Fülszöveg: 

James Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?

Szerintem: 

Tudtam, miért kerülgetem ezeket a könyveket a polcon hosszú ideje. Biztos voltam benne, ha megint belemerülök a Pennington család történetébe, az fájni fog. Pedig már annyiszor hittem azt, hogy

ezt nem lehet fokozni, de Szaszkó Gabriella mindig rám cáfol. Fájhat minden sokkal jobban.

Pedig, ezzel a történettel tisztában vagyok. Már kiderítette David, hogy mi is történt a családjával, az anyja mennyi bűnt követett el a férje és a gyerekei ellen. Tudtam korábbról arról, hogyan öli meg szó szerint Jamest, hogyan verte és alázta a fiait és csupán azért, hogy bántsa a férjét, még szexuálisan is visszaélt a gyerekekkel. Kérdeztem is magamtól, mivel lehet ezt fokozni?

A keret megint egy könyv. Az alapsorozat főszereplője, David író és a gyásza feldolgozására könyvet ír. Minden rész valakinek a könyve és története. Most az apa van soron, vagyis James Pennington. Akinek volt egy nagyon szigorú apja és a 19 éves fia csak egy dologban próbált lázadni. Volt egy egyéjszakás kalandja egy gyönyörű ismeretlennel. Maggie azonban terhes maradt és James a gyerek kedvéért mindent felrobbantott maga körül. Kimaradt az egyetemről, dolgozni kezdett. Elviselte, hogy a gazdag családja kitagadta és elvette Maggie-t, akiből akkor még csak annyit látott, hogy szép és egy nagyon gonosz apa nevelte fel, akinek a közelében nem akarja tudni a saját gyerekét. Így költöztek.

Aztán jön a pokoljárás addig, hogy csak néztem a lapokat, hogy mi jöhet még? Hiába tudtam sok mindent, az érzelmi sokkra nem voltam felkészülve. Mert belenézhetünk James fejébe és szívébe, abba a mély kiúttalanságba, amibe bekerült. Maggie egy szörnyeteg volt, de egy okos és manipulatív szörnyeteg, aki simán átvert mindenkit. Miközben a nő veri, kínozza a gyerekeket, csalja a férjét, a közvélemény mindezzel James-t vádolja. James annyival többet érdemelt volna ennél, annyival jobbat szánt a fiainak. Szívfájdító azt olvasni, ahogy ott ragadnak Maggie csapdájában és egyszerűen nincs menekülés. Pedig James még próbálkozott is, de Maggie nem engedte. Az egyetlen, ami segíthetett volna, az nem volt lehetséges – James még az apjától is megpróbált segítséget kérni, de az öreg közölte, hogy James-t már kitagadta és a gyerekeit nem tekinti az unokáinak. Ez különben a regény egyik nagyon durva érzelmi tetőpontja, pedig van neki pár.

Iszonyatos, ahogy van próbálkozás, ahogy menekülni akar mindenki, de egyszerűen nem tudnak. A tehetetlenség és az a sok fájdalom annyira benne van ebben a könyvben, hogy megint csak összetörte a szívem.
Már nem csak Chris és David miatt sírhatok, de James is felkerült a listára. Nem is tudom kifejezni, mennyire tragikus a története. A kis utalásokkal, ahogy látja, milyen sérülései vannak a fiainak, hogy akar segíteni, de Maggie elveszi az esélyét is.

Talán David fogalmazza meg tökéletesen a végén, hogy egyik oldalról kapta a pokoli gyűlöletet, a másikról a feltétlen szeretetet. Az anya és az apa. Ez a két pólus váltja egymást a kötetben és egyszerűen eltör.

Ráadásként intelligensen, szépen van megírva. Olyan könnyű lenne átcsúszni egy durvább regiszterbe, de itt nem ez történik. Szaszkó Gabi tud úgy nagyon kemény érzelmekről írni, hogy nem csak átélteti őket, de mindezt túlzások és durvaságok nélkül teszi.

Erős, nagyon emlékezetes karakterek és pokoli traumák, konfliktusok örvénye ez a regény. Komolyan nem tudom, kiért fájjon jobban a szívem. James, Chris, David. Abban viszont biztos vagyok, hogy ez a regény és ez a sorozat rendelkezik az egyik leggonoszabb, legőrültebb regényhőssel, amit olvastam. Maggie – pedig még az is benne van, mitől lett ilyen, de ettől még nem tudom kicsit sem sajnálni. Eleven pokol az a nő, ha nem is szörnyetegnek született, de a családja (apja, bátyja) azzá tették.

Még van két része a sorozatnak, és biztosan elolvasom majd azokat is, de erre kell valami sebtapasz és vidámabb történet. A Pennington fiúk összetörnek…