Fülszöveg:
Rebecca Laris éppen csak belekóstolhatott a boszikiképzés „örömeibe”, máris egy csapat seprűs hurcolja el egy másik világba.
A Boszorkányvilágot fenntartó négy királynő súlyos büntetést szab ki rá: az Evans családot kell szolgálnia egy egész éven keresztül. Rebecca rájön, hogy az Evans családból bizony már ismer valakit, ám ez korántsem menti meg sanyarú sorsától. Sőt…
Szerintem:
Sajnos, nem érzem, hogy változna a hozzáállásom. Annyira ugyanaz a véleményem erről a részről, mint az előzőről, hogy szinte Ctr+C-vel megoldhatnám az egész írásom.
A cselekmény még mindig
szegényes. Most éppen Becca büntetésbe kerül, vagyis egy mágikus családnál kell cselédként szolgálnia egy évig. Minden kérdés el van intézve olyanokkal, hogy Becca nem fog hiányozni a szüleinek, mert varázst szórtak rájuk, és már azt sem tudják, hogy volt egy lányuk. Bennem fel is merült, hogy iskolás lányról van szó, sokan ismerik. Mégis, milyen bűbájt szórtak ki, hogy mindenki elfelejtse? De az is eléggé irritált, hogy milyen egy büntetés ez. Vagy – a pokoli alku. A boszorkánykirálynők semmissé tették, ezt majd közlik és ennyi az egész lezárása. Borzalmasan semmilyen.
Morogtam azon is, hogy ebben már hatványozottan jelen van a szerelmi szál. Becca éppen Jeremy cselédje kell legyen, aki halálra dolgoztatja a lányt. Mintha nem is ugyanaz a személy lenne, akivel flörtöltek az előző részben. Viszont, van egy nagyon rendes fivére, Will és Becca már váltott is. Jeremy – Will, már csókolózik is a másikkal. Olyan kurta-furcsa, következetlennek érződött ez a szál is. Ennyit arról, hogy mágia és a világ megismerése. Minek, ha van két fiú is, aki hajt a lányra?
A világépítés nem fejlődik. Becca itt van a családnál, minimális pletykát hall és még mindig nem tanítja senki semmire. Nem is tudom, hogyan lehetne belőle érdemben boszorkány, ha ennyire nem foglalkozik vele senki. Megjegyzem, azt már elfogadta, hogy boszorkány, de a természete nem változott semmit.
Vagyis, a következő bajom, hogy Rebecca borzalmasan hisztis tud lenni, nyavalyog és hajlama van az önpusztításra. Néha olyan, mintha esze se lenne, csak azt csinálja, amivel a legnagyobb zűrt keveri másnak és magának is. Fogalmam nincs, a fiúk is mit esznek rajta, nekem részről részre ellenszenvesebb a lány. Az első részben még ráfogtam, hogy nagyon kamasz, de ebben a részben már 16, sok minden éri és felnőttebbnek kellene lennie. De nagyon gyereknek érzem – mindkét fiú, még a furcsaságaikkal is, sokkal érettebbek nála.
Az egész, mire megy ki, az is homályos még.
Nem tudnám megmondani, hova akar a történet kilyukadni azon túl, hogy Becca egy örök életre társat választ 16 évesen.
A stílusa is teljesen egyezik a korábbiakkal.
Folytatás novellaként valami tini magazinban még mindig nagyon el tudom képzelni, de kb. ennyit látok továbbra is a sorozatban, többet nem.
