Fülszöveg: 

Egy esküvő – hány temetés?

Egy idős nő áll zavartan egy eldugott tihanyi utca utolsó háza előtt vasárnap reggel, és a biztonsági kamerába bámul. Fogalma sincs, ki ő, és hogy került oda – és csak angolul beszél.

A helyi járőr hirtelen ötlettől vezérelve Kardos Júliát, a négy éve visszavonult gyilkossági nyomozót hívja, hogy tolmácsoljon, míg megérkeznek a mentők. Kardos úgy dönt, hogy segít, de ekkor még fogalma sincs, mibe csöppent.

A helyzet Tihanyban ugyanis kezd eldurvulni. Egy hotel recepciójáról pánikszerű telefon érkezik a helyi rendőrőrsre: az előző napi esküvő egyik illusztris vendégét meggyilkolták. Mégpedig brutális kegyetlenséggel. Mire azonban a rendőrök megérkeznek, rádöbbennek, hogy ez csak a kezdet.

Kardos kapja meg az ügyet, amíg az életellenes osztály vezetője haza nem ér a nászútjáról. Négy napja van, hogy kiderítse, a vendégek közül ki hazudik. Vagy hogy egyáltalán mond-e valaki igazat. Közben azonban szembe kell néznie a saját démonaival is, pedig már azt hitte, legyőzte őket…

Szerintem: 

Kriminek még csak szerettem, de a megoldás és a magánéleti szál… azok nélkül jobb lett volna a közérzetem. Főleg az utóbbi zavart.

Ugyanis, az eset mellett nagy súlyt kap

Júlia magánéleti drámája. Már a 2. kötetben utáltam, ahogy Csongorral jött össze. Pont olyan korban vannak, ahol szerintem sok az a 7 év a nő javára. Júlia is ugyanis családot akarna, de a regény nyitányában megtudjuk, hogy az orvosok szerint neki már nem lehet. Erre elüldözi a férfit, akit még mindig hiányol. Így visszatérő elem a történetben, hogy Júlia gyötrődik a meddőség miatt és hiányzik neki a szeretett férfi, aki nem is tud teljesen kilépni az életéből. Visszajár, keresi az indokokat, hogy Júlia közelében legyen, így aztán egyikük sem lép igazából tovább. Akármelyik, akár a párkapcsolati, akár a gyerekvállalási dráma, taszít. Plusz, én már korábban sem szerettem ezt a párost, most sem tudtam, még csak kicsit sem drukkolni nekik.

A végére meg bejön az a fordulat, amit megjegyzem, lehetett előre sejteni. Már amikor Júlia pátyolgatja a terhes prostituáltat, akkor arra gondoltam, hogy a gyerek majd nála fog kikötni. De még ezzel együtt is túl soknak éreztem, hogy a végén a megszülető kislánynak Júlia lesz a neve Kardos után, és az anya fel is ajánlja neki örökbefogadásra Csongorral együtt. Akivel különben akkor még szakításban vannak. Ezzel elvarrná a hősnő magánéleti konfliktusait, de azzal együtt is irritál, ahogy van.

A krimi már jobban tetszett. Egy fiatal pár Tihanyban esküdött, és kezdenek felbukkanni köröttük a hullák. Az egyik vendég, de sorra jönnek az újabb esetek is. Ráadásul egy rendőr, aki Júliánál volt továbbképzésen, egy zavarodott, angolul beszélő idős asszony kikérdezésében segítséget kér, és Júlia össze is tudja majd kötni az eseteket. Így már nyakig van a nyomozásban, és szép lassan el is jutnak a megoldáshoz.
Ami nem tetszett – én sajnáltam, hogy pont az a gyilkos, aki. Azt meg különösen, hogy kiderül, ketten voltak. Nekem sokkal szimpatikusabb lett volna, ha a másik bukik le és kerül börtönbe. De értem, így van egy plusz poén azzal, hogy kik és miért lettek gyilkosok.

Akár azzal is lehetne foglalkozni, hogy ki mit érdemel a történetben. Mert azért elég mocskos dolgok derülnek ki a múltból is, és sok áldozatot nem kell siratni. Mire minden szál meg lesz fejtve, majdnem skandináv krimis gyomorforgatásba és titkokba botlunk.

Megírva különben jól van, nem véletlenül olvasom sorban az írónő köteteit. Ülnek a párbeszédek, úgy tárgyal érzelmi mélypontokat és nagy személyes drámákat, hogy nem lesz tőle eltúlzottan érzelmes. Világos, értelmes, összeszedett.

A borító is mutatósra sikerült, kicsit idézi a Lottie Parker sorozat koncepcióját. Azt is szerettem különben, így nem zavar, hogy az kissé magyarosítottan jelenik meg itt.