Fülszöveg: 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki egy este a hátizsákjába tömte minden gondját és baját. Kisurrant az Utolsó Esély zűrös tanulói közül, hogy a tónál végre megszabaduljon súlyos terhétől. Caplatott a sötét réten át, míg fejében szüntelen visszhangoztak a szülei, a haverjai, a pszichológus, a műsorvezető és a tanárok szavai. Shy elindította a kedvenc albumát, de a legzseniálisabb dalok sem tudták elnyomni a benne kavargó zavaros kánont. Az ingoványos út végén azonban váratlan fordulat történt…
A Netflix Steve címmel hamarosan bemutatja a Shy filmadaptációját, melynek címszereplője és egyik producere Cillian Murphy.

Szerintem: 

Nem fogok terelni, egy okból olvastam el ezt a könyvet. Mert filmnézés előtt szeretem elolvasni az eredeti sztorit, ha a film adaptáció. Cillian Murphy pedig a Steve című film címszereplője és azt a filmet meg akarom nézni.

Azért azt levettem, hogy nem pont ugyanaz lesz a kettő. Szerencsére. A kisregény

Fülszöveg: 

A neon nem égett. A motel koromsötét. A lány lecsavarta a gyújtást és csak várt. Most már hallotta az esőcseppek monoton dobolását, mögötte pedig mintha sóhajtozott volna a szél. Sötétség vette körül; mintha falként magasodott volna fel minden oldalról. S ő egymagában ül a sötétben. Ez a pénz nem segíthet rajta és Sam mit tehet? Persze, hát rosszfelé fordult; idegen útra. Megásta a saját sírját, most aztán belefekhet. De hát miért is gondol ilyesmire? Nem sír az, hanem ágy. Még mindig ez jár a fejében – „nem sír az, hanem ágy” – amikor hatalmas árnyék tornyosult fel a sötétben, majd lassan kinyiotta a kocsi ajtaját.

Szerintem: 

Ez az a történet, amit szerintem akkor is ismer mindenki, ha nem látta a regényből készült filmet. Vagy, legalább egy jelenetet tud mondani belőle. A zuhanyzós késelés. Hitchcock egyik legismertebb filmje és jelenete ez, bár ez a történet nem kevés popkulturális utalás tárgya is.

Bloch volt, aki kitalálta Norman Bates karakterét. Ő álmodta meg a történet ikonikus elemeit – megírta a zuhanyzós késelést, de

Fülszöveg: 

Daphne romantikus lelkületű vőlegénye, Peter egy napon ráébred, hogy valójában a gyerekkori legjobb barátjába, Petrába szerelmes, aki ráadásul viszontszereti őt.
Szakít Daphnéval, aki így kénytelen új fejezetet nyitni, ám mivel nem áll jól anyagilag, ott ragad a gyönyörű, tóparti Waning Bayben, Peter szülővárosában egy szál magában, család és barátok nélkül. A helyi gyermekkönyvtárban dolgozik, amit imád, de amit itt keres, abból még a számlákra is alig futja, nemhogy arra, hogy saját lakást béreljen. Muszáj tehát találnia valakit, akihez beköltözhet – és ez az ember, a sors szeszélye folytán, nem más lesz, mint Petra exe, Miles.
A szívszaggató szerelmes dalokkal vigasztalódó nyűgös Miles szöges ellentéte a gyakorlatias és zárkózott Daphnénak, aki a munkatársai szerint minden bizonnyal vagy az FBI-nál dolgozik, vagy tanúvédelmi program alatt áll. A váratlanul szingliségre kényszerült szobatársak eleinte nem nagyon találják egymással a hangot, de egy napon a közös bánat egy különös terv készítésére sarkallja őket. És ugyan ki hibáztatná őket, hogy a tervben az is benne van, hogy szándékosan félrevezető posztokat tesznek ki közös – és igen romantikus – nyári kalandjaikról?
Persze a kapcsolat csak szemfényvesztés, hiszen nincs az az isten, hogy Daphne úgy kezdjen új életet, hogy beleszeret az exvőlegénye új menyasszonyának exébe… Ugye?

Szerintem: 

Olvastam már annyira ehhez hasonlót, hogy amiatt túlzottan ismerős volt a történet. Mi több, még egy film is beugrik, amiben Meg Ryan kukkolta az exét annak új nőjének exével, aminek aztán az egymásra találásuk lett a vége. Szóval, megvolt az erőteljes deja vu.

Ennél nagyobb bajom volt, mert

Fülszöveg: 

Rozsdás, a házi macska sorsa egy csapásra megváltozik, amikor otthagyja a nyugodt, kényelemmel teli életét. Csatlakozik a Villám törzshöz, és megismeri a vadon élő harcos macskák izgalmas világát. Az erdő mélyén négy törzs osztozik a területen, de a békés együttélésre árnyék vetül. A Villám törzs macskái nagy veszélyben vannak, mert az Árnyak törzse egyre erősödik, és titokzatos halálesetek sora borzolja a kedélyeket. Rozsdás a Tűzmancs nevet kapja és bátor harcos lesz, aki képes megváltoztatni törzse sorsát.

