Fülszöveg: 

Hajnal van. Csörög a telefon.
A férfi a vonal túlsó végén azt mondja, eltűnt a lánya.
A lányod.
A gyermek, akit tizenöt éve örökbe adtál.
Mihez kezdesz?

Nora Watts szeretné távol tartani magát az ügytől. Van éppen elég baja, nem kívánja felkavarni a múltat. Ám megpillantja a fotót egy lányról, egy tinédzserről, akinek éppen olyan a szeme, mint az övé. Hogyan fordíthatna neki hátat?
Csakhogy amikor a lánya keresésére indul, Nora kapcsolatba kerül a múltjával, amit kemény munkával igyekezett maga mögött hagyni, de ami mindig ott van, alattomban les rá…

Szerintem: 

Mielőtt konkrétan a regényre térnék, egy megfigyelés. Kanadához rá van tapadva a sztereotípia, hogy

milyen kedves és naiv emberek az ottaniak. Ehhez képest rövid időn belül másodszor olvasok arról, hogy ott milyen rasszizmussal küzdenek.

Mert Az elveszettek címe már rá is utal a társadalmi problémára, de a főszereplő is megfogalmazza: ha nem vagy elég szőke, és bántanak/elrabolnak/eltűnsz, nem fognak érted tenni semmit. Nora maga is megtapasztalta – amikor elrabolták, megerőszakolták, kis híján halálra verték és kidobták egy árokba, még csak nem is kereste senki. Ismer sok esetet, amikor indián származású lányok eseteivel nem is próbálnak foglalkozni. Amikor a lánya tűnik el, aki szintén indián felmenőkkel is bír, ugyanezzel szembesül.
Ugyanúgy rajta van egész csoporton a címke, az eldobhatóság, mint ahogy sokkal inkább köztudatban van az Államokban a fekete nőkkel kapcsolatban.

Van is egy kis skandináv krimis beütése a regénynek – ez az egyik összetevője. A bűnügy, amivel egy társadalmi problémát is megvilágítanak.

Skandináv krimis az is, hogy a főszereplő mennyire nyomorult személy. Nora kapcsán nem is tudom eldönteni, mi lenne a jó jelző. Szintén a szövegből véve, ő elátkozottnak érzi magát. Eleve félig üres volt mindig is a pohara – az anyja elhagyta, az apja kislánykorában öngyilkos lett, a rendszer nem tudott mit kezdeni vele. Miután az erőszak megtörtént, még inkább bezárult és borult személy lett. Végtelenül zárkózott, bizalmatlan és állandó harcban van a függőséggel. Alkoholista. Olyan emlékei vannak, amit egy időben csak így tudott elnyomni.
Viszont, van egy képessége, ami izgalmassá és hatékonnyá teszi. Megérzi a hazugságot. Így aztán a lánya keresése folyamán, gyorsan irányba tud állni. Tudja, ki és miben hazudik, csak rá kell jönnie, mi az igazság és gyorsan jut is egyre közelebb.

Rajta kívül nem sok szereplőt ismerünk meg részleteiben. Nagyon kevés emberrel dolgozik együtt, vagy kér szívességet. Ők nincsenek is olyan mélységben ábrázolva, inkább csak irányvonalaik vannak, milyen emberek. Sok köztük is a szenvedő, nyomorult, akik messze nem boldogan, csak tengetik valamiképpen az életüket.

A tempó legalább jó, sok a párbeszéd is, lehet haladni a kötettel és benne az eseményekkel is.

Viszont, a megoldásért nem volt éppen oda. Nem is tudom, kényelmes vagy erőltetett. Mintha kimaradtak volna építőkockák – bár rá tudom fogni, hogy pénzért sok mindent meg lehet venni. Mindegy is, a lényeg, hogy minden választ megkapunk, el lesznek varrva a szálak. Az, hogy a realitástól elszakadtnak érzem, benne van a pakliban. Nora képessége is olyan, különben.

Akkor, ha összeszedem: jó ötlet társadalmi szinten megfogni a rasszizmust és az őslakos nők sebezhetőségét. Jó a regény tempója. Viszont, a megoldást nem szerettem és Nora sem lett szimpatikus. Sőt. Nem egyszer nehezemre esett megérteni, drukkolni neki, stb. Ötlet van benne, majd a folytatás eldönti, mi az ítélet.