Fülszöveg:
A Sirius A csillag körül keringő karneusz nem bolygó és nem aszteroida: egy hatszáz kilométer átmérőjű, kőzetbőrrel védett élőlény, amelynek testéből az emberiség évtizedek óta bányássza a különböző luxusélelmiszerek, kozmetikumok és gyógyszerek alapanyagát. A kitermelésből született meg a Venter-dinasztia multimilliárdos vállalatbirodalma és a Föld kényelmes hazugsága, hogy a karneusz nem érző lény.
Yis Venter, a család ifjú örököse a csillaghoz érkezve egy életre szóló kalandot remél: végre találkozhat a legendás űrfelfedezővel, a húsbányászatot irányító Julia Pollarddal, és bejuthat a karneusz belsejébe, ahová a legtöbb ember sosem merészkedne.
Ám nem tudja, hogy Pollardot csempészettel vádolják meg, és a családja nem látogatóba érkezik, hanem elszámoltatni a nőt. Pollard azonban nem tolvaj, és nem adja meg magát. Felismeri, hogy Yis védelmet jelenthet a számára, ezért menekülése során magával ragadja a fiút.
Miközben Yis és Pollard a karneusz egyre veszélyesebb részeibe sodródik, a húsvilág mélyén, idegen szervek, makrofág ragadozók, eltűnt expedíciók és titkos bázisok mögött felsejlik egy fenyegetés, amelynek árnyékában a Föld hatalmi játszmái jelentéktelenné zsugorodnak.
Szerintem:
Erre még szavakat keresek. Az, hogy mik a bionauták és milyen felfedezőutakra kell menni… Mondjuk úgy, a regény első felében csak
faltam az oldalakat és fogtam a fejem, hogy mi lesz még itt.
Nem is tudom, mennyire merjek a cselekményre kitérni. A fülszöveg felfedte dolgokig? Az valami elképesztő ötlet, hogy miképpen áll neki az emberiség 'kitermelni' a karneuszt és miféle égi lény ez. Egyszer régen láttam a tévében a Vérbeli hajszát, az eszembe jutott párszor, de ez annál komolyabb, keményebb és mivel a karneusz idegen lény, másképp ötletes is. Más a szervrendszere, mint a mienk, ha azért ilyen-olyan analógia fel is lesz fedezve. Sokszor nem tudtam eldönteni, el akarom-e képzelni, amit olvasok. Mondjuk, ahogy átvágják maguk a húson…
De aztán Markovics Botond továbbiviszi a cselekményt és jönnek a fordulatok. Bevallom, én akkor kezdtem el kicsit elveszni. Onnantól már sokkal több hasonló eszembe jutott, de még a szerző életrajzán belül is. Ahogy majd Yis az idegen életforma által módosítva lesz? Ok, ő nem szárnyakat meg hasonlókat kap, de felrémlett Az ember könyve. Ahogy a karneuszok falni jönnek majd, az megidézte Galactus éhségét, a forma meg a Végső Architektúra-sorozatot Tchaikovsky-tól. Ettől még élvezetes és bőven van benne ötlet, csak amennyire eredetinek éreztem a kötet első felét, annyira már nem a másodikat.
A szereplőket is kb. addig a vonalig tudtam kifejezetten szeretni. Tetszett annak az aránya, ahogy a nagy felfedezők, Julia és mentora mellett ott vannak a fiatalok, közös bennük a lelkesedés és tanulnak egymástól, törődnek egymással. Kalandregényes, amikor a kíváncsi, tehetséges emberek összefognak és nekivágnak az ismeretlennek. Még egy kis románc is belekerült Yis és Elisha kapcsán, de szerencsére csak annyira, amennyivel pl. Scalzi is dolgozik. Fiatalok, összejönnek, de ez sci-fi és nem románc.
