Fülszöveg: 

Zola társadalmi és biológiai vizsgálódásainak színhelye ezúttal egy hatalmas párizsi áruház, az Au Bonheur des Dames. Octave Mouret, a csinos és szemfüles dél-franciaországi kereskedősegéd érdekházassága révén előkelő üzlethez jut. A császárság talmi csillogásában, a párizsi újgazdagok eszeveszett pompaszeretetében azonnal meglátja a nagy lehetőséget: hideg módszerességgel elnyeli a kispénzű, „szolid” konkurrenciát, és a végsőkig kizsákmányolt elárusítónők hadával megteremti a divathölgyek tündérálmát, a káprázatos, csillogó „modern” áruházat. Arisztokrata nők, színésznők, könnyűvérű lányok, a párizsi élet ezer meg ezer fénybogara szédül bele az omló csipkék, a meleg fényű selymek, a lenge tüllök lobogásába…

Szerintem: 

Ez egy olyan regény, amit többféleképpen is lehet olvasni. Attól függ, ki mit akar megismerni belőle. Szerelmi történet kell, egy Hamupipőke? Vagy a társadalmi kép, az átalakuló világ? A kapitalizmus kritikája és ünneplése egyben? Ebben mind megvan.

A történet

talán igazi főszereplője maga a Hölgyek Öröme. Ez egy áruház, első a maga nemében. Minden megvan benne, ami miatt máig él ez a forma. Nagy választék, olcsóbb árak, minden egy helyen. Még a bulvár hangulat is megvan benne: ki jön be ide, mit vesz, kit lehet látni, milyen pletykák vannak?
A korszakban ez valami forradalmi újdonság. Zola vette a fáradtságot és megfestette az áruház dolgos mindennapjait. A dolgozók igyekezetét, a kemény munkát, a bevétel utáni hajszát. Látjuk a vevőket, a sokféle jelenetet. Még olyan is akad, hogy egy nemes asszony a ruhaujjában igyekszik csipkét lopni. Hát igen, a régi rend szerint szégyenletes itt vásárolni, ugyanakkor, ami kell, az kell.

A történet részét képezik telekmanipulációk, reklám és sok egyéb más is. A Hölgyek Öröme, mint vállalkozás is előttünk van. Be van mutatva, hogy a tömegtermék és az áruház hogyan szorítja vissza a kisvállalkozókat. Beszélnek is erről – a kisebbek képtelenek versenyezni a nagy áruházzal. Mi marad akkor nekik? Csődbe menni és állásba menni az áruházba? Lesz olyan szereplő, aki nagyon hasonló utat jár be.
Lehetne ezt jónak vagy rossznak bélyegezni, de ilyen a haladás. Zola nem mond ítéletet, egyszerűen elmondja a történetet, és az olvasóra hagyja, melyik nézőponttal azonosul: aki sajnálja az elvesző értékeket és a korábbi rendet, vagy aki üdvözli a változást, akit elragad a pompa és a kényelem, amit kínálnak.

Sok szereplőt mozgat a kötet, és a társadalom mindenféle rétegéből. Az áruház köré rendezi őket, de így is egyfajta tablót képez.

Talán érezni is, hogy nekem ez a rész fogta meg az agyamat. Az üzlet vezetése, a politikai és gazdasági játszmák, hogy sikerre sikerül-e vinni az üzletet, ennek mi lesz hosszabb távon az ára az egyes embereknek.

Ugyanakkor ez Denise története is. Vidéke, kedves árva, aki két öccsét is el kell tartsa. A Hölgyek örömében kap állást és a karizmatikus, innovatív tulaj, Mouret felfigyel az ártatlan teremtésre. Az ellentétek – a nők kedvence, a romlott, aki most az ártatlanre vetett szemet. A történet annak is a játszmája, hogy ez a két ember mire jut egymással.
Nem válik ezzel együtt sem románccá. Denise komoly elvekhez tartja magát, és spoiler Azért a gyakorlatiasabb felem szívesen megnézné, hogy pl. 1 év múlva hogy állnak egymással, de ez nem az a regény. Amennyire realista az áruházi élet, a harc a túlélésért, annyira engedi a mesék világába a szerelmi szál ezen részét a szerző.

Azt nem tudom írni, hogy megszerettem a főszereplőket. Mouret üzletemberi énjét tudtam kedvelni, nekem szimpatikusak az álmaikat megvalósító, tehetséges emberek. Szerelmesnek annyira nem szimpatikus, de maga a szerelmi szál sem az.
Denise. Aki túl jó. Borzalmasan önfeláldozó. Én nem szerettem, inkább sajnáltam azért, ahogy mindig az öccseit teszi előre, aztán az a köszönet érte, ami. Egyszerűen nem igazságos, ahogy pl. a nagyobbik fiú bánik a nővérével, aki ezt hagyja is neki. Annyira vártam végig, hogy majd el lesz igazítva, mi a valóságuk és hogyan kellene viselkednie, de Denise végig maradt a mártír szerepében. Ebben a környezetben ez gynegeség – bár sejtem, ez is része a csomagnak, a tisztaságának, ami Mouret-t megfogta benne.

Tobzódó leírásokat, hangulatokat kapunk a kötettel. Valahol meglepő is, hogy Zola férfi létére így ír selymekről csipkéről. A pörgetett, erősebb cselekményt és a kevesebb leírást alapvetően jobban kedvelem, de itt az atmoszféra teremtés eszköze és valóban el is képzelteti az olvasójával a Hölgyek Örömét és benne az embereket.

Alapvetően kellemes olvasmány volt, van benne ötlet, korrajz és szerelmi szál is. Ahogy kezdtem, bőven kínál választékot, ki mit talál érdekesnek benne. Fura is, hogy nekem pont a 'jó' Denise a gyenge pont…