Fülszöveg: 

Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

Szerintem: 

A remek első kötet után voltak félelmeim, de Aguirre megugrotta. A folytatás

még jobb lett, mint a nyitánya.

Először is, most is egy változatos, izgalmas cselekményt kaptunk. A szereplők harcolnak, több színtéren is helyt kell állniuk. Kifejezetten tetszett, ahogy igyekeztek megvédeni az új otthonukat, és a vetés óvása, a mutánsokkal kapcsolatos felfedezések olvastatták velem.
Mellette volt érzelmi, kamaszos oldal is. Pikk ott áll középen, Fakó és Kósza is szeretné a lányt maga mellett tudni. Az előző résznél így erősebb a szerelmi szál, de most sem beszélhetünk romantikus vonalról. Pikk már tudja, kit akar és csak némi kommunikációs zavar van. Amint azt leküzdik, már minden halad a megfelelő úton. Szerettem is, hogy Aguirre nem akart szerelmi háromszöget írni, és nem húzta feleslegesen az olvasó agyát. Pikk Fakót szereti, és fel sem merül, hogy Kószát bolondítsa. Szerettem az egyenességét, de ez elmondható a többiekről is.

Vagyis, a szereplőket most is szerettem. A főszereplőket fejleszti: Pikk családba kerülve kezdi megtanulni, amit a föld alatt nem tudott szocializálódni. Kifejezni és megélni a szeretetet. Ez lesz az, ami majd elvezet oda, hogy a szerelmi életét is gyorsan helyre tudja tenni. Közben meg egy harcos lány is, akinek küzdenie kell azért, hogy maga lehessen. Hiába van jó helye, ő nem fog megalkudni, segít és harcol, mert ehhez ért. Akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik. Vagyis, az is benne van, hogy merj magad lenni, és akkor vagy jó helyen, ha nem szerepet játszol, hanem a képességeidnek és hajlamaidnak megfelelően élhetsz.
De fejlődik Kósza is, aki szintén a szocializációs hiányosságait pótolja. Neki azt kell megértenie, hogy a bandájában milyen dolgok mentek erkölcstelenül és milyen sérelmeket okozott, pl. Tegannek.
Tegan pedig kinyílik, erősödik. Neki nem változnia kell, csak felvállalni magát. Ebben hasonlít Fakóra, aki már annyira magas polcon van, hogy azt csak fokozni lehet, javítani nem. Bámulatos, milyen önzetlenül szeret, mennyire Pikk mellett áll, és milyen csendes erőt képvisel. Ő kapja a részben a nagy erőpróbát is, amikor a Korcsok elragadják és megtörik. Aguirre ezt viszi is majd tovább, mert ilyen sérüléseket nem lehet 1-1 fejezetben helyrehozni. Lehet tudni, hogy ez a befejezésben is ott lesz.

Az új szereplők kissé fekete-fehérek, de ezzel együtt szerethetők vagy nagyon ellenszenvesek. Pikk új családja, Hosszúpuska egyértelműen pozitív szereplők, míg a polgármester elvakult felesége ellenszenves.
De talán azért is lehet így, mert a fő konfliktus nem emberek között van. Emberek és korcsok esnek egymásnak, és egy élettérért küzdenek. Ez tiszta, egyszerű – így izgalmasabbak az olyan játszmák, amelyek a közösségen belül vannak. Ahogy a hatalom köré rendeződnek az emberek, vagy előítéletek miatt ellenségeskednek.

Tudta fejleszteni a világot is. Megismerünk egy új közösséget, további dolgokat megtudunk arról, hogy lett ilyen a világ. Ahogy a korcsok világa is nyílik. A sorozat kinyílik – egy zárt közösségből kilépünk a világba, több közösséget és életmódot látunk, el van helyezve a világba.

A stílus pedig tartja magát. Jól szerkesztett, nem használ üresmeneteket, érthető és jól olvasható.

Röviden, jó a cselekmény, szeretem a szereplőket. Bővíti a világot, vannak jó ötletek benne konfliktusok szintjén, és szimpatikusan kezeli a szereplők közti érzelmi játszmákat, Pikk szerelmi életét és érzelmi fejlődését.
Továbbra is szeretem ezt a sorozatot.