Fülszöveg: 
Rebecca élete nem egyszerű az Evans család palotájában. Miután egy könnyűnek tűnő feladatot kell megoldania, rájön, hogy „semmi nem olyan, és nem az, mint aminek látszik”.
A Natalie úrnővel, Willel és Jeremyvel kapcsolatban felbukkanó rejtély teljesen összezavarja, a két fiú változó viselkedése pedig egyenesen kiakasztja őt…
Szerintem:
Ezzel a résszel legalább megkaptam a választ arra, hogy
mi is a sorozat lényege, milyen történetet akar nekünk Arrow elmesélni.
Az továbbra is áll, hogy a szerelemi szál nagyon felerősödött. Becca minden eddiginél jobban a két fiú között áll. Jeremy az otthonában teljesen bunkó vele, máskor pedig megmenti az életét és felidézi, milyen volt, amikor megismerte. Will is ejt el olyan megjegyzéseket, hogy Becca kénytelen azon merengeni, mit rejtenek olyan nagyon előle. El is hangzik, hogy egy átok működik a háttérben. Jellemző különben a hősnőre, hogy az egyszerű összefüggések levonása is nehezére esik. Már elég sok mindent tud, de össze nem állnak neki. Pl. a kötet végére makacskodik, hogy meséljék el neki, miért viselkednek ilyen furcsán, milyen átok működik. Neki nem esik le, hogy vajon miért nem mesélnek el neki mindent.
Sajnos, az még áll, hogy Becca gyerekes. Az csak egy dolog, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban. De még mindig hajlamos hisztizni, érzelmileg instabil és van egy olyan öntudata, amit semmi nem indokol. Kb. remek zsarnok alapanyag lenne, mert egy csomó mindent elvár és nagyra tartja magát, aztán mit tud felmutatni? Egyelőre semmit, csak sodródik az eseményekkel. Vagy azt várja, hogy valaki megmentse, vagy csak halad abba az irányba, amit az sugall, aki éppen beszél vele. Legyen az kisördög, Will vagy éppen a nagyanyja.
Nem esett jól az sem, ahogy Arrow rövidre vágta a világépítést. Ahogy eddig is látható volt, lecsapással és gyors odavetett magyarázatokkal feloldja a konfliktusokat. Most pl. kiderül, hogy a boszorkányok világa párhuzamosan létezik az embereké mellett. De aki átmegy, az már ottragad és az emberi életének vége. Így nem kell azon agyalni, hogy titkolózzon majd a lány a családja előtt és éljen kétféle világban. Becca már nem mehet haza, itt kell maradnia. Simán át is lép ezen, amilyen kétségbeesett volt korábban, most olyan könnyen fogad el mindent.
De pl. azzal sem kezdtek semmit, hogy a boszorkányok halhatatlanok. Akkor hogyhogy nem népesednek túl, ha olyan nagycsaládok vannak, mint Will és Jeremy családja 6-7 leszármazottal, akik szintén boszorkányok és halhatatlanok? Legalább arra érkezett egy válasz, hogy miért középkori a környezet, ha az emberi világ a modern kor…
Az előnyei, hogy a cselekményt pörgeti és annak ellenére húz előre a szöveg, hogy abban is felfedezni vélem azt, amit Beccában gyerekesnek érzek. Mondhatnám, passzol a szöveg a főszereplőhöz. Sok párbeszéd, kamaszos belvilág Beccával a főszerepben – talán az is segített, hogy ebben a részben kevesebbet nyavalyog, ha a szokásos átgondolatlan, felelőtlen kirohanásai meg is vannak még.
Már elég nagy elmozdulás van, honnan hova vezetett a cselekmény. Már sejteni vélem, milyen irányú lesz a végjáték, de majd kiderül. De azt már feladtam, hogy érettebb történetet, szereplőt várjak. Ez olyan kiskamaszos, szerelmes, boszis folytatásos.
