy James nem is szereti, csak el van varázsolva, hogy rajongjon érte.
De jól ki van találva Jesse tragédiája is.
Ahogy a démonok áskálódnak.
Hiszen Clare jó mesélő is, ötlete is van, csak beleesett a siker univerzumok betegségébe. Annyira elnyújtja…

Ez húzta le nekem a stílusát is. Túl magyarázó, és az a rengeteg lelki fejtegetés… Pedig vannak jó párbeszédei. Tud feszült, hatásos jeleneteket komponálni. Van benne dráma, fordulat és szenvedélyek.

Azt még nem döntöttem el, hogy az illusztráció mennyire tetszett vagy sem. Maga az, hogy vannak képek, bejött, de ezek a sziluettek… nem igazán a stílusom.

Azért a végét várom, bár nagyjából tudható, hogy kivel mi fog történni. Kedvencem nem lesz, de egynek elment.

Idézet: 

Még egyszer sem tudatosult benne, mekkora keserűség, ha az embernek hatalma van, de nem használhatja semmi jóra.