Fülszöveg: 

Mit adnál fel az álmaidért?

Áronnak a munkája az élete. Rengeteget dolgozott azért, hogy ügyvéd lehessen Amerikában, de minél feljebb kapaszkodik a ranglétrán, annál inkább kezdi elveszíteni a lelkét, különösen, amikor egy olyan férfit kell védenie, akiről biztosan érzi, hogy bűnös.

Van az a pénz, amiért megéri eladni a lelkünket?

Dávidot összeroppantja az unalom.

Hiába él a szerelmével Kaliforniában az óceán partján, akkor is boldogtalan, és nehezen viseli az Áronban végbemenő változásokat. Ráadásul van egy álma, amiről tudja, ha valóra váltja, könnyedén a kapcsolatával fizethet érte.

Áron és Dávid már tizenkét éve lángoló szerelemmel szeretik egymást. Amikor Magyarországra utaznak pár napra, előtörnek az eddig mélyre temetett problémáik.

Elég lehet a szerelem, ha mindketten mást remélnek az élettől, és más kontinensen képzelik el a jövőjüket?

Szerintem: 

Azt már simán elfogadtam, hogy Rácz-Stefán Tibor is egy világba vonta össze a regényeit. Talán csak az Élni akarok! nem kapcsolódott be valamiképpen ebbe a baráti körbe. Ha mindenki nem is ismer mindenkit, de valaki igen és így bármelyik regényben előfordulhat egy másik regényének szereplője.

Viszont, a

kedvenc párosának egyértelműen Áron és Dávid tűnnek. Eddig hányszor is voltak főszereplők, vagy kiemelt mellékszereplők? Nincs nagy kedvem megszámolni, de szerintem simán ők nyernek.
Bírom őket, de már kezdek eljutni arra a pontra, hogy nekem sok lesz, ahogy ugyanazokat a köröket futják középiskola óta. Dávid még mindig feszeng azért, mert a párja biszex, és ha vele van, lemond ezzel együtt a biológiai utódokról. Nem mintha nem lehetne béranyájuk, pláne, hogy fél lábbal az Államokban is otthon vannak… Náluk rendszeres konfliktus téma, hogy ki tudnak-e tartani egymás mellett, vagy valami közéjük áll. És az a valami rendszeresen még hasonló is.

Ezt már akkor is unni kezdtem, ha különben nagyon érettem és értelmesen dolgozza fel a szerző most is a témát. A jelenlegi életükben Áron gyakornok egy jogi cégnél, pörög és megtalálta a helyét. Talán minden ügyet nem szeret, de a státuszát, a jövő lehetőségét és az Államok szabadságát nagyon is. Dávid viszont teljesen talajt vesztett. Elmagányosodott, csak Áron van neki. Hiányzik a magyar nyelv. Az álma is, egy magyar LMBTQ kiadó és könyvesbolt, amit az Államokban nem lenne értelme megcsinálni.
Meddig áldozhat fel minden álmot, csak azért, hogy együtt legyenek? Mennyit bír el egy szerelem? Szépen meg van írva, csak… amit fentebb írtam.

Különben ebbe a kötetbe nagyon benne éreztem egy ars poeticát is. Dávid nézeteibe nagyon bele tudom látni a szerzőt. A szerelem az szerelem – akár univerzumcím is lehetne nála. Azzal, ahogy a magyar viszonyokról ír, megvan a korra adott reakció és finom véleménynyilvánítás is. Nagyon elegánsan, teszem hozzá. Sikerült úgy megírnia, mi van nálunk, hogy azzal ne sértsen meg senkit, mégis, markánsan benne van, mi a helyzet, mi a véleménye és mit szeretne. Iszonyatosan diplomatikus, amit nagyon tudok irigyelni is, mert nekem nem megy ennyire kivonni az érzelmeimet a saját szenvedélyeimből.

Arról nem is beszélve, hogy a cselekményben is képviseli, amit elvekben beletesz. Pl. ő nem az a szemellenzős szerző, aki annyira LMBTQ-t akar írni, hogy minden szereplőjének ad egy ilyen betűt, aztán a tucatnyi kiemelt szereplő mindegyike más, csak heteroszexuális nem. Itt van fix páros kisgyerekkel, párját kereső szép szingli nő, és társaik. Nem érzem úgy, hogy kilengenek az arányok.

A tényleges cselekményt talán kevesellném, de annyi minden más van benne. Karakter- és világépítés. Ugyan már az Áron – Dávid mókuskereket unom, de ott van ellensúlyozni a fiatal szülők mindennapjai, vagy éppen egy influenszer életébe egy kis betekintés. A kép a magyar könyvkiadásról.

Még mindig szeretem, ahogy a szerző ír. A popkulturális utalásokat. Most a regények kapcsán, és vannak is nagy igazságai. Nem véletlen, kikkel példálózik és milyen formában. Köznyelvi, szépen összerakott, gördülékeny.

Talán már ki vagyok éhezve új történetekre, új szereplőkre, de azért még mindig megvan az a plusz, amiért a szerző könyveit szeretem. Ennek is helye van a polcomon, ha tényleg már ez a sokadik Áron – Dávid körmenet.

Idézet: 

A pénz jön és megy, de a művészet örök.