Fülszöveg: 

A Ne kerülj Kenji története, aki gyászolja az Omega Ponton elesett társait, és úgy tűnik, egyedül őt zavarja, hogy hátrahagyták Adamet és Jamest. Ebben a történetben bepillantást nyerhetünk abba, milyen sötétebb gondolatok és félelmek kavarognak a mindig viccesnek és vidámnak tűnő külső mögött, és mekkora szüksége van Kenjinek valójában a legjobb barátjára.

A Ne kétkedj már a Ne érints-sorozat lezárása után veszi fel a történet fonalát. Juliette-ék keményen küzdöttek azért, hogy felszámolják a Regenerációt, az élet a győzelmüket követő időszakban mégsem könnyű. Miközben azon dolgoznak, hogy stabilizálják az új világ rendjét, és kigyógyítsák az elnyomó diktatúra okozta sebekből, nemcsak politikai, hanem magánéleti téren is elfoglaltak: hiszen meg kell szervezniük egy esküvőt. Juliette és Warner közös jövője már csak karnyújtásnyira van, Warner mégis úgy érzi, kételyek és titkolózás áll közéjük. Vajon képesek lesznek rá, hogy hivatalosan is felvállalják szerelmüket, és boldogan éljenek?

Szerintem: 

A sorozathoz két plusz történetet tartalmaz a kötet. Még igazából filler résznek sem mondanám, inkább

rajongói örömszerzésnek. Még egy kis idő, amit a sorozattal és a szereplőkkel lehet tölteni.

A Ne kerülj az 5. kötet után játszódik, annak az estének kicsit más megközelítése, ami a kötet végén van. Vagyis, Warner születésnapjának a megünneplése. De most Kenji szemszögéből, aki túl van pörögve, akinek nem állnak össze a dolgok és aki nem is bír lenyugodni, amíg nem figyelnek fel rá.
Kicsit paranoid, kicsit flúgos és kimondásra kerülnek dolgok a magánéletével kapcsolatban is. Igazából újat nem mond, nem is zár le semmit. Csak egy átvezetés a 6. kötetbe, amit még nem olvastam el.

Aki bírja Kenjit, annak ez a novella is tetszeni fog. Benne van a nagy szíve, a kapkodása, jól megmutatja, mi mozgatja a karakterét, kik a barátai és mennyire harcol értük. Ugyanakkor őt kicsit a csapat bohócának is érzem, ha most drámaibb szerepre is kényszerült.

A Ne kétkedj főszereplője pedig Warner, szerintem sokunk kedvence. Már megvan minden, túlélték és az esküvőjére készül Ellával. De valami mindig közbejön és a csapattal is megvannak a maga csörtéi. Aaron egész egyszerűen nem tudja kimutatni az érzelmeit és olyan cselekvésmintái vannak, hogy képes a frászt hozni a többiekre.
De most vannak helyes jelenetei, amikor a keménysége mögé nézhet az ember. Az már nem újdonság, Ella mit jelent neki. Mindent, röviden. Olyan nagy a szerelem, hogy miatta mindent kibírna. De aranyos volt a kutyussal és az is tetszett, milyen gonddal tervezte meg Ella jegygyűrűjét. Még Kenjivel is volt egy jó jelenete – amikor az érzelmi hatások miatt az esküvő soknak bizonyult, de Kenji át tudta rajta segíteni.
Ez különben abszolút rajongói kisregény – 6 kötet után ki ne akarná elolvasni, hogy ezek ketten végre örökre együtt maradhatnak és boldogok lesznek?

Mivel nekem mindig is Warner volt az érdekes szereplő a történetben, ezt sokkal szívesebben olvastam. Benne mindig megvan annak a kettőssége, hogy milyen neveléssel mégis milyen ember lett, és mennyire más, amit mutat, mint amit megél belül.
Ez még mindig izgalmasabb nekem, mint az idill Ella oldalán, vagy a kis morzsák, hogyan kezdik el felépíteni az újjászerveződő világot. Ebben a sorozatban a szereplők mindig is jobban sikerültek, mint maga a cselekmény, és ezt most is igaznak érzem.

A cselekményhez tehát egyik sem ad igazán hozzá. De adnak egy-egy jellemző portrét Warnertől és Kenjiről. Van benne egy kis humor, egy kis dráma, a végére meg jó sok szerelem és boldogság is. Ez tipikusan az a happy end, ami a könyv végén könnyen becsúszik utóhangnak, de így megnövelt terjedelemben elad egy plusz kötetet is.

A stílusára jellemzően nagyon a szereplőkre koncentrál, belülről van megfogva. Nagyon érzelmes. Azt különben díjaztam, hogy a két történet nagyon más hangulatot fog meg. Más is a két szereplő élethelyzete, alaptermészete és ez érződik a rájuk koncentrált részben is.

Természetesen a még élő szereplők is mind feltűnnek és vannak kis utalások, ők hogyan folytatják tovább az életüket, milyen terveik vannak. Ahogy említettem, rajongói igények…

Önállóan továbbra sem látom a létjogosultságát, előismeret nélkül nem is mondanak semmit. De a sorozatot ismerve, szeretve, még egy kis idő, amit ebben a regényvilágban lehet tölteni. Plusz, ezzel most eléggé lezártnak is érződik. Elengedhetjük őket.