Fülszöveg: 

Angela Wood, az ügyes zsebtolvaj csak meg akart leckéztetni egy udvariatlan alakot. Észrevétlenül elemelte a férfi táskáját, de amikor átkutatta, mindössze egy fekete bőrkötéses naplót talált benne, a lapjain pedig a legrosszabb rémálmai elevenedtek meg.
A sötét titkokat rejtő könyv Robert Hunter asztalán köt ki. A nyomozó hamar rájön, hogy egy tébolyult sorozatgyilkossal van dolga, aki különös hangok parancsára cselekszik, és választja ki az áldozatait. A rejtélyes tettes szabadon garázdálkodik, és nem örül, amiért a legféltettebb kincse a rendőrség kezére került: valakinek meg kell fizetnie érte. Hunter nyomozó váratlanul egy őrült gyilkológép önkényes játékában találja magát, amelyben minden eddiginél nagyobb a tét: nemcsak az ő élete forog kockán, de a város biztonsága is.

Szerintem: 

Annyira profin össze van rakva, csak az ötlet… Ilyet már láttam filmen, olvastam regényben. Nagyon nem tudott meglepni ahogy a gyilkos

neten szavaztatta és hajtotta végre, amire a pénzt kapta. Vagyis, tudtam szeretni ezt a részét is a sorozatnak, de nem találtam olyan eredetinek, mint amit megszoktam a szerzőtől.

Az alapötlet viszont nem kicsit ötletes. Egy nagyon ügyes tolvaj, Angela lenyúlja egy férfi táskáját, aki elég ocsmányul viselkedik nyilvános helyen. Lesz is sokk, amikor nem pénzt vagy értékeket, hanem egy gyiloknaplót lel a táskában. Névtelenül a rendőrségnek juttatja, és pillanatokon belül Hunter és Garcia már nyomoz is. Carter nagyon jól felépíti az eseteket, és ez most is megvan. Nyomról nyomra haladunk, összerakják a darabkákat, miközben adagolva vannak a fordulatok.

Bár az összkép most ismerős volt, de menet közben nem egy olyan fordulat volt, ami meglepett. A gyilkos pl. iszonyatosan hidegvérű. Ahogy Angela után veti magát, de még inkább az, amikor Huntert keresi meg és vele igyekszik alkudni a naplójára. Bőven megvolt az új elem, a véres popcorn szórakoztatás és a feszültség.

Ehhez jó tempót diktál a könyv. Sok a párbeszéd, folyamatosan haladnak az események és Carter nem húzza az időt. Késztet minket arra, hogy szaladjunk végig a fejezeteken, hogy megtudjuk, kivel mi történik és mi lesz a történet vége.

Tudtam díjazni azt is, hogy megvannak a kis easter eggek, vagyis az utalások és a sorozat rajongóinak a kiszólások. Gyanítom, hogy Robert Hunter antipárja a Gonosz, nem véletlenül lesz megint felemlegetve ő is, ha személyesen nincs is jelen. De szóba kerül az előző kapcsolata is.

Ez a személyes agybajom, de én komolyan sajnálom, hogy Robert Hunter ennyire magányos farkas szerepbe van kényszerítve. Annyira nem depresszív vagy szomorú, mint egy-egy skandináv krimi nyomorult rendőre, de annyival többet érdemelne, mint amilyen élet jut neki. Munkamániás, nagyon jó is benne, de a magánélete olyan magányos. Ok, már tudom miért, nem egy kötetben gyötrődtem már ezen, de akkor is. Garcia és Anna bírnak egy olyan plusszal, amit megint nagyon hiányoltam Robert életéből. Aki a zseniális karaktere a sorozatnak, ennek a résznek is, megint ő kell a megoldáshoz.

Vagyis, megint kaptam egy vérfagyasztó esetekkel teli, pörgő és szórakoztató krimit az egyik kedvenc nyomozómmal. Az csak a csomókeresés a kákán, hogy ilyesmi történethez már volt szerencsém.