Fülszöveg: 
Sok évvel apja, Sam tragikus halála után egy véletlen találkozás nyugtalanító kérdéseket vet fel, amelyeket Nora nem hagyhat figyelmen kívül. Hogy megtudja az igazságot apja életéről és erőszakos haláláról, Nora Vancouverből Detroitba megy, ahol az indián őslakosként örökbe fogadott férfi felnőtt. Motor Cityben azzal szembesül, hogy Sam öngyilkosságának körülményei sokkal nyugtalanítóbbak, mint hitte.
Miközben Nora az apja múltjának titokzatos eseményeire összpontosít, otthon, Vancouverben a rendőrből magándetektívvé lett Jon Brazuca egy milliárdos túladagolásban elhunyt szeretőjének ügyében nyomoz. Kutatásai során egy gátlástalan droghálózatra bukkan, melynek meghökkentő módon Norához is köze van, s Nora talán csak akkor kap észbe, mekkora veszély fenyegeti, amikor már késő. Ám mégsem az apja régi kapcsolatai okozhatják a vesztét – hanem a sajátjai…
Szerintem:
Meglepődtem, mennyire értelmesen lehetett folytatni az előző kötetet. Miközben vannak kapcsolódások azon túl, hogy
mindkettőnek Nora a főszereplője, még hihető is, hogy így mennek tovább a szálak.
Bonnie már otthon van, így egy másik családi dráma kerül elő Nora életéből. Apja egykori katonatársa keresi fel a nőt, és az általa elejtettekből Nora sok újdonságot tud meg kiskorában elvesztett apjáról: hogy katona volt, hogy olyan ügybe keveredett, ami miatt bajba kerülhetett. Lehet, hogy nem is öngyilkos lett? Nora a rejtély nyomába ered, és egyre szörnyűbb családi titkokra bukkan, miközben valaki az életére is tör.
Közben Bonnie igyekszik feldolgozni a vele történteket, és egyre több mindenre vissza tud emlékezni, amivel már kezdeni is akar valamit.
Brazuca pedig egy barát kérésére drogkereskedők nyomába ered, akik miatt egy fiatal, terhes lány túllőtte magát és életét vesztette.
A több szál jót tett a regénynek, sokkal mozgalmasabb tőle és így kitölti az oldalszámot. Az ügyek nincsenek kapcsolatban egymással, Nora személye köti őket össze. Anyja, egykori pártfogoltja a többieknek, akik igyekeznek kapcsolatba is lépni a nővel, több-kevesebb sikerrel.
Brazuca és Nora nyomozása, a kiderülő dolgok még érdekesek is. Bonnie esetében ez inkább csak elvarrás, hogy mi történt vele és hogy így érdemben tovább tudjon lépni. Az, hogy bánatában összejött az exével, terhes maradt és elvetette a babát, nem éppen gyógyulási folyamat, ez viszont segít neki.
Megint tetszett a cím, ami szépen rámutat arra, hogy milyen problémát, milyen szereplőket elemez a történet. Függők, otthontalanok, akik próbálkoztak, de belebuktak. Clementine, aki még terhesen sem tudta letenni a drogot. Sam, aki annyira keresett egy otthont, a családot, aminek nem kellett, de semmit nem talált. Sabrina, aki igyekezett elmenekülni a múltja elől, családot alapított, új nevet vett fel – de nem bírta, az első problémánál elbukott, menekült tovább és nem nézte, kit és milyen kárt hagy maga mögött.
Kicsiben, a személyes történeteken keresztül mesél arról, hogy mit él át egy migráns, illetve indiánként milyen sérüléseket szenvedtek el a kanadai politikától tömegek. Mint Sam, akinek az egész múltját elvették. Aki soha nem találhatott haza.
Még mindig skandináv krimisen nyomott és terhelt a történet. Szörnyű dolgok derülnek ki, nincsenek igazán segítő emberek és a főszereplők is sérült, szenvedő emberek. Depresszív és szomorú az egész, amiben azt kell eldönteni, hogy kit sajnáljon jobban az ember. A jelen szereplőit az ő szenvedésükért, vagy a múltból megismerteket, akik közül már többen bele is haltak a velük megesettekbe.
Jobb kriminek éreztem az előzőnél, jót tett neki a két külön nyomozás és hogy kevesebb a saját nyomorukban fetrengés. Tisztában vannak vele, hogy elbukott emberek, de azért mennek előre és megteszik, amit tudnak. Itt már érzek bennük erőt, törekvést, míg az előző kötetben inkább csak megfáradtak, nyomorultak voltak.
