Fülszöveg: 

London, 1926. A sorházak és teniszmeccsek, az előkelőségek és vadászkirándulások világában Miss Nan O’Dea a gazdag üzletember, Archie Christie szeretője lett, elcsábítva őt odaadó felesége, a közismert krimiíró, Agatha Christie mellől. Nan és Archie a tervek szerint egy vidéki szállodában találkoztak volna, miután a férfi bejelenti válási szándékát feleségének, ám a házastársak közti vitát követően a sikeres szerzőnő váratlanul eltűnik, az eset pedig bejárja az országos médiát. Mindeközben a Nan menedékéül szolgáló szállóban is rejtélyes haláleset történik, a kirendelt nyomozó szemében pedig minden vendég gyanús lesz.

De vajon milyen titkokat rejt Nan O’Dea élete, és mindez hogy kapcsolódik olyan szorosan ahhoz a tizenegy rejtélyes naphoz, amelynek során Agatha Christie eltűnt? És mi történt az egyre népszerűbb íróval ezalatt az idő alatt? Miért tenné valaki tönkre egy másik nő házasságát és miért szövögetné évekig a terveket? Meddig vagyunk hajlandóak elmenni a szerelem nevében? Mi késztet bárkit is a gyilkosságra? Milyen bűn az, amit nem tud valaki soha megbocsátani?

Szerintem: 

Mennyire legyek rövid? Engem nagyon bosszantott ez

a könyv. Agatha Christie történetének bevonása egy dolog, de ami Nan kapcsán benne van…
Annyira nem tudtam együttérezni vagy megérteni a nőket a történetben, hogy az nekem el is rontotta az élményt.

Pedig az alap kifejezetten izgalmas. Agatha Christie eltűnése a téma, de nem az írónő szemszögéből, hanem a férje szeretőjétől. Ő lenne Nan, az ír származású, 10 évvel fiatalabb nő, akinek eltökélt szándéka a 2. Mrs. Christie-nek lenni.
Ő a narrátor is és a regény erősségét ez adja.

A történet ugyanis a jövőből van elbeszélve. Így tele van utalásokkal, mi lesz később. Nem akar azzal feszültséget tartani, hogy előkerül-e a nő, ki bántotta vagy bármi hasonló. Már az elején el is meséli, hogy Agatha miből hogyan állt talpra, hogyan alakul a későbbi élete. A saját jövőjével kapcsolatban is folyamatosan ott vannak az utalások, mi lesz vele is később.

Akkor mi benne a rejtély? Nan titka. Ugyanis azt tudjuk szinte kezdettől, hogy Archie-ba nem szerelmes. De akkor miért akar annyira hozzámenni? Eleinte a pénzre gondoltam, de Nan nem anyagias lány. Amikor felbukkan a nagy szerelme is, akit máig szeret, még inkább érthetetlen, miért nem inkább vele megy el és él boldogan tovább.

A történet végigvezet Agatha 10 napján, amit összeköt Nan ugyanezen napjaival. És az a legnagyobb bajom a könyvvel, hogy ami a végére kiderül, az nekem irritáló. Igen, van benne nem egy tragédia. Nan múltjában is van egy: lányanya volt, az apácák elvették a babát és Nan nem tudja, mi lett a kislányával. Írországban, olvashattuk/filmen láttuk is másban, hogy miképpen árulták ki a szerelemgyerekeket, míg az anyákat dolgoztatták. Az sem tarthatta meg a babát, aki szerette volna. Már ott meg vagyok akadva, miért lesz Nannek az a rögeszméje, hogy a Christie-kislány biológiailag az övé. Se bizonyíték, se semmi, csak a rögeszme. Mindent feláldoz érte. Pedig, még olyan rész is van benne, amikor Archie arra panaszkodik, hogy Agatha elengedte magát és hízott az anyaság óta. Ha meg a terhesség miatt panaszkodik, miért gondolja Nan, hogy vették a babát? Ilyesmik akadnak benne és bosszantottak is.

Bőven merengtem azon is, hogy visszanézve mennyire bánhatja Nan, hogy ilyen döntéseket hozott. Egyértelmű, melyik férfit szereti és az nem Archie. Ahogy figyeltem a megjegyzéseket, a jövőből a hozzáfűzött megjegyzéseket, szerintem megbánja. Többször ott van az a fájdalmas feltételes mód, hogy bár másképp lett volna. Arra már nem esküdnék meg, hogy arról mit gondol a végére, a kislány kié.

Itt jön be a másik dolog. Agatha – aki végig hangsúlyozza, hogy ő a gyerek biológiai anyja is. Mégis, az utolsó jelenetükben, amikor még megállíthatná Nant és a történetét, megerősíti, hogy a kicsit vették, mert neki nem lehetett saját gyereke. Miért mondja azt? Maga Nan sem tudja és ott a teljes paletta. Hogy Agatha arra már lemondott a férjéről és ezzel biztosította, hogy a férje következő neje a sajátjaként szeresse a kislányt. Vagy, mert megsajnálta a nőt, aki így kapott egy kapcsot az elvesztett gyerekéhez, ha az nem is ez a kislány. De még az is lehet, hogy ez volt az igazság. A narrátor ránk hagyja, hogy válasszunk belőle, nem dönti el és Agathával se mondat ki igazságot.

Rá tudnám húzni arra, hogy az anyák önfeláldozása az egésznek a lényege. Hogy tényleg mindent fel tudnak adni a gyerekért. Nan az elő példa. Az egész élete így egy áldozattá válik.
Nem vagyok ezzel boldog, jegyzem meg. Bennem jó párszor felmerült, hogy az ennek a négy embernek a nagy tragédiája, hogy nincs még DNS-teszt. Nan akkor szembesülhetne az igazsággal, bármi is legyen az. Így viszont marad az áldozat a bizonytalanért.

A fejezetek ugrálnak az idősíkon és kirakósként illeszti össze, ki merre járt és mit csinált. A végére hagyja a leleplezést, Nan indokait. Néhol zavarosnak éreztem és pl. nem tetszett, amikor egy napot kisebb eltérések miatt 3-4 alkalommal is el kellett olvasnom. Maga az ötlet nem rossz, de valahogy az eredmény nem lett elég érdekes vagy izgalmas.

Minimális krimi, sok érzelem. Belülről megfogott könyv, nagyon női érzelmeket a középpontba téve. Anyaság, házasság, karrier, szerelem. Két nő és más döntések. Ha innen nézem, simán Agatha a nyertes minden téren. Nan szerintem elszúrta az életét.

Hiába a jó alapötlet, nagyon nem tetszett, amire kilyukadt és gyakran az sem, ahogy meg van írva. Küzdök még vele kicsit, de az biztos, hogy ennél sokkal jobbat vártam.