Kalandos, rejtélyt megoldó, iskolai kirándulós, kiskamaszos.

Az osztály kirándulásra megy, és az egyik program a sátorozás a szabad ég alatt. Páran azonban vannak, akik nem tudnak/akarnak részt venni: az egyik lányon kiütések jelennek meg, lesz, aki az ápolójának jelentkezik, és olyan is, aki csak átaludta az indulást. Magukban kell egy estét eltölteniük a romos kastélyban, ahol megszálltak. Az egyik fiú azonban nem bír magával, és meg akarja viccelni a gondnokot. Az eredmény: a kastély csapdává alakul, a gondnok egy szellemtörténettel ijeszti őket, majd feladatok elé állítja őket. Meg kell oldaniuk a rejtvényeket, hogy kijussanak a kastélyból, lehetőleg épségben. Közben új barátságokat kötnek, és magukról is megtudnak pár dolgot, amit nem is gondoltak volna korábban. Mennyire gonosz a gondnok? A végére az is kiderül!

A Betűtésztától már olvastam olyan ifjúsági regényt, ami nagyon tetszett. Az is többkezes mutatvány volt, ez is az. Talán most valamivel fiatalabbak vannak megcélozva, de attól még egy jó regényt kaptunk, ami akár idősebb fejjel is szórakoztató. Szerettem én is.

A dolog már ott kezdődik, hogy jó a címválasztás. Találj ki! Kétféleképpen is értelmezhetjük, és mindkettő megy is a regény cselekményéhez. Egyrészt, a gyerekeknek ki kell találni a kastélyból. Nem hagyományos értelemben vannak bezárva, de helyileg korlátozva vannak. Ahhoz, hogy szabadok legyenek – a másik értelemben – ki kell találniuk a rejtvények megoldását. Így kétféleképpen is kitalálásban ügyködnek.

A többkezes írás ugyanúgy működött, mint a Plázafoglyokban (ha ez tetszett, annak is nagyon érdemes adni egy esélyt, nekem jobban tetszett, mint e Találj ki!). Minden főszereplő saját szerzőt kapott, aki az ő szemszögéből írta tovább az eseményeket. Váltják egymást, egyenlő arányban, sorban és a fejezetekből összeáll a regény.

Mivel minden karakter külön egyéniség, jól áll nekik, hogy minden szerzőnek megvan a maga stílusa, amitől egyedibbek a figurák. A változatosságban pedig az a jó, hogy mindenki kereshet magának szimpatikus szereplőt, akinek hajlandó izgulni a sorsáért. A plázacica kezdeménytől a gamer lányon át az iskola tréfamesteréig van választék.

A történet erősségei közé tartozik a mozgalmas cselekménye. A szereplők folyamatosan mozgásban vannak, és igyekeznek kitalálni. Vannak humoros, vagy éppen kiskamasz fejjel ijesztő elemek is benne, Soha rosszabb olvasmányt, mint egy kalandos, változatos és humoros kitalálósdi, amelyben éreztem a szabaduló szoba játékok hangulatát is. Az alap stimmel: ott is ki kell találni a rejtvények megoldását, hogy kitalálj a szobából.

Nagyon hangulatos az egész, és bírtam, ahogy negatív szereplők nélkül végig tudták vinni az egészet. A gondnok kezdettől jópofa karakter volt, az utolsó megmozdulása meg az egyik kedvenc elemem lett a kötetben. Azok a hűtőmágnesek… (Csatolt terméknek különben nagyon jók lennének. Ahogy a Riverdale-kötet mellé az előrendelők kitűzőt kaptak, ebből is lehetne az, vagy valóban hűtőmágnes.)

Eltalált lett a karakterek rajzos megjelenítése. A végén volt egy kétoldalas toldalék, amelyben a megrajzolt karakterek mellett nem csak a szereplők neve szerepelt, hanem itt került mellé az író, aki a fejezeteit írta. Még ilyet nem láttam másban, de nagyon bejött az ötlet.

