Fülszöveg: 

Edinburgh, 1679. A város lázban ég: Lady Christiant a nagybátyja és egyben szeretője, Lord James Forrester meggyilkolásával vádolják. A bebörtönzéséről és az azt követő tárgyalásról beszámoló híreket harsogó szalagcímek nem hagynak teret a kételynek: az asszony házasságtörő. Szajha. Gyilkos.

Alig egy éve, hogy Lady Christian férjhez ment, kiváltságos és tisztességes életet élt. Mi késztette hát arra, hogy félrelépjen, és mindent kockára tegyen egy viszonyért? Lady Christian nem hajlandó vallomást tenni. Úgysem hinnének neki. Ahogy a többi nőnek sem, akiket Lord Forrester elcsábított, és akik mind joggal kívánhatták a férfi halálát…

Szerintem: 

Kate Foster igaz történet alapján írt egy nagyon női regényt, aminek a végére…

nehéz is megfogalmazni, milyen érzések kerítettek hatalmukba. A dühítő biztosan benne van, de nem csak az. Fáradt beletörődés abba, hogy minden korban megvoltak a kivételezettek és mindenki másnak szívás volt?

A Hajadon történelmi regény. Az 1600-as évek Skóciájába visz vissza, ahol két nő – a végére háromra bővül ez a szám – sorsán keresztül kapunk rálátást arra, hogy az a korszak mennyire a férfiaké volt és a nők mit el nem szenvedtek.

Az egyik, az elsőre szimpatikusabb hősnő úri kisasszony. Christian tette, amit elvártak tőle. Jól ment férjhez egy gazdag kereskedőhöz, aki aztán segítette is a nő özvegy édesanyját és kényelmes életet biztosított a feleségének. Csak éppen a férfi a házastársi kötelességeinek valamely okból nem akart eleget tenni. A kötet nem fedi fel az okot, én tippeltem volna arra is, hogy meleg volt és csak látszatfeleség kellett neki, de nem ez volt a helyzet. Mai aggyal azt mondanám, aszexuális volt, amit a kor éppen annyira nem értett, mintha meleg lett volna, így kénytelen volt megnősülni. Christian környezetében pedig ott van a nagynénje férje, egy nőcsábász, aki felismeri, hogy mennyire sebezhető a nő és lecsap.

A másik nő alulra született és a testéből él. Violet egy bordélyba került be, és a tulajdonosnő rendelkezett vele. Amikor lord James először bérelte ki egy hónapra, még örült is neki. Annyira, hogy ügyeskedni is hajlandó volt, hogy megint visszakerülhessen a vidéki birtok toronyszobájába, ahol a lord titkos kitartottja lehetett. Ám a férfi figyelme Christian felé fordult és Violet elindítja az eseményeket egy tragédiába torkolló úton…

A harmadik pedig Oriana, az egyik cselédlány. Az elején szimpla mellékszereplő, hogy a végére nagyobb szerepe legyen. Neki is meglett a szerepe a tragédiához vezető eseményekben.

A regény egyik trükkje különben a szerkezetében rejlik. A jelenben Christian már az ártatlanságért küzd a bíróságon, miközben sokan szeretnének halálbüntetést szabni rá. A vád: megölte a szeretőjét, saját nagybátyját.
De mi történt igazából? A történet visszaugrik a múltba és a nők szemszögén keresztül el fogunk érni oda, hogy mi is történt azon a délutánon. Foster ezt a végsőkig elhúzza, szinte csak a legvégére ismerhetjük meg a teljes igazságot.

Az életutak, Christian küzdelme az életéért addig is érdekessé teszi a kötetet. Nem egyszer lepődtem meg, hogy a nő mire nem képes. Azt ki nem néztem volna belőle, hogy még szökéssel is meg mer próbálkozni és elég messze el is jut. Nem sokon múlott, hogy sikerüljön Franciaországba jutnia és így megmenekülnie. A végére, a teljes igazság pedig felteszi a koronát. Voltak tippjeim mi is történt ott és akkor, de nem jöttem rá.

Foster gyönyörűen összeszedte, hogy mennyire sebezhetők voltak akkoriban a nők. A férfiak világa volt az, ahol pl. mindenki félrenézett, hogy lord James mindenkire ráerőszakolja magát és a teljes környezetét megrontja, de amint egy nő visszavág, ő már boszorkány és halnia kell. Minden egyes nő a környezetében szenvedett tőle – a felesége, a szeretői. Az a csoda, hogy sokkal előbb nem támadt valaki rá, annyira mostohán és büntetlenül bánt a nőkkel egész életében.
Lord James a történet gonosza és valamely szempontból áldozat is, de kicsit sem tudtam sajnálni. Ő megszemélyesítette a fehér, nemes férfi minden előjogát és hatalmát a korszakban, amit alaposan ki is használt.
Megjegyzem, nem is ez fájt benne a legjobban. Hanem az, hogy a nők még egymás ellen is szervezkednek és hiába vannak kiszolgáltatott helyzetben, nem vállalnak sorsközösséget. A tárgyalás során Christian is kénytelen lesz ráébredni, a saját anyja hogyan engedte Jamesnek a piszkos játszmákat, anyagi okból és a saját lányát nem védte meg.

Ezen nem változtat az sem, hogy nem volt szimpatikus szereplő a regényben. Ugyan James a legalja, de a nőket sem kedveltem körötte. A felesége simán gyenge volt, aki rejtélyeskedve igyekezett tenni valamit, de kimondani nem mert semmit. Violet végig önző, a saját érdekeit érvényesíti és éppen annyira képes pusztító lenni, mint lord James. Christian meg egy butuska, ostoba libának látszik. A korszak bűne is, ami vele történik, de ő maga is hoz meg nem egy rossz döntést.
Talán csak Oriana, akit tudtam sajnálni. Ő James áldozata volt, a kiszolgáltatott cseléd, akit meg is lehet erőszakolni, mert senki nem védi meg. Senkinek nem is szólhat, mert el kell tartania a szüleit és a testvéreit, és nem engedheti meg magának, hogy elveszítse az állását.

Pusztító ötlet az is, ami a cím. A történet hamar felfedte, miért is van nagybetűvel kezdve a Hajadon. Mert az egy guillotine neve. A végzet, ami Christian felé közelít. Aztán jó kérdés, hogy valójában ki érdemelte volna meg, hogy végezzenek vele.

A cselekmény talán lassabban halad, de az idősíkok és nézőpontok váltása változatossá teszik annyira, hogy ne unjam el.

Igényesen van megírva is. Szépen felépítette a karaktereit, bemutatta a korszakot, amelyben élnek és amelyben erre a kényszerpályára kerülnek. Köznyelvi, értelmes és többféleképpen tudja a szereplőit megjeleníteni. Pl. más az utcalány és a gazdag nemesasszony beszéde.

Női regényként, történelmi regényként is tudtam értékelni. Tetszett benne, hogy nem használ nagy leegyszerűsítéseket, szépen elmeséli a történetet annak minden résztvevőjével. Nem fekete-fehér a világa, így sokkal élvezetesebb is.