Fülszöveg: 

Amikor River McAllister elmenekült Shallow Riverből, maga mögött hagyta az ártatlanságát, és némiképp a józan eszét is. Most álmai férfijával építi újjá az életét, és ennél jobbat elképzelni sem lehet.

Ryan Fitzgerald minden, amit egy férfiban kívánhatunk: vonzó, gazdag, nagyratörő ügyvéd, és bármit megtenne, hogy megtartsa Rivert. De Rivert nem csak ez vonzza, hanem a figyelmessége, a birtokvágya is, bár talán az indulatossága nem annyira.

Amikor River kapcsolata rosszra fordul, Ryan elhidegült fivére, Mako az egyetlen, akinek ez feltűnik. Pontosan tudja, hogy Ryan mire képes, és nem először kell megmentőként közbe lépnie.

River azonban Shallow Hillből származik. Korábban sosem szorult megmentésre. Amit Mako nem lát, az az, hogy River maximálisan képes vigyázni magára.

Az egyetlen, akinek itt félnivalója van, az Ryan.

Szerintem: 

Olvastam már a szerzőtől, így nem ért meglepetésként, hogy miképpen és mennyire sokkolóan tudja

az erőszakot bemutatni. Így is jócskán a komfortzónámon kívüli, de nem ez a regénnyel az igazi bajom.

A főszereplő, River egyik bántalmazó környezetből került át a másikba. Megismerjük a gyerekkorát, amit egy drogos prostituált anya és a stricije mellett töltött. Nem csak ez a férfi erőszakolta gyerekkorától kezdve, de arra kényszerült, hogy 12-13 éves korától kezdve ételért adja magát idegeneknek is. Innen kitör, szexi és élénk nő lesz, aki összejön az ügyvéd álompasijával. Csak éppen Ryan kontrollálni kezdi élete minden percét. Féltékeny. Veri. Ő is többször megerőszakolja. Az, ahogy mindezt River tűri és befogadja, meg egyszerűen nem áll össze. Carlton olyan belső hangot adott neki, hogy tudja, bántják. Gyűlöli Ryan-t. Egyszer még meg is szökik és Ryan gyűlölt nyomozó bátyja, Mako befogadja, aki igazából tetszik neki. De visszamegy, hónapokig kitart és Ryannel van. De miért? Carlton megírta Riverben a tökéletes áldozatot, aki bebeszéli magának, hogy nincs is semmi baj. Közben meg a belső monológjai alapján az a csoda, hogy nem vágott már kést a férfiba.

Következő probléma, ahogy minden ellenére River mennyire érzéki és a szexualitását megélő nő. Az éveken át tartó erőszak és prostitúció ellenére élvezi a szexet, viszonyai és egyéjszakás kalandjai vannak. Ryan meg kb. tehet vele, amit akar, River enged neki. Mégis, mit lehet arra mondani, hogy úgy megveri, hogy elájul, aztán arra ébred, hogy amíg nem volt magánál, még meg is erőszakolta, mondván, hogy a teste az övé, tehet vele, amit akar. River meg továbbra is vele alszik és nem csak alszik.
És nem lehet azt mondani, hogy ez csak egy álca, amíg ő kapja el a férfit, megkínozza és megöli. Mert a vége ez lesz, de hiányzik a kapcsoló/trigger. Ami miatt cselekszik és betelik a pohár. Egyszer csak gondol egyet és áldozatból bosszúálló lesz?

Ha már az erőszak. Kb. minden szereplő múltjában ott van és nem kicsit éreztem túlzásnak, hogy mindenki nemi erőszak áldozata, elkövetője vagy mindkettő. Aki meg nem, az pl. legyilkolt családot mondhat magáénak. Több visszaélés van benne gyerekek ellen – az meg pláne hányinger, hogy Rivert és Ryan-t is többször megerőszakolta az apja, kiskoruktól kezdve. De míg River megszökött, Ryan maga is erőszakoló és kegyetlen lett.
Tudtam, Carlton milyen világot mutat be, de ez annyira túlzás. Pedig nekem is elég rossz véleményem van az emberekről, de azért annyira nem még, hogy mindenkiben gyilkost meg erőszakolót lássak.

Ott a szerelmi szál is. Mako egyszerre van megírva a férfias férfinak, dominánsnak életben és szexuálisan is, mellette meg mindent megbocsátó papucsállatka is. River nem tud neki olyat mondani, amin rebbenne a szeme vagy ne nézne el. Ahogy együtt marad az erőszakolójával. Ahogy összefekszik a barátja exével, és azt a lányt Mako mentette meg Ryan karmaiból. Ahogy vele pettingel, aztán megy haza Ryan mellé. Vagy a River-Ryan kapcsolat vége, amikor Mako részt vesz Ryan megölésében és segít a tetthelyet is beállítani, mintha a környéken dolgozó sorozatgyilkos lett volna az elkövető. De még az sem löki el, amikor kiderül, hogy River rég tudja, ki a sorozatgyilkos, akit Mako megszállottan üldöz. Megint az ellentmondás – ilyen is, olyan is, és nem tudom elhinni.

Van benne egy sorozatgyilkos is, akit Mako üldöz. Ezzel egy minimális kis thriller vonal kerül bele, de a nyomozást pl. nem kapjuk meg. Igazából Mako is csak egy mellékszereplő, River és Ryan sokkal inkább főszereplők. Nekem ez a gyilkosos vonal eladhatná, ha Carlton nem kötné ezt is bele a szereplők erőszakvilágának alapjaiba. Mert ki a sorozatgyilkos? River anyjának stricije, River gyerekkori és mostani megerőszakolója, egyben az apja. Azt különben még megérteném valami kitekert logikával, hogy miért hiszi River, hogy a titkolózással védi a kapcsolatát. De ez nem csak róluk szól – itt pl. fel sem merül, hogy a későbbi áldozatok miatt River rosszul érezné magát.

Mindez természetesen nagyon mocskosan, obszcén szóhasználattal és egyszerre erőszakosan, érzékien van tálalva. Azon túl, hogy sok szereplő olyan, mintha skizofrén lenne, még ez is ellökött a kötettől.

Röviden, ez simán sok volt nekem. Nem érteni, mit és miért csinálnak a szereplők, túlzott mértékben erőszakos és még mocskos a nyelvezet is. Egyedül azt tudtam benne értékelni, ahogy azt is megmutatja, hogy az áldozat miképpen válhat maga szörnyeteggé. Mert Ryan az a történet és ezt hittem el egyedül.