Igazi gyerekkönyv, annak minden fontos elemével. Van benne tanulság, a közhelyektől kezdve az izgalmasabb témákig. Az különösen tetszik benne, hogy a gyerekek magukról is felfedeznek új dolgokat. A kedvencem az volt, ahogy Vilma ráébredt, hogy micsoda kalandor lakik benne igazából.

Gyerekkönyvnek nagyon eltalált kötet – a korosztályból fakadóan nekem sötétebb és ijesztőbb cselekménnyel inkább a fogamra való lenne, de a célközönségének ilyen kötetnek kell lennie.

Dávid – Finy – Gévai – Kertész – Majoros – Mészöly – Miklya – Nyulász: Találj ki! - Mint gyerekkönyv: 90% kalandos és humoros, jópofa karakterekkel és cselekménnyel.

Szubjektíven: 75% gyerekbarát, nekem felnőttebb/ijesztőbb változat is jöhetett volna.

Ahogy a mondás tartja, nem elég jónak lenni, annak is kell látszani. (Dallos: Alkalmazottból Vállalkozó)

Aki magot vet, életet vet. (Goodman: Elveszett lelkek otthona)

A hó felül landol! (Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája)

A kíváncsiság csodálatos dolog, nem igaz? (Pratchett & Baxter: A Hosszú Háború)

(…) az erőszak az amatőrök végső menedéke, az üres fenyegetés pedig a menthetetlenül kétbalkezesek utolsó szentélye. (Gaiman: Sosehol)

Ki nem állhatom a hazugokat. Mi más lenne a hazugság, mint valamiféle gyengeség eltitkolására tett kísérlet? (Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája)

Az élet néha nem úgy alakul, ahogyan az ember reméli. (Sveistrup: A gesztenyeember)

Megtorlós, népszerűségért küzdő, kamaszos, bizonyító.

Coriolanus Snow egy nagymúltú, gazdag panemi család sarja. A körzetek lázadása, a háború azonban a szegénységbe lökte a 3 családtagot, akik még élnek: a nagyanyát, a fiút és az unokanővérét. Az egyetlen esélyük, hogy Coriolanus bizonyít az Akadémián, és elég díjat kap, hogy továbbtanulhasson. Addig is a család mindent megtesz, hogy fenntartsák a látszatot és megőrizzék a család hírnevét. Coriolanus azt a feladatot is komolyan veszi, amikor az Éhezők Viadala egyik mentorának nevezik ki. Az már kevésbé tetszik neki, hogy a legszegényebb és esélytelen körzet, a 12. lány versenyzője lesz az övé. Lucy azonban ért az emberek nyelvén, már a sorsoláson felhívja magára a figyelmet, és a fiú meglátja az esélyt, hogy ebből is győzelmet hozzon ki. Arra azonban nincs felkészülve, hogy Lucy belőle milyen érzéseket vált ki, és a viadal után el kell döntenie, milyen útra lépjen.

Ma egyre nehezebb elengedni egy sikeres történetet. Kitalálnak valamit, hogy lehessen folytatni. Van, ahol létrehoznak egy alternatív idősíkot, és minden teljesen más lehet, mint az X-Men esetében. Divat az is, hogy veszik az előzményeket, és azok kapnak külön történeteket. Ezt az utat választotta Suzanne Collins, aki visszaviszi az olvasókat Panem jövőbeli, sötét világába.

Az ötlet az, hogy most csavar egy nagyot a nézőponton. Már nem a viadal résztvevőit követjük nyomon, és nem az a regény tetőpontja, hogy mi történik az élet-halál játszma közepette. A hátteret mutatja meg, azokat, akik ezt az egészet üzemeltetik. A hogyan és a miért kérdésekre kezd el választ adni.

Nagyon tudtam élvezni, hogy a 10. viadal idején ez még nagyon más játék, mint a sikersorozat világában. Itt kezdik el felvetni az ötletet, hogy népszerűsíteni kell és megváltoztatni. Látjuk a folyamatot, ahogy az ismerős elemek megszületnek, felmerül az ötletük. A 10. viadal újítása a mentorálás, de itt még nem korábbi nyertesek, hanem Panem fiatal reménységei állnak a versenyzők mellé. Itt van az első interjú a tévében, és most kezdik el összerakni a szavazás rendszerét, ahogy ajándékot lehet küldeni a versenyzőknek.

