Fülszöveg: 

Senki nem látta, mi történt.
Állsz a zsúfolt peronon a londoni metróban. A két kislányod előtted felugrik a szerelvényre. Te is utánuk lépnél, de záródnak az ajtók, a metró elhúz. A peronon maradtál.
Mindenki hazudik.
Amíg a következő megállóhoz érsz, azt sulykolod magadban, hogy minden rendben lesz. De pánikba esel, mert nem két gyerek vár a peronon. Csak egy.
Valaki hibás.
A másik lányod hova tűnt? Magával vitte egy idegen? Vagy nem is sejted, de jól ismered a tettest? Senki nem mond igazat. Minél hosszabbra nyúlik a keresés, annál nehezebb lesz megtalálni a lányodat.

Szerintem: 

A fülszöveg alapján jónak tűnt. Mint krimi, nem is nagyon fogok belekötni. Mégis, annyira rossz szájízzel tettem le a könyvet, ami az esetemben ritka.

Ezt is kell kiírnom magamból. Van egy történet, ami sokáig érdekelt is. Szimpatikus emberek, bajban és keresik a megoldást és a gyereküket. Aztán Mara elkezdte a

családi titkokat fejtegetni. Már előzetesen az utalások sejtették, merre megyünk. Pl. szó van róla, hogy a két kisebb gyerek hasonlít a szüleikre, az eltűnt kislány viszont egyikre sem. Amikor jön a rendőrség, a házaspár megosztja velük 'a nagy titkot'. Nekünk, olvasóknak akkor még nem fedik fel, de elég egyértelmű, hogy mire vonatkozik. De ezen még túlléptem volna, ha a múlt másképp alakul. De nem, Mara átírta az egyik szereplő megítélését. Vagyis, aki kezdetben szimpatikus és szerethető szereplő, arról a végére kiderül, hogy korrupt, manipulatív és etikai értelemben rossz ember.

Vagyis, nekem most nagyon nem vette be a gyomrom, hogy a szimpatikus szereplőben a végére a történet rosszát lássam. Mi több, elolvashattam zárásul azt, hogy a másiknak milyen szépen rendeződik azzal az élete, hogy a másik meghal. Még, ha voltak is rossz húzásai, halált akkor sem érdemelt volna. Ettől van a rossz íz és még utólag, a regény első felét is elrontja nekem.

Pedig a történet szépen össze van kapva. Ahogy a gyerekek eltűnnek a metrón, a hajsza utánuk, majd az ijedelem, hogy a kislányt valaki elvitte. A nyomozás, a követelőző hívás és ahogy kiderül, mi is történt pontosan. Mara felépítette a cselekményt, adagolja a fordulatokat és ahogy a főszereplő, aki az anya, rájön dolgokra az életével és a családjával kapcsolatban. Csak a megoldása, azzal vannak komoly problémáim.

Bár azt mondhatnám, hogy összetett jellemeket alkalmaz, de nem így tesz. Nincsenek mentségek és feloldások. Vagy rossz vagy jó valaki – eszerint nyeri el a végére a sorsát is. Aki jó ember, boldog lesz a végére, a többiek meg ilyen-olyan módon ki lesznek írva. Legfeljebb annyi a játék, hogy elsőre nem annak látszik valaki, amilyen igazából. De ettől nem izgalmasabb jellem lesz, csak jó színjátszó. Mara ilyen szempontból kíméletlen, nem enged senkinek mentséget. Nincs megjavulás, nem tehetik jóvá a bűnöket.

Stílusában is megfelel annak, amit egy kissé nőiesebb krimitől várok. Nincs túlírva, nem süllyeszt el a leírásokban vagy az érzelmekben, bár mindkettőnek hagy helyet benne. Hiszen kiemelten fontos, hogy a család miképpen érez. Elsősorban az anya alakja. Szórakoztató regény, így az nem elvárás, hogy a szöveg mélyebben megfogjon. Nem is tesz ilyesmit.

Vagyis, korrekt kriminek mondanám, amit nekem tönkretett, hogy nagyon nem tetszett, kiből lesz a regény rossza és milyen sorsot ad neki a szerző. Még szerencse, hogy nem papírkönyvként szereztem be, most merenghetnék, hova dugjam. Az e-könyvet könnyebben dugom el egy mappába, amit ki se nyitok.