Kalandos, rejtélyt megoldó, iskolai kirándulós, kiskamaszos.

Az osztály kirándulásra megy, és az egyik program a sátorozás a szabad ég alatt. Páran azonban vannak, akik nem tudnak/akarnak részt venni: az egyik lányon kiütések jelennek meg, lesz, aki az ápolójának jelentkezik, és olyan is, aki csak átaludta az indulást. Magukban kell egy estét eltölteniük a romos kastélyban, ahol megszálltak. Az egyik fiú azonban nem bír magával, és meg akarja viccelni a gondnokot. Az eredmény: a kastély csapdává alakul, a gondnok egy szellemtörténettel ijeszti őket, majd feladatok elé állítja őket. Meg kell oldaniuk a rejtvényeket, hogy kijussanak a kastélyból, lehetőleg épségben. Közben új barátságokat kötnek, és magukról is megtudnak pár dolgot, amit nem is gondoltak volna korábban. Mennyire gonosz a gondnok? A végére az is kiderül!

A Betűtésztától már olvastam olyan ifjúsági regényt, ami nagyon tetszett. Az is többkezes mutatvány volt, ez is az. Talán most valamivel fiatalabbak vannak megcélozva, de attól még egy jó regényt kaptunk, ami akár idősebb fejjel is szórakoztató. Szerettem én is.

A dolog már ott kezdődik, hogy jó a címválasztás. Találj ki! Kétféleképpen is értelmezhetjük, és mindkettő megy is a regény cselekményéhez. Egyrészt, a gyerekeknek ki kell találni a kastélyból. Nem hagyományos értelemben vannak bezárva, de helyileg korlátozva vannak. Ahhoz, hogy szabadok legyenek – a másik értelemben – ki kell találniuk a rejtvények megoldását. Így kétféleképpen is kitalálásban ügyködnek.

A többkezes írás ugyanúgy működött, mint a Plázafoglyokban (ha ez tetszett, annak is nagyon érdemes adni egy esélyt, nekem jobban tetszett, mint e Találj ki!). Minden főszereplő saját szerzőt kapott, aki az ő szemszögéből írta tovább az eseményeket. Váltják egymást, egyenlő arányban, sorban és a fejezetekből összeáll a regény.

Mivel minden karakter külön egyéniség, jól áll nekik, hogy minden szerzőnek megvan a maga stílusa, amitől egyedibbek a figurák. A változatosságban pedig az a jó, hogy mindenki kereshet magának szimpatikus szereplőt, akinek hajlandó izgulni a sorsáért. A plázacica kezdeménytől a gamer lányon át az iskola tréfamesteréig van választék.

A történet erősségei közé tartozik a mozgalmas cselekménye. A szereplők folyamatosan mozgásban vannak, és igyekeznek kitalálni. Vannak humoros, vagy éppen kiskamasz fejjel ijesztő elemek is benne, Soha rosszabb olvasmányt, mint egy kalandos, változatos és humoros kitalálósdi, amelyben éreztem a szabaduló szoba játékok hangulatát is. Az alap stimmel: ott is ki kell találni a rejtvények megoldását, hogy kitalálj a szobából.

Nagyon hangulatos az egész, és bírtam, ahogy negatív szereplők nélkül végig tudták vinni az egészet. A gondnok kezdettől jópofa karakter volt, az utolsó megmozdulása meg az egyik kedvenc elemem lett a kötetben. Azok a hűtőmágnesek… (Csatolt terméknek különben nagyon jók lennének. Ahogy a Riverdale-kötet mellé az előrendelők kitűzőt kaptak, ebből is lehetne az, vagy valóban hűtőmágnes.)

Eltalált lett a karakterek rajzos megjelenítése. A végén volt egy kétoldalas toldalék, amelyben a megrajzolt karakterek mellett nem csak a szereplők neve szerepelt, hanem itt került mellé az író, aki a fejezeteit írta. Még ilyet nem láttam másban, de nagyon bejött az ötlet.

Igazi gyerekkönyv, annak minden fontos elemével. Van benne tanulság, a közhelyektől kezdve az izgalmasabb témákig. Az különösen tetszik benne, hogy a gyerekek magukról is felfedeznek új dolgokat. A kedvencem az volt, ahogy Vilma ráébredt, hogy micsoda kalandor lakik benne igazából.

Gyerekkönyvnek nagyon eltalált kötet – a korosztályból fakadóan nekem sötétebb és ijesztőbb cselekménnyel inkább a fogamra való lenne, de a célközönségének ilyen kötetnek kell lennie.

Dávid – Finy – Gévai – Kertész – Majoros – Mészöly – Miklya – Nyulász: Találj ki! - Mint gyerekkönyv: 90% kalandos és humoros, jópofa karakterekkel és cselekménnyel.

Szubjektíven: 75% gyerekbarát, nekem felnőttebb/ijesztőbb változat is jöhetett volna.