Tetszett az is, hogy Coriolanus jellemébe jobban beleláthatunk. Senki nem születik gonosztevőnek, ő sem volt az. Sejanus alakját leszámítva talán Coriolanus az egyik legszerethetőbb figura a regényben. Igen, sikeres akar lenni és ügyeskedik, de még van szíve. Azt is le merem írni, hogy nagyon egyezik a jelleme Katniss alakjával. Mindketten megszállottak, és küzdenek azért, amiben hisznek. Csak éppen másért küzdenek: ami Katniss számára a húga életben és biztonságban tartása, az Coriolanus számára a családja nevének megőrzése, majd a hatalom. (Tigris különben A kiválasztottban is feltűnő Tigris lehet?)

Tetszettek az olyan kis utalások, mint a dalok – ha a szövegüket sokaltam is a regényben. Itt születnek meg, és nagyon sok visszaköszön később. Így már kicsit érthetőbb, miért nem bízott Snow elnökként soha a 12. körzet versenyzőjében. Katniss túl sok mindennel idézte fel Lucy alakját: a dalok, a pimaszsága, ahogy ki tudta játszani a rendszert.

Nem magát a disztópia részleteit kapjuk meg részletesebben, hanem a későbbiek indoklását. Miért olyan fontos a viadal? Collins most érvrendszert ad, miért úgy vezette az államot Snow elnökként, ahogy látjuk a trilógiában.

Ami miatt azonban nem éri el a korábbiak szintjét a kötet, hogy ebben nincs akció. Érdekes a külső szempont, de kevesebb az aktív cselekmény. Túl van írva is, itt nem egyszer éreztem felesleges körök futását. Szinte a teljes békeőri szolgálat értelmetlen. Ott kellene bemutatni, ahogy Coriolanus jelleme végleg kiforr, utat választ. Nem éreztem hitelesnek.

De annyira megfogott, hogy olvasnám tovább is. Egy antihős sorozat, út az elnökség felé.

Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája – Mint YA disztópia: 55% van benne változtatás, jól megfogott a két főszereplő. De túlírt is.

Szubjektíven: 70% látok benne lehetőséget, érdekes volt más oldalról nézni a viadalt, Snowt.

5: Gilman: Titkok a Lovecraft suliból – egy regénysorozat, ami ifjúsági szintre viszi a horrort, tiszteleg Lovacraft munkássága előtt. Adott egy iskola, ahova új diák kezd járni. Neki feltűnik, mennyi minden nem stimmel itt. Másvilági lények mesterkednek abban, hogy átjussanak – itt az átjáró –, próbálják átvenni az emberek helyét. De Robert nem hagyja nekik.

4: Fiala: Balatoni nyomozás – a nagyszájú Kriszti a nyarat a nagyanyjával tölti, aki nem egy kötögető, házias típus. A nyakukba veszik a Balatont, új barátokat szereznek, és közben egy kincses térkép alapján még nyomoznak is. Közben belekeverednek egy rablássorozat megállításába, a rablók leleplezésébe is.

3: Róbert: Szívből, színből, igazán – egy testvérpár ugyanabba a srácba szeret bele, a középiskola egyik legmenőbb fiújába. Nem szokatlan – csak az, hogy Alex és Lilla nem nővérek. Patrik Alex legjobb haverja, titokban talán több is, de fél felvállalni az érzelmeit. Másokkal jár, egyszer még Lilla is a bűvkörébe zuhan. De kit szeretnek igazán, kik igazán, és hogy lehet ezt megélni, elfogadtatni másokkal is?

