Fülszöveg:
Mérgezés, élve befalazás, hordóba rekesztés – Krakennek, azaz Unai López de Ayala nyomozónak ezúttal egy titokzatos történelmi regényben elkövetett gyilkosságokat másoló tettest kell kézre kerítenie: egyszerre kell megküzdenie a múlt és a jelen kíméletlen árnyaival és mitológiai szörnyetegeivel. A tét pedig nem kevés: a családja élete – a jövőben.
Szerintem:
Kellemesen meglepődtem. A szerző ki tudott találni egy olyan húzást, amivel
a trilógia zárlata elkülönül az előzményektől, miközben be is fejezi a korábbi szálakat. Van benne ötlet, azt mindig szeretem.
Nézzük is, hogyan! Egy regény, de kettőt kaptunk. A címben megjelenő 'Az idő urai' egy regény a regényen belül. Egy sikerkönyv, ami a szereplők lakhelyének középkori történetét eleveníti fel a helyi gróf életén keresztül. Ezt a történetet is beletették a könyvbe, és pár fejezetenként haladunk a középkori eseményekben.
Ott is van bűnügy, de inkább történelmi színezete van. A fejlődő város királyok vetélkedésének közepén találja magát, miközben kérdés az is, hogy milyen irányba fejlődjenek tovább.
Talán csak azon húztam fel a szemöldököm, hogy amikor a regényről beszélgetnek, azt egy 400-500 oldalas téglaként emlegetik. Ehhez képest mi igencsak kivonatolt verziót kapunk, bár tény, hogy nem is az a fő szál.
Mert a jelenben brutális gyilkosságokra kerül sor, megidézve a regény jeleneteit. Kraken beleveti magát a nyomozásba, és nagyon hamar lesz is egy elmélete, ki tette és miért. Érdekesnek is találtam, hogy nem a szokott módon nyomoznak. Nem elméletről haladnak elméletre, nem a nyomok szerint alakítják a véleményüket. Amint Kraken tudni véli, ki a gyilkos, mindent úgy igyekszik igazítani, hogy az elméletét alátámassza. De vajon igaza van? Ezt jó húzza szinte a regény végéig, ahol több fordulatot is egymásra pakol.
A krimi tehát tetszett. A történelmi fejezetek is. Amivel bajom volt, hogy Alba milyen módon akar elmenni, és amit Deba kapcsán megtudunk. Mindig is nyitva volt a kérdés, hogy Kraken a biológiai apja-e, és most megkapjuk a választ. Így utólag nem is értem, ha most ezt tudja, így, akkor az előző kötetben miért volt fejtegetve, hogy azzal, hogy nem nézik meg a DNS-t, hogy ki az apa, a lányt védik? Hiszen Krakennek akkor már tudnia kellett az igazat.
De értem, minden elvezet oda, hogy mit jelent a család és ez vezet el Kraken végjátékához is. Hogy a családját tudja választani a munkája helyett, amivel veszélybe sodorja a szeretteit. Ebben a részben is van ilyen jelenet.
A főszereplő Unai/Kraken, de mellékszálakon vannak még emlékezetes alakok. Most kezdtem el megkedvelni Estít, és jól sikerült Ramiro alakja is. Élvezetes, hogy ki is ő valójában? Találgathatunk, hogy gonosz vagy sem. Áldozat vagy elkövető? Közben meg stílusos, megosztó és érdekelt a kapcsolata alakulása Estível.
De a középkori alakokat is kiemelhetném, karakterük van és történetük.
Olvasmányos, pörgős és a két szál teljesen jól működik egymással párhuzamosan. Megvan a kapcsolat, rá van kötve Unai magánéletére is. Ha nagyon bántani akarom, akkor jobban elkülönülhetne a történet két oldala. Ugyanaz a nyelvezet, noha párszáz év van közöttük. De nem fogok azért panaszkodni, mert jól olvasható mindkét szín.
Jó a megoldás és csavar, szépen el van varrva minden szál. Korrekt zárás, és a középkori történet sokat dobott rajta.
