Fülszöveg: 

Nehéz ​olyan munkaadót találni, aki nem kérdez túl sokat a múltamról. Ezért hálát adok a szerencsémnek, hogy Garrickék mégis munkát adnak nekem. Takarítom a pazar penthouse-ukat, és flancos ételeket készítek a makulátlan konyhájukban. Itt dolgozom egy darabig, míg meg nem kapom, amit akarok.

Szinte minden tökéletes. Azonban még mindig nem találkoztam Mrs. Garrickkel… Biztos vagyok benne, hogy az ő sírását hallom az ajtón túlról. Látom a fehér hálóinge nyakán a vérfoltokat, mikor mosok. Aztán egy nap nem tudom megállni, és bekopogok hozzá. Lassan feltárul előttem a vendégszoba, és amit odabent látok, az örökre megváltoztat mindent.

Ekkor ígéretet teszek. Elvégre nem ez lenne az első alkalom. Meg tudom védeni Mrs. Garricket, miközben a saját titkaimat is biztonságban tartom.

Douglas Garrick rosszat tett, és meg fog fizetni érte. Csak az a kérdés, hogy meddig vagyok hajlandó elmenni…

Szerintem: 

A trilógia középső része és az áll is rá, amit a fülszöveg ígér. Önállóan is olvasható kötet – annyira

átveszi Millie személyét, kapcsolatát Enzóval, hogy az is képben legyen, aki a tébolyos kötetet kihagyta.

Sőt, én kicsit úgy is érzem, hogy nem mindenben esett jól az előismeretem. Konkrétan Enzo alakja. A két rész között eltelt pár év és megtudjuk, hogy Enzo és Millie nagyban űzte a bántalmazott asszonyok mentését és az évek alatt párrá is váltak. A leírt nagy szerelem meg fura úgy, hogy az első kötetben a kezdeti szikrák után mindketten mással bonyolódtak heves viszonyba és szó sem volt arról, hogy bármit is közösködjenek. Itt meg kész tény van, hogy együtt voltak, nagy szerelem volt, és mi lett belőle.

Millie éppen szociális munkásnak tanul, és takarít/házvezetőnőként dolgozik, hogy fedezze a költségeit. A barátja, Beck komolyabbra fűzné a szálakat, de Millie képtelen beavatni a múltjába, megmutatni neki az igazi Millie-t. Ráadásul új helyen kezd el dolgozni, ahol érzi, hogy valami nagyon nem stimmel. Sejteni kezdi, hogy a milliomos súlyosan bántalmazza a feleségét, Wendy-t. Millie nem bírja megállni, hogy ne segítsen. Csak éppen ez a történet nagyon nem az volt, aminek látszott és Millie-nek nem lesz egyszerű tisztáznia magát.

A cselekményben akad fordulat, tulajdonképpen dupla is. Menet közben egy és a végén egy ráadás. Szórakoztató, elő van készítve, de az igazi nagy robbanás élmény nem volt meg. Aki olvasta az előző kötetet, annak ismerős lesz a történet logikája. Mivel annyira kevés szereplőt mozgat – Millie, a férj és Wendy – nagyon nincs választás, ki lesz átverve ki által. Ha meg nem ugyanazt akarta írni McFadden, mint elsőre, már csökkent is a lehetőségek száma. Vagyis, ki lehet számítani, ki ver át ki.

A szerkezet is hasonló, ahogy az átverés után megismerjük ugyanezt a történetet a másik oldalról is. Átértékel szereplőket, eseményeket és akkor válik teljessé a kép. Jó játék arra, hogy valami nyilvánvaló dolog is mennyire más lehet, ha a függöny mögé látunk és több nézőpontból nézhetjük ugyanazt.
Az külön izgalmassá teszi, hogy most két nem hagyományos elmébe leshetünk bele. Mert bizony Millie érdekes keveréke és pszichopatának és egy mélyen empatikus személynek. Megvan a zsánere, kiket akar megmenteni és ha ilyen esetbe botlik, kijön belőle a Dexter Morgan. Gyilkos kombináció a mély empátia és a sorozatgyilkos ösztön együtt.
A másik elbeszélő szintén sötét elme, egy egoista, önimádó és pénzmániás, aki saját magáért képes igencsak messzire elmenni. Sokkal messzebb, mint egy aranyásó tenné. Fura is, hogy Millie már másodszor lett megvezetve. Amilyen hidegvérrel öl, ha már átverték és tisztázta magában a képet, annyira naiv tud lenni kezdetben. Ha valaki rájátszik az érzékeny pontjára, megvan a vakfoltja és annyira könnyen manipulálható…

Jó az arány karakterábrázolás és cselekménybonyolítás között. Zajlanak az események, amelyeket a kiemelt szereplők narrálnak is folyamatosan. Húz is előre a személyes nézőpontjuk, ahogy majd a kettő együtt egy komplexebb történetet ad ki.

Szórakoztató, könnyed regény a téma ellenére. Talán kissé csajos – Millie most túl erős szerelmi szálat és háromszöget kapott. Mert Enzo után Beck lett a párja, de érzi, hogy valami nem működik köztük. Amikor pedig visszatér Enzo, már nem kérdés, hogy melyik férfival van meg a bizalom és a vonzalom is. De jó a thriller vonal, kellően alattomos a gonosz karaktere és frappáns a lecsapás is.

Talán az újdonság varázsa megkopott, és a sémát ismerve a csavar sejthető, azért kellemesen elszórakoztatott. Jobb féle csajos thriller, kellően beteg emberekkel a középpontban. Mondjuk, én mindig bírtam is az antihősöket – sokkal izgalmasabbak, mint a hófehér és tiszta hősök.