2: Dragt: Levél a királynak – Tiuri lovag akar lenni, és már csak egy próbát kell kiállnia. Virrasztania a templomban, és nem törve meg a csendet. Ám egy kétségbeesett ember segítséget kér, és Tiuri nem tud nemet mondani. Egy halálosan megsebesült lovag kéri meg küldetése befejezésére: el kell vinnie egy levelet a királynak, így megakadályozva egy háborút és leleplezve egy árulót. Aki persze nem akarja, hogy a fiú célba érjen…

1: McManus: Lehull a lepel – 5 nagyon különböző diák büntetést kap, órák után bent kell maradniuk. Az egyik a legnépszerűbb fiú szépséges barátnője. A másik az örök évfolyamelső, aki már most az egyetemi éveit tervezi. De itt van a sportsztár, a bűnöző és a pletykarovat írója is. Amikor Simont valaki megöli, megmérgezi az elzárás alatt, ők válnak gyanúsítottá. Nekik volt lehetőségük, és kiderül, indítékuk is. Simon mindenki mocskos titkát tudta, és ki tudja, melyiket írta volna meg. Hogy tisztázzák a nevük, maguk kezdenek nyomozásba.

Másként történő, kalandos, mesés.

Hamupipőke lábára illik a topán, viszik a herceghez a kastélyba. A fiatalember azonban alig ismer rá a lányra a báli ruha nélkül, kiábrándul, hogy nem nemes kisasszony. Hamupipőke el is rohan, és a tündér keresztanyja most más irányba indítja el. (Vér pettyezte üvegszilánkok) Samu nem hallgat Gandalf tanácsára, és a Végzet hegyénél egy kővel agyonüti az utánuk settenkedő Gollamot. A gyűrű ereje egyre nagyobb, és Frodo képtelen a lávába vetni. Ezzel egy rettenetet szabadítva a világra. (A hobbit, aki morgul nyelven beszél) Fülöp nem tudott bejutni a kastélyba, idővel megnősült, és a fiának hagyta örökül a küldetést, hogy ébressze fel Csipkerózsikát. A dédunokája küzdi át magát a tüskéken, és szembesül azzal, mi történt a várral és lakóival kb. 150 év alatt. (Fülöp herceg öröksége)

A Disney, nem meglepő módon, már régóta több életet ad a karaktereinek, és értékesíti azokat. Mesekönyvek, figurák, mindenféle termékekre nyomott fotók. Van most egy regénysorozatuk is, amelyben alternatív kalandokra küldi az ismert szereplőket. Magyarul kettő jelent meg eddig: egy Mulan és egy Jégvarázs másként.

Ez volt az alap, amiből a Menő Könyvek pályázatot hirdetett. Fel tették a kérdést, mi lett volna, ha? A győztes novellákat pedig kiadták egy kötetben.

Ami elsőre feltűnt, hogy tényleg mindent át lehetett volna írni, de a versenyzők nagyon ragaszkodtak a Disney világaihoz. Van a kötetben egy Gyűrűk ura másként, és egy Pál utcai fiúk verzió, de különben Disney meséket és filmeket költöttek át, kisebb-nagyobb mértékben.

Pár példa: Szépség és a Szörnyeteg, A Notre-Dame-i toronyőr, A kis hableány, Hamupipőke – talán ez kapta a legtöbb alternatívát -, Csipkerózsika, Jégvarázs, Aladdin.

Amitől egy ilyen kötet jó lehet, azok az ötletek. A kreatív, működőképes alternatívák. A kötetben sajnos nem sok ilyen akadt. Nagyon gyerekesek is előkerülnek: Eric gazdag lányt akar elvenni, így Ariell kalóznak áll? Aladdin azért tolvaj, mert szeret bulizni, kártyázni és kocsmába járni? A Jégvarázs átirat pl. összemossa a második részt az elsővel. Elza már kislányként hallja a dallamot, amit a mesében csak a másodikban, már királynőként. Így itt a család együtt csinálja azt végig, amit a másodikban a lányok, így a végén mindenkinek happy end jut, életben maradnak a szülők is. Nem volt benne semmi új.

