Fülszöveg: 

Elba eleinte együtt él édesanyjával egy olyan helyen, amelyet a kislány félvilágnak hív, de valójában egy Nápoly melletti elmegyógyintézet. Miután az anyja egyik napról a másikra eltűnik, egy fiatal pszichiáter, Fausto Meraviglia elhatározza, hogy kimenti őt onnan. Az orvos befogadja az otthonába Elbát, saját gyermekeként bánik vele. A lánynak köszönhetően a férfi, aki soha nem volt jó szülő, megtanulja, mekkora terhet, ugyanakkor erőt jelent apának lenni, és hogy nem csak rajtunk múlik, szeretnek-e minket mások.

Szerintem: 

Szépen meg van írva. Érzelmes, tartalmas. Akkor miért nem szerettem? Talán a

téma, talán a szereplők zavartak. Nem tudom.

A cselekmény két idősíkból áll össze. Van a jelen, amikor Fausto a jelenében magányos. Amikor már minden lezajlott és a következményekkel kell együttélni. Elba felnőtt, a saját döntéseit kell meghoznia.
A másik a múlt, amikor Fausto egy elmegyógyintézetben dolgozik, ahol megismeri a kis Elbát. Ő nem beteg, de az anyja annak számít, és ott nő fel. A férfi ki akarja onnan szabadítani és megérik benne az elhatározás, hogy apja helyett apja lesz és jövőt ad a kislánynak.

A történet az övüké. Érzelmekkel, felelősséggel, döntésekkel és azoknak a következményeivel. Belülről van megfogva, kevés a cselekmény. Érzelem annál több van benne. Lehet, ez is az egyik oka, hogy tőlem távolabb állt. Ez csendes, emberi és mélyebb könyv. Bele kell merülni, a szereplők helyzetébe képzelni magunk. Mivel a tempós cselekményt, több eseményt jobban szeretem, ez távolabb áll tőlem. A helyzet meg nem tudott érdekelni, hogy hajlandó legyek ennyire másképp olvasni.

Pedig Ardone beletette, amiért tudom értékelni, ha szeretni nem is. A férfi kettőssége – ahogy Albával csodás, megmentő szerepbe kerül, miközben nem képes tenni az ellen, hogy rossz férj és apa legyen. Miért megy neki az egyik szerep, ha a másik nem, pedig ugyanaz az alap?
A társadalmi súly. Filmet is láttam már arról, hogy az elmegyógyintézetet miképpen használták arra a gazdagok, hogy a családi botrányt elkerüljék és a kínos rokonokat eltüntessék szem elől. Alba anyja is ilyen nő – a férje a házasságtörésért bünteti. Ez pedig nem elszigetelt eset – így bántak a nőkkel, a kórházakban meg ott voltak a durva módszerek, amelyeket majd később elvetettek. De addig sokan szenvedtek ott.

A szöveg is irodalmi igényű. Sokkal szívesebben olvastam magáért a szövegért, mint a cselekményért. Az egyre kevésbé érdekelt, már írtam is, hogy nem találtam a közös pontokat a szereplőkkel. Ennyire rég hagyott hidegen, mi lesz a szereplőkkel. Viszont, amilyen megállapítások, szövegezés van benne, azért megéri elolvasni.

Messze van attól, hogy szeressem ezt a könyvet. De értékelni tudom – elsősorban a formájáért és a mondataiért, de a korrajzáért is. Ardone jó érzékkel nyúl kínos, feldolgozandó témákhoz, ha itt annyira nem is tudott lekötni.