Szerintem: 

Mindig is úgy gondoltam, hogy a kutya az ember legjobb barátja. A macska meg a harcos, aki némi kényelemért és élelemért cserébe eltűri, hogy velünk él. Tudnám sorolni az olyan történetek sorát, amelyben a macskák kapnak valami pluszt. Scalzi történeteiben rendszeresen nagyszerűek, túlélők, akár a világ végén is. A World War Z-ben legalább annyira félelmetesek voltak a visszavadult macskák, mint a zombik.

Így nem lepődtem meg, hogy Erin Hunter a macskát választotta ennek a

Fülszöveg: 

Henry csendről álmodik – olyan világról, ahol nem hallatszik az órák engesztelhetetlen ketyegése, a részegek óbégatása, nem csattog a lovak patkója a macskaköves utcákon.

Aztán találkozik Sir Edwarddel, egy rejtélyes úriemberrel, aki pontosan ezt árulja. Egy drága selymet, ami elnyeli a világ zaját – mindazt, amiből Henrynek már annyira elege van.

Azért hívják el a gyárba, hogy meggyógyítsa Sir Edward lányának hallását. Henry egyre erősebben vonzódik a zajokat elnyelő selyemhez, e túlvilági ajándékhoz, és felkelti érdeklődését az anyag eredete. Sir Edward lányának nevelőnője többször is figyelmezteti Henryt, de a férfi ennek ellenére sem tud lemondani az egyedülálló selyemről.

Vajon mi lesz a vonzalmának ára? Túl késő lesz-e a visszafordulni?

Szerintem: 

Eddig se éppen a legpopulárisabb szerző volt, akitől olvastam, de ezzel a kötettel Collins szintet lépett. Olvastam és egyszerűen nem tudtam

Fülszöveg: 

Farkas Roni, tizenegyedikes gimnazista egy nap váratlanul névtelen üzenetet kap arról, hogy a fiú, akivel nemrég kezdtek alakulni a dolgai, éppen egy másik lánnyal tölti az estét. Roni azonnal véget vet a kapcsolatnak, azonban a küldő kiléte néhány nap elteltével sem hagyja nyugodni, ezért elhatározza, hogy megkeresi a Budapest szívében található, patinás múlttal rendelkező, hatalmas és nagy létszámú Deák Gimnázium tanulói között a segítőjét.

Roni kitartása hamarosan meghozza az eredményt, ami meglepetésére sokkal többről szól, mint gondolta volna, és nem várt döntés elé állítja a lányt – mert a Deákban mindig történik valami…

Szerintem: 

Kezdjek el veszekedni magammal? Annyira a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz-könyvek jutnak eszembe a középiskola + nyomozás összetételből, hogy itt is komolyan vártam, mire jön valami véresebb esemény. De Leiner Laura nem krimiben utazik. Tudom, és mégis…

Pedig, hozza szépen a regény, amit

Fülszöveg: 

Meglepően nagy termete ellenére Ox mindig kicsinek érezte magát. Akkor is, amikor apja, mielőtt lelépett, még kijelentette, hogy a fiú értéktelen, és soha senki nem fogja megérteni. Akkor is, amikor a kisváros műhelyében kapott egy munkás inget, aminek elején piros betűkkel az ő neve állt – mintha lenne valaki, mintha tartozna valahová. Akkor is, amikor egy délutánon hazafelé találkozott egy fiúval, Joe-val a poros úton, aki csak beszélt és beszélt és beszélt, pedig azelőtt egy évig nem szólalt meg.

Joe Bennett a családjával tért vissza Green Creekbe, beköltözve az útvégi, szomszédos házba. A család egy titkot is hozott magával, ami vörösre, narancssárgára és lilára – az Alfa, a Béta és az Ómega színeire festette Ox körül a világot. A világot, ami teljesen felborult, amiben minden megkérdőjeleződött számára, és ahol nem maradhatott már kicsi. A világot, amiben Ox többé nem hagyhatja figyelmen kívül a kettejük között üvöltő dalt.

Szerintem: 

Klune szépen összerakta ezt a regényt, csak van egy nagy de. Azzal kezdjem?

Inkább a cselekménnyel, mert

Fülszöveg: 

Vajon képes-e egy robot túlélni a vadonban?
Amikor robotunk, Roz először nyitja ki a szemét, ráébred, hogy egyedül van egy távoli, vad szigeten. Fogalma sincs, hogyan került oda, vagy mi is létezésének célja – de egyszerűen túl kell élnie.
Miután megharcol a tomboló viharral, és megmenekül az ádáz medvék karmai közül, ráébred, hogy az egyetlen esélye a túlélésre az, ha alkalmazkodik az őt körülvevő környezethez, és a sziget barátságtalan lakóitól lesi el, hogyan is éljen túl. Ahogy Roz lassan összebarátkozik az állatokkal, a sziget egyre inkább az otthonává válik – egészen addig, amíg a robot addig ismeretlen múltja vissza nem tér, hogy kísértse őt.

Szerintem: 

Az esetek nagy többségében jobban szeretem először elolvasni a könyvet, aztán megnézni a filmet/mesét, ami készült belőle. Így került a könyv a kezembe, mielőtt az unokahúgommal mesét nézünk.

Mi lett az eredmény? Teljesen