Fülszöveg: 
Rebeccát a 15. születésnapján – amit éppen Halloweenkor ünnepel – meglátogatja egy fura kinézetű teremtmény, hogy gratuláljon neki, mert mostantól a lány is a boszorkánytársadalom tagja. Továbbá azt állítja, hogy ő egy segítő (Jerry) – akit az emberek ördögnek neveztek el, pedig nem is úgy néz ki – és a lány (halott) nagymamája küldte hozzá, hogy megtanítsa neki a boszorkányságot, illetve egyengesse az útját.
Rebecca nem akar gonosz boszi lenni, (sőt, semmilyen boszi) de egy egyezség Kormossal (így nevezte el a lány a segítőt) mégis arra ösztönzi, hogy megpróbálkozzon a boszorkánnyá válással.
Sajnos a dolog nehezebben megy, mint gondolja…
Szerintem:
Önálló kötetként nehezemre esik értelmezni – nekem ez inkább olyan kezdemény, amit
egy ifjúsági magazinban lehetne pár részben leközölni. Akár képregényesen vagy fotókkal.
Mondjuk, nem véletlenül sorozat. Nagyon nyitott a vége és minden csak alig kezdődött el a történetben. Megismertük Rebeccát, Kormost és Jeremy-t. Rebecca megtudja, hogy boszorkánynak született, mint a nagyanyja. Először egy ördögfióka, majd egy Jeremy nevű boszorkányfiú lesz az oktatója. Nagyjából ennyi derült ki ebből a részből, éppen csak elkezdett alapozni mindent.
A világról tőszavakat tudunk, és abban sem sok a logika. A halhatatlanság egyelőre még igencsak furcsa nekem, de az is, hogy miért élnek rejtőzködve, ha konkrétan nem ölhetik meg őket, csak ördögfiak külön engedéllyel. De sok ilyesmi felmerült bennem: miért nem küldtek időben nevelőt a lány mellé? Ha már a születése eldöntötte a sorsát, a nagyi miért nem készítette fel?
A szereplőkre is igaz, hogy a novellaszerű hossz miatt nem nagyon tudtak kibontakozni. Rebecca nem akar gonosz lenni, Kormos meg morog ezért. Ennyit tudok róluk. Még annyit sem mernék kijelenteni, hogy ki a rossz vagy éppen a jó a történetben. Mivel Rebeccának, és vele nekünk sincsenek ismereteink erről a világról, csak arra hagyatkozhat, amit Kormos és Jeremy mondott neki. És nem eldönthető, ki az igazmondó. Bennem még az is felmerült, hogy Kormos nem véletlenül tűnt el, mire jött Jeremy. Mi van, ha a fiú az emberi alakja és éppen bemutatta, hogy mennyire ért a szerelemhez?
Kevés a varázs, a sorok között viszont játszik szerelmi szálakkal. Szerencsére még nagyon a sorok között, de simán benne van, hogy elmegy románc felé. Nem véletlenül egy csók miatt kerül bajba a hősnő a történet végén.
A stílusa kedélyes. Rebecca és Kormos szópárbajain elvigyorogtam és könnyednek éreztem az egészet. Egyszerű, lineáris, olyan kis kezdemény még csak, de egyelőre nem volt ezzel bajom. Vagy, inkább úgy fogalmazok, hogy egy ennyire kamasz hősnővel és ilyen még inkább mese, mint komoly fantasy tartalommal belefér ez a gyerekesebb, fiatalosabb hang.
Igazából még nem hoztam ítéletet, annyira csak a történet eleje van itt. Olvasni kell tovább, és annak fényében majd eldöntöm, milyen volt a nyitány. A borítója különben tetszik.
