Fülszöveg: 

June még sohasem hagyta el az álmos angol kisvárost, ahol felnőtt. A zárkózott és félénk harmincéves könyvtáros minden idejét olvasással tölti, amikor azonban megtudja, hogy a munkahelyét bezárják, kimerészkedik az olvasókuckójából, hogy megmentse a helyi közösség lelkét jelentő könyvtárat. Sokan a segítségére sietnek, és June – az édesanyja halála óta először – újra megnyílik az emberek felé. Így találkozik megint a régi iskolai barátjával, Alexszel is. Hamarosan az egész kisváros észreveszi, mit érez a segítőkész ügyvéd a nő iránt, csak épp June nem, aki nem hiszi el, hogy bárki is randizni szeretne vele. Ahhoz, hogy megmentse a szívének oly kedves könyveket, June-nak változtatnia kell az élethez való hozzáállásán. Elhatározza hát, hogy küzdeni fog a könyvtárért, és ezzel talán a boldogsághoz is közelebb kerül egy lépéssel…

Szerintem: 

Sampson összehozott egy olyan regényt, amibe

ritkán sikerül belefutnom. A történetet, a cselekményt is szerettem – a főszereplőt viszont komolyan ellenszenvesnek találtam. Vagyis, a könyvet szerettem, a hősnőt meg nem.

És meg lehet kérdetni, mi bajom June-nal. Kedves, nagyon segítőkész, jószívű és könyvmoly lány, papíron inkább szeretnem kellene. A helyzet viszont az, hogy ahonnan elindul a lány, az végtelenül tudott dühíteni. June annyira félénk, teljesen elzárja magát a világtól, hogy az már beteges. A gyász nem egyszerű, de itt rettenetesen el van túlozva. June anyja egy hosszabb betegség után meghalt, és June is mintha vele halt volna. Az egy dolog, hogy nem ment el egyetemre és átvette az anyja állását a könyvtárban. Viszont, a napjai kb. azzal teltek, hogy a könyvtárban dolgozott, és rettegett, nehogy kizökkentsék a komfortzónájából, vagyis nehogy foglalkozást kelljen tartania. Aztán rohant haza, és ugyanazokat a könyveket olvasta újra és újra. Végtelenül unalmas, semmilyen élete volt, és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy évekig és ennyire megzuhant.
A történet majd kibillenti, visszatér az életbe, és rendeződnek a dolgok körötte, bátrabb lett és meg tudtam szeretni, de nagyon sokáig nagyon nyomasztott June élete és gondolkodása. .Próbálom a megfelelő jelzőt megtalálni rá, de nem is tudom. Szánalmas? Talán ezt érzem a legkifejezőbbnek.

Pedig Sampson nem rossz a karakterábrázolásban. A lány környezetét megtölti színes és kisvárosi alakokkal, tele élettel. A leszbikus aktivista, a férje fontosságával hencegő főnöknője, a magántanuló tudálékos és egyben aranyos kissrác, a szegénységből kitörni próbáló kamaszlány és még sorolhatnám. Amennyire nem bírtam sokáig June-t, annyira tudtam a mellékszereplőket szeretni.
Talán csak Alex, akivel fenntartásaim vannak. Ő egyszerűen túl jó, hogy igaz legyen. Mintha June valamelyik románcából lépett volna elő. Jóképű, sikeres, jó állása van, családcentrikus, nagyon kedves, és még sorolhatnám. Legalább egy kis hibája lehetett volna, mert így ő túlságosan mesealak.

A regény meg azon konfliktus köré épül, hogy több kisvárosi könyvtárat be akarnak zárni, és June könyvtára az egyik. A kisvárosi csapat meg összefog, hogy megmentsék a helyet. Sampson komédiába illően építi az eseményeket: a kedvencem talán az volt, amikor a tiltakozók rendezvényét June egy lánybúcsúról átirányított sztriptízessel dobta fel, és bejuttatta így őket a híradóba.
De Sampson jó volt abban, hogy a vidám jelenetek mellett drámát tudott vinni a cselekménybe. Több szereplőnek is komoly gondjai vannak, amelyeket June majd megismer. Itt simán el tudott férni egymás mellett a könyvtárvédők vicces szerencsétlenkedése és a hajléktalanok helyzete, a mélyszegénység is.

Plusz, ez egy könyves könyv. Nem csak az van benne, hogy a könyvtár miképpen menedék, de az is, hogy a könyvek mennyi mindent tudnak adni az embereknek. A már emlegetett magántanuló kissrác erről írt is egy haikut, ami nagyon megfogott. A lényege az, hogy a könyvek mentőmellények, amelyek nélkül végünk.

Bírtam a szerző/fordító stílusát is. Hangulatos, és éppen annyi érzelem van benne, hogy ne érezzem túl soknak. Nagyon női, belülről megfogott történet, de van humora, van tartalma és nem válik szentimentálissá sem.

Ha June nem annyira hihetetlenül mélyről indul, talán még az egyik kedvenc chick lit történetem is lehetett volna. De még így is, megérte átküzdenem magam June öngerjesztett depresszióján és elzárkózásán.

Idézet: 

A könyvtár hajó. / Minden könyv mentőmellény. / Nélkülük végünk.

Sokat elárul az emberről, hogy milyen könyveket vesz ki a könyvtárból.