Fel nem húztak, de ezek nem sokat érnek. Bár nem látjuk a szerző korát, de nekem nagyon a kamasz rajongói fan fiction ugrott be róluk.

Van azonban benne olyan is, ami valóban csak az alapot használja, és valami ötleteset hoz ki a történetből. Olyan Hamupipőke, amely nem csak napjainkban játszódik, de igencsak egyedien értelmezi, miért kell Ellának éjfélkor elmennie a bálból. Szépség és Szörnyeteg, de egy online videójáték keretei között. Az ilyen történetekért megérte átrágni magam az olyanokon is, mint a szerencsejáték függő, kocsmázó Aladdin.

Persze, vannak átmenetek is. A Hadész felnevelte Hercules ötlete nagyon bejött, csak a novella szövegezésével akadtak gondjaim. Az ötlet megvan, a kivitel annyira nem stimmel.

De amatőr novellák, így ezen nem is emésztem magam. Inkább azt néztem mindegyikben, milyen ötletük volt, hogy építették fel a cselekményt.

A sokféleség is pipa, különben. Humorosabb, romantikusabb, meghatóbb is akad benne.

Magamon azt vettem észre, hogy nem igazán a történetek kötöttek le – a kevés jobbat leszámítva nem voltak ezek jó novellák –, de az agyam beindították. Amilyen divatos manapság a rossz karaktert átfogalmazni, nekem egy olyan Ursula mese rémlett fel, ami azt magyarázná, miért lett Ursula gonosz. (A végére Triton lenne ebben a verzióban a gaz.)

A koncepció és az ötlet jó, születtek jó sztorik is, most próbálok ennek örülni.

Mi lett volna, ha…? - Mint meseregény: 50% kezdők írásai, ezt érezni is rajta. Naiv mesék, de jó ötletek is akadnak.

Szubjektíven: 45% több volt, ami túl semmilyen. Plusz: miért a Disney túlsúly? Eredetiség?

• Lettero: Az élet receptje - női, romantikus
• Libri: A füvesasszony - történelmi, némi romantikával
• Művelt Nép: Tizenkilenc levél - dramedy, romantikus
• Helikon: Árnyjáték - történelmi, romantikus
• Álomgyár: Amiről hallgatunk, az nem fáj - női
• Könyvmolyképző: Kontroll - new adult
  • Beszorítva - fantasy
  • Verity - női thriller
  • Szeretlek, Whiskey! - romantikus
  • Macskanő - YA, akciói, urban fantasyféle
  • Éjszakai ragadozók - thriller

Július

20. Gemmell: Vérkő - fantasy 4,5

21. Riel: Fenyőgyanta - skandináv krimi 3

22. Goodman: Elveszett lelkek otthona - családregény 3,5

      Dallos: Alkalmazottból Vállalkozó - segédkönyv 4

23. Pratchett & Baxter: A Hosszú Háború - sci-fi 2,5

24. Gaiman: Sosehol - fantasy 4

25. Vaszary: Ketten Párizs ellen - ifjúsági 2

      McGuire: Fény a szívemben - YA 3

26. Zakály: Egyszeregy - New Adult 1,5

      Sveistrup: A gesztenyeember - skandináv krimi 3,5

Ezzel zárjuk július utolsó teljes hetét.

Családi titkos, bosszút álló, nyomozós.

Naia Thulin egyedülálló anya, aki minden kapcsolatában biztonságos távolságot tart. A munkájában azonban profi, kemény nyomozó, aki nem nyugszik, amíg össze nem állnak az ügy darabkái. Mark Hess korábban az Interpol nyomozója volt, de elbocsátották, és kénytelen visszamenni a koppenhágai őrsre. Nem sok jót várnak tőle, és Naia mellé osztják be. Az első közös ügyük hamar komollyá válik: a meggyilkolt nő mellett egy gesztenyeember figurájára bukkannak. Ahogy bevizsgáltatják, ujjlenyomatot találnak rajta. Egy kislányét, akinek egy éve nyoma veszett. Egy befolyásos politikus lányának ujjlenyomata. Amikor újabb női holttest kerül elő, megint ott a gesztenyeember, és rajta a kislány ujjlenyomata. Lehet, hogy nem is halott a lány? De akkor mi történik? Hiszen a gyerekrablásért és gyilkosságért börtönben ül egy férfi, aki mindent bevallott. Gyorsan választ kell találniuk.

