Fülszöveg: 

Natalie úrnő végleg felfedi valós önmagát és megmutatja szörnyű tetteit, Rebecca pedig igyekszik túlélni és megvédeni azokat, akiket szeret, ám a segítség későn érkezik…
Quentin, bár eddig kívülállóként kezelte a boszorkányvilág sorsát, belátja, hogy Beccának óriási szüksége van rá a fájdalmas órákban.
A sok rossz után azonban történik jó is, többek között egy régi ismerős tér vissza, hogy unottan közölje Beccával: megnyerte a fogadást.
Ha nem is minden jó…, azért lezárul egy történet, hogy majd elkezdődhessen egy új, egy másféle boszorkányvilágban.

Szerintem: 

Újfent jött egy olyan fordulat a történetben, hogy

azzal nem tudok mit kezdeni. Az még ok, hogy Natalie úrnő az összegyűjtött erővel uralomra tör. Ez jött az előzményekből. De különben mire ment ki ez az egész?

Mert Natalie úrnő totális támadást indított minden ellen. Azt még el tudom hinni, hogy a főboszorkányokkal és a királynőkkel végeznie kell, hogy övé legyen a totális hatalom. De minek kellett mindenki mást is lemészárolnia? Pl. a teljes családját. Ahogy ez a történet szokta, nagy ugrások vannak benne, amire magyarázat nincs. Mégis, hogy csalta el Jeremyt, hogy kivégezze, amikor ő egy másik királyságban biztonságban volt? Minek is pazarolt rá időt/erőt, amikor őt már kitagadta? De még azokkal a gyerekeivel is végzett, akik hűek maradtak hozzá. Miért? Válasz persze nincs, csak dráma, amikor Becca szembesül azzal, mi történt.

De a megoldás is ugyanolyan kényelmes. Becca megkapja az erejét, amit ő maga sem ért, neve sincs, de amikor elszabadul, győz vele. Hogyan? Mi ez? Válasz nincs, csak megoldás és ennyi az egész.

A világépítés is tartalmaz ilyen elemeket. A boszorkányok halhatatlanok, rég léteznek – ha Natalie hadjáratba is kezdett, akkor is túl kevesen maradtak. Hova lett annyi boszorkány, pláne, amikor nagycsaládokban éltek? Olyan könnyen túl is lépnek mindenen, hogy az fájdalmas. Minden vezető meghalt? Sebaj. Máris alakítunk újabb királyságokat! Nincs semmi gyászfolyamat, vagy valami levezetés. Becca és Quentin is elveszti a családját, de még csak ki sem sírják magukat.

Még azon is tudok morogni, hogy akar az írónő happy endet tenni a végére. Becca a kisördöggel feltámasztatja Jeremy-t. Megint egy tipikus példája annak, hogy a konfliktusokat beleerőszakolt és direkt módon hogyan lehet megoldani. Fájdalmasan kényelmes és mondjam azt, lusta így. Ezektől meg nem vagyok boldog. Mit számít a világ sorsa, ha a lényeg, hogy a szerelmesek együtt legyenek a végére?

Az egyetlen pozitív benyomásom, hogy Becca most először nem volt annyira gyerekes és egomán, hogy végig utáljam. Igaz, ideje és helye se nagyon volt rá, mert ez a legrövidebb rész, amiben mindent gyorsan le kellett zárni és kihirdetni egy új világrendet. Nem maradt rá idő, hogy érzelegjen vagy makacskodjon – amikor egyszer próbálta, Quentin kiosztotta és irányba állította. Ez kellett volna neki korábban is.

A stílus, a megoldások a szokott. Folytatásokban, egy tini magazinban látok neki helyet, de pl. összerakva egy rendes regényben én nem venném meg.