Fülszöveg: 

Vannak olyan dolgok, amik még a halálnál is rosszabbak. Dolgok, amik az árnyékból leselkednek rád és belopakodnak az álmaidba. Olyan dolgok, amiknek semmi keresnivalójuk a világban. Egykor szunnyadtak… de most felébredtek.

Callypso Lillis számára a tündérmágia, ami immár az ereiben csörgedezik, egyfelől átok, másfelől jó szerencse. Az, ami Desmond Flynnhez, az Éjszaka Királyához köti őt, egyben sebezhetővé teszi a Lélektolvajjal szemben. A férfival, aki porrá akarja zúzni a világot… és ezzel együtt Callie-t is.

De nem csak a Tolvaj az, akinek árnyékai ott lebegnek a Másvilág felett. Des apja visszatért a halálból és bosszút akar állni a fián, aki egykor a sírba küldte.

Desnek és Callie-nek ki kell találnia, hogyan állítsák meg mindkét férfit, és az idő fogytán van. Mert olyan erők vannak mozgásban, amelyek azon munkálkodnak, hogy elszakítsák egymástól a szerelmeseket egyszer s mindenkorra… és balszerencséjükre, már nem a halál a legrosszabb, amitől tartaniuk kell.

Szerintem: 

Minek is kellene ezt besorolnom? Erősen hajlottam rá, legalábbis elsőre, hogy

sima erotikus regényként kezeljem, amiben a környezet fantasy. Ami miatt az előző részekre haragudtam. Mintha más se lenne a lényeg, csak Des és Callie mérhetetlen egymásra kattanása.

Az erotikus – romantikus jelleget le sem lehetne tagadni. A kötet másról se szól a kettős kapcsán, mint a mérhetetlen egymás iránti szenvedélyükről. Mindketten bolondulnak a másikért és újabb módokat keresnek, hogy ezt ki is fejezzék. Megjegyzem, szexuálisan is. Ha a párosnak van egy kis szabad ideje, már egymásnak is esnek. Az mondjuk fura is, hogy a Tolvaj és Des apja is a nyomukban van, Callie az álmába férkőző idegen miatt még pihenni se tud rendesen, de annak megtalálják mindig az idejét és módját, hogy gyűrjék a lepedőt.

Vigasztalom azzal magam, hogy legalább a románcok agyonismételt konfliktusait nem kell elszenvednem. Ők ezen már túl vannak, ez a teljes és végleges egymásra kattanás állapota. Thalassa nem talált ki mű összeveszést, hogy azzal is húzza a fejezeteket. Nem kell így nagy gesztus se, van az simán szerelemből is, ahogy belegondolok. Itt már egymással semmiben nem kell harcolni, csak egymás oldalán a jövőjükért, ami a fenyegetés jellege miatt mindenki más életét is jelenti. A gonosz ugyanis minden élő pusztulását akarja elhozni, csak kellő lassúsággal, hogy legyen még, ami szórakoztatja.

Ami miatt valamivel több ez a rész, a világának alaposabban bejárása. A Tolvaj nyomában a páros bejárja a királyságokat és olyan részeit is megismerteti a szerző, amikről eddig szó sem volt. Több királyság, több uralkodó, több lény. Azt nem állítom, hogy egy komoly fantasy világépítésével felérne, de sokkal több van ebben, mint a korábbi részekben összesen.
Az egyik királyság ráadásul kifejezetten tetszett is. A Halálé. Végtelen kertek után jön a végtelen óceán, melynek partján ott egy kastély. Egyszernek tűnik, így az is, de ahogy Thalassa ezt a Szirén szemén keresztül ragadja meg, akinek olyan sokat jelent a víz, még némi költőiséget is találtam benne.

Minden rejtélyre fény derül. Ha nagyon egyszerűsíteni akarnám a cselekményt, akkor a válaszok keresése után a nagy összecsapásban, végjátékban minden kiderül. Ki a Tolvaj, milyen alkukat kötött és Desnek milyen terve van ellene.
Az különben tetszett, hogy Callie is aktív szerepet kap a párja mellett. Ő egyáltalán nem egy megmentésre váró lányka már. Megtanul összedolgozni a benne élő szirénnel és igazán használni kezdi az erejét. Egy sokkal pusztítóbb, keményebb és halálosabb nő, mint korábban bármikor. Így jobban is illik Des mellé – aki rendszeresen el is mondta és mondja, hogy ők mások rémálmai. Itt már valóban.

Kissé talán túlírt az első fele, de az előző kötetekhez képest nem panaszkodom. Itt volt azért cselekmény, összecsapás és a szerelmes mellett csajos pillanatok is. Kicsit több szerepet adtak Callie varázslónő barátnőjének – kellett is, mert olyan nonszensz, hogy uralkodók háborúznak önmagukban minden sereg és alattvaló nélkül? Királyságok, az élők sorsa a tét, aztán kb. 4-5-en csatáznak. Az agymosott és irányított katonákat most nem számoltam, azokat Callie és Des minden gond nélkül aprítja kettesben is.

Szerencse, hogy a sorozat vége erősebb, mint az eleje. Így összességében sokkal pozitívabb képpel gondolok majd vissza rá, mint pl. a második kötet után. A végére csak rájött a szerző, hogy írjon mást is szerelem – erotika vonalon túl.

Idézet: 

Úgy néz ki az egész, mintha egy BDSM-barlang találkozott volna az inkvizícióval, és csináltak volna pár elcseszett kölyköt.
A kezem a combomra erősített tok felé lopakodik.
Öld meg! Öld meg most, mielőtt láncra verhetne minket.
A Tolvaj otthagy, és a kerékhez sunnyog.
– Van kedved elvinni ezt egy körre?
– Én nem erre indulok be – felelem. Végignézni a halálodat, arra igen.
– Próbáltad már valaha?
Nyilvánvalóan nem. Nem könnyed kínzással szoktam tölteni a hétvégéimet.
– Mégis mit gondolsz? – vetem oda fanyarul.
– Azt gondolom, hogy addig nem fogod tudni, mit élvezel, amíg ki nem próbáltad.