Skandináv krimik. Nem éppen nyári olvasmányok. Sötétek, nyomasztóak – jobban passzolnak egy téli estéhez, mint a nyárhoz. A zsánert azonban szeretem, így próbálkozom velük. Akkor is, ha belefutok abba, hogy nagyon nem talál hangulatban.

Ezzel a kötettel is az volt a legnagyobb bajom, hogy most rettentően nyomasztónak éreztem. Nem kifejezés, hogy hangulatgyilkos. Mintha lenyomott volna egy szürke, gomolygó ködbe, ahol nincs másnak helye, csak fájdalomnak, hiányérzetnek és igazságtalanságnak. Valahol jó, hogy olyan erőteljes a regény atmoszférája, hogy ennyire meg tudott fogni, de nem volt egyszerű most visszajönni ebbe a nyomott hangulatból. Nehezemre esett olvasni, mert mindig ide érkeztem, egy nem kellemes, kifejezetten terhelő közegbe.

A krimi része korrekten meg van írva, ha nem is azt kaptam a végére, amit vártam. Van egy száluk, amit folyamatosan nyomoznak le, haladnak előre. A végén aztán kiderül, hogy minden egészen másképpen áll össze. Egy teljesen új szál lép be, és úgy oldja meg az esetet, amerre addig semmilyen utalás nem volt. Nem szeretem, amikor nem következik a regény egészéből a bűnügy megoldása. Becsapva éreztem magam – minek olvastam végig a nyomozást, ha aztán semmi köze nem lesz ahhoz, ahogy megtalálják a gyilkost és lezárják az ügyet? Pedig addig jól fel volt építve – aztán a meglepetés kedvéért kidobták a logikát az ablakon.

Nem tudom, ha nem hirdetik a borítón, hogy a The Killing szerzőjének a munkája, ez feltűnik-e, de hirdették, így azt is le kell írnom, hogy a nyomozók karakterei nem kevés hasonlóságot mutatnak a The Killing nyomozóival. Mark jó rendőr, de megvannak a maga gondjai és küzd az alkohollal is. Naia egyedülálló anya, és gondja van azzal, hogy közel engedje az embereket, még a saját párját is. De még abban is van egyezés, amilyen kapcsolat kezd kialakulni a két nyomozó között. Alapból nem zavarna, de így felmerült bennem, mennyire a saját munkáját kopírozza a szerző.

Küzdöttem azzal is, hogy nem voltak szimpatikusak a szereplők. Mark egy fokkal szimpatikusabb volt, mint Naia, de összességében egyiküknek a személye se ragadott meg. A regény nyomott hangulata megvan a karakterükben is. Olyanok, mint akiknek mindig félig üres a pohár. Még, amikor sikerélményük van elvileg, akkor is nyomasztóak.

Maga az ügy érdekes is lehetett volna. Pláne, ahogy Sveistrup bekapcsolta az eltűnt kislány családját is, és annak is beleláttunk a dinamikájába, hogy próbálták túltenni magukat a veszteségen. Cselekményközpontú a regény, de ezeknél a részeknél a karakterek is jobban ki vannak dolgozva.

Az ügyben aztán sorra jelentkeznek a borzalmasabbá tevő elemek. Társadalmi problémákig nem jut el, de családon belüli erőszak, hazugságok és következményeik lesznek.

Ha télen újra elolvasnám, valószínűleg jobban tetszene. Most csak elment.

Sveistrup: A gesztenyeember - Mint skandináv krimi: 75% nyomorult szereplők, sötét hangulat – kriminek is korrekt. Sötét.

Szubjektíven: 55% a sztori jó, még az ügy is érdekes, de annyira sivár az egész hangulata…