Fülszöveg: 

Melody, a szuperintelligens kocka lány megpályázza álmai állását egy Los Angeles-i óriásvállalatnál. Ám az állásinterjú után döbben csak rá, hogy egy egyetemi egyéjszakás kalandja, név szerint a szívdöglesztő Jeremy Sauer is ugyanannál a cégnél dolgozik. És nemcsak ott dolgozik, de ő a vezérigazgató fia.
Jeremynek barátnője van, és amúgy is rosszfiú hírében áll, így Melody elhatározza, hogy távol tartja magát tőle, és az új életére koncentrál. Azonban minden igyekezete ellenére sem tudja teljesen kivonni magát a zűrös ügyeiről ismert, luxusautókkal járó milliárdoscsemete életéből.
Miközben különös barátság szövődik kettejük között, Melody magának sem meri bevallani, hogy az érzései talán mélyebbek Jeremy iránt.

Szerintem: 

Ezt se hittem volna, hogy leírom. Találtam egy olyan tudósfélékről szóló románcot, hogy visszasírjam

Hazelwood hasonló regényeit. Vagyis, én és A szerelem kódja nem lesz egy nyerő páros.

Kezdve azzal, hogy rémesen untam az egészet. Az alaptörténet szerint Melody egy kocka, aki egyéjszakás kalandba keveredik egy Jeremy nevű sráccal. 3 évvel később látja viszont, amikor kiderül, hogy annak a cégnek az egyik örököse/tulaja, ahova állásra jelentkezik. Mi több, a baráti körnek hála hamarosan azzal is tisztában lesz, hogy ő is egyike lett azoknak a lányoknak, akikkel megcsalta a barátnőjét. Jeremy állítja, hogy már más ember. De hihet neki a lány?

Még románcnak nevezni is olyan fura. A szereplők között akkor sem volt meg a kémia, amikor 3 éve összejöttek, a jelenben meg annyira sem érzem. Barátoknak elmennének, de szerelem… nekem nem volt hiteles.

Azzal is bajban voltam, milyen klisék lettek gyorsan belenyomva. Pl. amikor az anyja az öltözködése miatt sarokba szorítja a lányát, ő azt hazudja, hogy már van barátja. Jeremy játssza el a barátját, aki arra az időre már a bizalmasa és magának titokban be is vallja Melody, hogy több is mind barát. De egyszerűen nem hiszi el, hogy lenne esélye a férfinál. Pedig románchoz illően lenne – Jeremy később be is vallja, hogy azért ment bele a játékba, mert ő meg azt nem hitte le, hogy Melody elmenne vele igazi randira, ha elhívná.

Az pozitív, hogy nem csak kétszereplős a történet. Ott van köröttük egy egész baráti kör, mindenféle átkapcsolásokkal közöttük. Pl. Jeremy járt Charlotte-tal, akit megcsalt többek között Melody-val és a lány húgával is. Amikor kirobbant a botrány, ők együtt is maradtak, mondván, nem érte volna meg Charlotte-ot ennyire megbántani, ha együtt sincsenek. Csak éppen a húg a regény idején fedezi fel, hogy biszexuális és a jógaoktatónőt szereti. Jeremy így ejtve lesz, de erre már itt van Melody…
Mindegy, nem ennyire mesélgetni akartam, csak arra kerestem egy példát, hogy több szereplő van és elég szappanoperás történetekbe képesek bonyolódni ők is.

Igazán nincs benne konfliktus. A helyzetek szerelmi kérdések köré rendeződnek. A szereplők nem rosszak, nem jók. Egy baráti és munkatársi kör, akik egymás mellett élnek. Különösebben nem volt senki se szimpatikus, se ellenszenves. Nem is kedveltem vagy utáltam senkit.

Stílusára chick lit. Érzelmi túlelemzés, belső szemszögek és csajos. Könnyed, egyszeri olvasásra való, egyszerű. A filmes utalásain meg felszaladt a szemöldököm. A főszereplő elvileg fiatal huszonéves. És a Tiszta szívvel focit ajánlhatja, meg A vadon hercegnőjét? Értem, hogy kocka, és 2017-es a regény, de nem lehetett volna korban inkább passzos utalásokkal megtölteni?

Nem akarom túlragozni, nekem nagyon nem jött be. A történet, a szereplők se tudtak megfogni. Azt meg hagyjuk is, hogy Melody papíron zseni, a regényben meg egy szerelemben szerencsétlenkedő szomszéd lány típus. Minderre a borító rátesz egy lapáttal: én rondának találtam.