Aztán a bolygónyi karneusz belsejében megtörténik, ami. A tragédia és az igazságok felfedezése. Nekem az a válaszvonal a cselekményben és a szereplőkben is. Ott olyan törések jönnek, amiket még igyekszek feldolgozni. Mi lesz Yisből, mi is pontosan Elisha, de majd Lorelei is… Ezért is emésztem még. Addig kalandregényes és feszeget komolyabb kérdéseket is, de befogadóbarát és könnyed. Onnantól olyan fordulatokat és változásokat emésztek meg, amikkel küzdök.
Megjegyzem, az utóhang, ami nem is igazán utóhang vissza tud hozni annyira, hogy várjam a folytatást. Attól tartok, mi lesz Yis-szel és a családjával, de azt kifejezetten várom, amikor az apja és a csapata bemennek a karneuszba és megint a kalandtúra jelleget kaphatom. Még idén jön elvben, meglátjuk.
Vissza oda, hogy bőven van cselekmény, ötlet benne. A szereplők nagyjával is szimpatizáltam és remekül keresztbe állítja egymással az emberiség két oldalát: a kapzsi, mindent birtokolni akarót és az örök felfedezőt, aki kérdez, kutat és mindig messzebb merészkedik. Bár élesen szét lehetne itt húzni, hogy melyik oldal rossz, melyik a jó, azért Yis révén valamiféle keresztmetszet is létrejön. Ő beleszületik az egyikbe, de a természete a másik oldalra sodorja.
Végig vannak benne olyan kérdések, felvetések és megállapítások, amelyek alapvetően az emberiséget minősítik. Itt még erőteljesebb a két oldal elválása. A nagyvállalati politika, másokon meggazdagodás itt extrém munkakörülmények között kerül elő, de simán alkalmazható egy teljesen hétköznapi multira is.
A kedvencem különben az volt, amikor a Yis-t átformáló összeesküvő forma filozofált az emberiségről. Ahogy meglátta a kreativitást és lehetőséget is, de mellé téve, hogy micsoda ragadozó is a faj. Az elsők, akik önként bementek, de még el is kezdték felfalni a karneuszt.
Tetszettek a fejezetek előtti betoldások, legyenek azok idézetek, emlékek, beszélgetések vagy a szereplők történetben írt könyveinek részletei. Hozzá tudtak adni a cselekményhez, a szereplőkhöz, ha nem is konkrétan a bionauták jelen ügyeihez kapcsolódtak.
Nincs túlírva és ha duológia lesz, az éppen az a hossz, ami még nem túlnyújtott, de lesz idő mindent elmesélni.
Szerettem azt is, ahogy elneveznek dolgokat. A karneusztól kezdve a bionauta fogalmán át a bendőig és a különféle újrahasznosított szavakon. Nem csak hasonló az alak, de megvan a legtöbben az a kapocs, amivel összekapcsolódnak és így van nyelvi ötlet. Azért kétjelentésűnek mégsem merném mondani őket, bár regényen belül tulajdonképpen azokká lesznek. Talán ez tetszik benne nekem – pl. maga a karneusz. A valóságban jelző, színjelölő – hússzínű, több növény neve tartalmazza. A regény világában viszont kétjelentésű, mert a hús megteremti a kapcsolatot és jelöli ezt az új életformát, amit bányászni kezd a nagyvállalat és luxusétellé teszi.
Tetszett a borító, jól hangzik a cím és összességében fel tudta kelteni a figyelmem, olvasni is szerettem. A folytatást várom, de majd azután mondom ki, mennyire tetszett vagy sem. Most az van bennem, nagyon nem mindegy, milyen véget ad neki Markovics Botond. Happy endet nem várok, de azért egy apokalipszisnek se örülnék.
Idézet:
– Mert az emberek közönyösek – felelte Elisha, és a hangja meglepően komollyá vált. – Ami távol van, az nem érdekli őket. Amit nem értenek, attól pedig félnek, és inkább nem is akarnak tudni róla.
Hidd el, még úgy is rá fogsz unni, hogy a családi vagyon révén bármit megtehetsz. Ugyanis nem lesznek benne kihívások. A pénz és a hatalom pedig csak a legalávalóbb embereket tölti el boldogsággal.
