Fülszöveg: 
Mennyire volt jogszerű Leia Organa hercegnő hajójának átvizsgálása és lefoglalása? Ki tarthatna jogos igényt az Egy Gyűrűre, ha bevezetnék Középföldén a Polgári Törvénykönyvet? Akár Harry Potter is a fiatalkorúak börtönébe kerülhetett volna?! Milyen feltételekkel vállalható munka a Jedi Tanács Kft.-ben?
Szerintem:
Kettős élmény volt ezt a kötetet olvasni. Nem is tudtam még eldönteni, melyik felem lesz a mérvadóbb.
Az egyik oldalról nézve ugyanis nagyon abszurd ez ez egész ötlet. Fantasy és sci-fi sikereket vesz sorra és rájuk húzza a
magyar büntető törvénykönyvet, jogrendszert. Kinek jut eszébe pl. azt vizsgálni, hogy Szauron jogos ura-e az Egy Gyűrűnek? Mit követ el Hulk, amikor a csata hevében töri a kirakatüvegeket? Annyira abszurd ezeket a történeteket kiragadni a saját környezetükből, és azt nézni, mi lenne, ha igaziak lennének. Azt még mindig emésztem, hogy Szauron gyűrű feletti tulajdonjoga pl. azon múlik, hogy az arany, amiből öntötte, kinek a tulajdona volt eredetileg. Jaj…
Ugyanakkor van abban azért ötlet, hogy a jogról és a mi életünket is szabályozó törvényeket ismertesse. De ne szárazon és nehezen értelmezhetően, hanem éppen azért ilyen történetekre alkalmazva, mert azt tudjuk, hogy miképpen működnek pl. a jedik. És a munkajogot rájuk alkamazni mókásabb, mintha egy sima multit vagy vállalatot nézünk.
Lehetne még sorolni a példákat. Némelyik olyan abszurd, hogy ezért nem is tudok mit kezdeni ezzel a kötettel. Gyűrűk Ura – naná, az a nagy kedvencem, nem véletlenül az ragadt be legjobban, amit azzal kapcsolatban írtak.
Szarumán uruk-hai harcosainak létrehozása a háborús jog szerint megengedett. De az, hogy Frodo bedobja a Gyűrűt a Végzet Hegyébe, tömegfegyver bevetése és háborús bűn? Eddig eszembe nem jutott volna, hogy Frodo nem is a Gyűrűt, hanem az atomot dobta le…
A kötetre jellemző különben, hogy kevés, de nagyon ismert világot és univerzumot használ példának. A Marvel-filmek, a Gyűrűk és a Trónok harca. Star Wars, Harry Potter. Walking Dead, Shrek és van egy fejezete, amiben emberi jogok, államrend szerint vizsgál olyan disztópiákat, mint Panem az Éhezők viadalában vagy A szolgálólány meséjének világa. (Megjegyzem hamar, hogy aminek van irodalmi gyökere, az esetben is a filmeket használja. Pl. nem Tolkien, hanem a filmek jelentik a TLotL-t.)
Talán tényleg ezek a legismertebbek és nem félnek egészen abszurd viszonyokban bevetni őket.
A kötet nagyon komolyan is veszi magát. Ez nem vicc! Valóban magyarázza a törvényeket és alkalmazza ezekre a világokra. Még ahhoz is közelebb jutunk az elolvasása után, hogy némi ismeretünk legyen munkajogról, római jogról vagy éppen alkotmányos jogról.
A szöveg is félúton van esszék és tudományos szöveg között. Van olyan szerző, aki azért igyekszik mesélősebb és könnyedebb lenni, de a szakanyag miatt ez bizony tudományos stílusba hajlik. A forrásanyagok listáját meg hagyjuk is… oldalnyi.
Talán az lesz a konklúzió, hogy van benne ötlet. Értem, mi akar ez lenni. De borzalmasan nehezemre esik komolyan venni. Frodo, mint háborús bűnös… hát ezt emésztenem kell.
