Fülszöveg: 

Egy ​történet, amelyben nincs bárány. Csak farkasok vannak.
Üdv a családunkban – fogad az elegáns Nina Winchester új házvezetőnői állásomban. Ez a munka az egyetlen esélyem, hogy új életet kezdjek. Itt az lehetek, akinek csak látszani akarok. Csakhamar rá kell azonban jönnöm, hogy Winchesterék titkai a sajátjaimnál is sokkal sötétebbek és ijesztőbbek.
Nap mint nap lelkiismeretesen kitakarítom munkaadóim fényűző otthonát, elhozom a lányukat az iskolából, és ízletes vacsorát főzök az egész családnak, majd apró padlásszobámba térek elkölteni a magam jóval szerényebb vacsoráját.
Igyekszem tudomást sem venni róla, hogy Nina gyakran csak azért csinál felfordulást, hogy kárörvendve nézze, ahogy összetakarítok, hogy miféle blőd hazugságokat gyárt a lányáról, és hogy mint válik Andrew, a jóképű férj napról napra elgyötörtebbé. De ha olykor Andrew fájdalommal telt, szép, melegbarna szemébe nézek, nem tudom megállni, hogy elképzeljem, milyen is volna Nina helyében lenni. Birtokba venni impozáns gardróbját, puccos kocsiját és tökéletes férjét.
Fel is próbálom egyszer egyik ragyogóan fehér estélyijét, csak hogy lássam, hogy áll. Ő persze rájön, s mire én megtudom, hogy padlásszobám ajtaja csak kívülről zárható, úgy tűnik, már késő.
Csakhogy Winchesteréknek sejtelmük sincs, ki vagyok én. És mire vagyok képes.

Szerintem: 

Így, első olvasásra kellően addiktív volt. Nem is annyira a cselekmény, de az egésznek a

hangulata és a rejtély, hogy mi is folyik a házban. Már kedvet is kaptam a következő kötethez, ez most tetszett.

Hősnőnk, Millie nagyon állást kell, hogy találjon. Már ott tart, hogy a kocsijában alszik és nem sok választja el a teljes összeomlástól. Így kap az alkalmon, amikor bentlakó házvezetőnő lehet a gazdag Winchester családnál. Első látásra ők az ideális család: egy kislány, nett anya és gazdag, jóképű apa. Millie beköltözik és hamarosan megindul az őrület.

Nem fogom a csavarokat lelőni, de szépen terelget minket az írónő. Mindenkinek megvan a maga titka, amiket fokozatosan fed majd fel. De addig is van sejtetés, és néha sugallva is van, mire kell figyelni és gyanakodni. Azért külön is jár a pont, hogy nem csak megvezetni próbál minket az írónő. Tényleges elszórja a nyomokat és valóban sok mindenre rá lehet jönni, ha továbbgondoljuk a megismert részleteket. Nem bírom ki, egy nyomot azért hozok példának. Amikor Millie beköltözik a padlásszobába, nyomok vannak az ajtón. Azon érdemes elgondolkodni. Meg az ablakon.

Ügyes a regény szerkezete is. Alapból Millie útját követjük, vele jutunk el a végjátékhoz. Ott viszont visszaugrunk éveket, és ugyanezt a történetet Nina Winchester szemszögéből is elolvashatjuk. A kettő együtt adja a teljes képet, hogy aztán jöhessen egy erős végjáték. Az ottani csavar már kisebb, erősen következik az addig megtudottakból. De ennek még örülök is, mindig is többre tartottam a következetes, logikusan épülő cselekményt a semmiből előhúzott meglepetés fordulatoknál.

Nem bonyolult, de szépen összerakott a történet pszichológiája. Nina, Andrew és Millie története is összeáll. Miért tették, amit. Fejlődő karakter nincs benne, de nem is hiányzott. Ez inkább a 'mindenki hű maradt magához' kategória. Kis trükkökkel és a végére az igazsággal.

A hangulata nagyon olvastatja. Kellően rejtélyes, sugalmazó, és remekül lehet utálni a szereplőket. Mert ez az egy lesz a gyengepont – annak ellenére, hogy szerettem utálni a szereplőket. Olyan személyt nem adott nekem a sztori, akit igazán meg tudnék szeretni. A szereplők sérültek, eltérő fokon deviánsak és veszélyesek. Akár szavazhatnánk is, ki mennyire illeti meg a szörnyeteg jelzőt. Különben az én szavazatom Andrew anyjáé lenne, mint a legundorítóbb személyé a történetben.

Csajos, jól megírt női pszicho-thriller, ami sok-sok mindent kínál. Nyomasztást, rejtélyt, bűntettet és tulajdonképpen szerelmi szálat is. Pozitív, szerethető szereplőt nem, de igazság szerint azt is csak kicsit sajnálom.