Az alábbi képen egy híres nyomozó jellegzetes tárgyai, ruhadarabjai tűnnek fel.

Egy kivétellel - ő egy másik nyomozóhoz tartozik.

Kikre gondoltam?

Megoldás: Tovább!

Képességes, barátokból ellenséggé váló, bosszút álló.

Victor Vale 10 évet töltött börtönben, és még ülnie kellene. Amikor azonban lehetősége nyílik a szökésre, az itt szerzett egyetlen barátjával megragadják azt. Hamarosan Vic egy kislányt is magukkal cipel, aki elhagyatottan bandukolt az út mentén. Céljuk van: Vic le akar számolni egykori legjobb barátjával, akinek köszönhetően börtönbe is kellett mennie. A terv készen áll, és hármasban elkezdik megvalósítani. Közben feltárul a múlt is: amikor a zseniális Vic Vale már válogathatott az orvosi végén a jobbnál jobb állásajánlatokból. Amikor versengett a szobatársával és egyben egyetlen barátjával, a szintén kiemelkedő Elivel. Eli a szakdolgozatának izgalmas témát választott: a különleges képességekkel akart foglalkozni. Vic lassan gyakorlati oldalra terelte a munkáját, és így rásodródtak egy szupererőhöz és kárhozathoz vezető útra.

Victoria Schwab azon írók közé tartozik, akitől eddig nem olvastam olyat, ami ne tetszett volna. Talán az Archívum volt némileg gyengébb, de még az is belefér a jó kategóriába. Különben meg olyan remek regényeket köszönhetünk neki, mint a Viszály.

Egy összetett, több zsánerbőr gyúrt regény lett ez, jól összerakva.

Első körben az orvosi thriller fogott meg. A regény flashback jelenetekkel végigveszi, hogyan lett Eli és Victor az, aminek a jelenben látjuk őket. Maga az orvosi egyetem légköre is tetszett, az is, ahogy Vic és Eli megkezdik az elmélet gyakorlati tesztelését. Életveszélyes kísérletek, titkok és az egyre nagyobb féltékenység. Még úgy is feszült és izgalmas, hogy a jelen párhuzamosan elmesélt eseményei miatt tudjuk, hogy mi lesz a végeredmény: ki milyen képességet szerez, ellenségekké váltak. De hogy hogyan, azt csavarokkal és izgalmasan meséli a szerző.

Másodszor, a csupa antihős szereplőgárda sodort magával. Ebben a regényben maguk a szereplők is megfogalmazzák, hogy ők nem jó emberek. Itt csak rossz és még rosszabb akad. (Eli kissé máshogy látja a dolgokat, de ő úgyis külön patológiai eset.) Több karakter is érzékletesen, részletesen elénk lép: Vic, Eli, Sydney, Mitch, Serena. Mindenki gyilkos, de szó szerint. Mindenkinek megvannak a maga gondjai a fejében, és istenkomplexus sorozatgyilkostól szociopatán át manipulátor bajkeverőig akad itt minden. De akkor is szórakoztatóak, összetettek és érdekes kérdéseket vetnek fel.

Mert ez a regény nem csak szórakoztat, de gondolkoztat. Meddig lehet elmenni a tudomány nevében? A cél szentesíti az eszközt? Meddig lehet elmenni anélkül, hogy a sötétség ne nézzen vissza beléd?

Harmadszor, a bosszú motívuma. Nem akarom a cselekményt lelőni, de Victor és Eli is zsenik, akik egymás ellen játszanak. Szuperképességük van, nem riadnak vissza az erőszaktól sem. El lehet képzelni, mi lesz, ha elszabadulnak és egymás torkának esnek. Egy olvasói fogra való, adrenalin és elme pörgető eseménysor, ami egyre gyorsul. Hiszen, miután az egyetemen történteket megismertük, a jelenben nagyon beindulnak az események.

(A zseni meg ugye az egyik karaktertípus, akikről imádok olvasni. Itt ráadásul gonosz zsenik vannak, és kész guilty pleasure belesni az ő fejükbe.)

Negyedszer, a regény humora. Ez az, amivel ki is akasztottam a családom. Én felettébb jókat nevettem a könyvön, és elkövettem azt a hibát, hogy volt, amit fel is olvastam otthon. Mondjuk úgy, ha nekik lenne meg Vic képessége, rángatóztam volna a fájdalomtól. De akinek a fekete humor hozzám hasonlóan bejön, érteni fogja, miért remeklés humorban is a regény.

Értelmeset már nem fogok tudni mondani, átveszi a rajongói énem az uralmat. Jó hír: ki lesz adva a folytatás is magyarul, már alig várom!

Schwab: Viszály – Mint thriller: 95% rafinált történetben több idősík, izgalmas karakterek és motivációk.

Szubjektíven: 100% az ilyen antihősöket nagyon csípem, ráadásul Schwab stílusát szeretem.

Cím: A madár és a kard

Szerző: Amy Harmon - magyarul eddig történelmi romantikus regények szerzőjeként ismerhettük.

Műfaj: YA fantasy

Cselekmény: volt egy jóslat. Egy asszony utolsó szavai, mellyel átkozottá teszi a gyermekét, akinek ezentúl némának kell lennie. Jóslat a királyról, aki eladja a lelkét és akinek a fiát elnyeli az ég. Az asszony férje pedig lesben kezd állni, mert a koronára fáj a foga.

Várható megjelenés: márciusban jön magyarul is.

Miért várós?

• elég homályos a fülszöveg, hogy érdekeljen, mi lesz ez. Az elátkozott hős egyáltalán fiú vagy lány? Most nézem az angol borítót, erre már megvan a válasz. Lány. Akkor a herceg lesz a szerelmi szála, akit elnyel az ég?
• Eddig kettőt olvastam a szerzőtől, az egyik tetszett, a másik kevésbé. Meglátjuk ez milyen lett.
• Tetszik a borító. A magyar szebb, mint az itt mutatott angol.

Nyomozós, festményeket kereső, élettragédiát feldolgozó, művészetes.

Két embernek is feltöltődésre, erőre van szüksége az előttük álló feladathoz, így kibérelnek egy párizsi apartmant, ahol néhány hetet töltenének el. Ám ott szembesül vele az egykori nyomozó, Madeline és az író Gaspard, hogy nem az egész ingatlant, annak csupán felét bérlik, és osztozniuk kell. Egyikük sem költözik, ahhoz túl vonzó az épület rejtélye. Itt élt a zseniális festő, Sean Lorenz, aki kisfia elrablása és meggyilkolása után nem alkotott többet. Vannak azonban jelek, hogy a zseni a halála előtt még festett. Az egyiküket a kíváncsiság, a másikat egy megbízás hajtja, hogy az eset végére járjanak. Miközben megismerik Lorenz tragikus történetét, arra is rájönnek, hogy sokkal többről szól ez a történet, mint az elveszett és talán nem is létező három festmény. A gyermekről szól, akit Lorenz elvesztett.

Valószínűsítem, hogy sokunknak van egy olyan témája, amiről szívesen olvas. Egy olyan elem, részlet, sajátosság, ami bevonz a történetbe és nem ereszt. Nekem a zsenik és a művészet ilyen. Ha valaki a legjobb a szakmájában, és tör felfelé, engem leköt a könyv, attól függetlenül, hogy sportoló, tudós, művész, vagy akár sorozatgyilkos az illető. Ugyanakkor, ha művész, akkor egy fokkal még inkább beránt a történet. A festészet az egyik gyengém, és a zseniális festők történetei így duplán kiemelt helyen vannak nálam.

Így lehetséges, hogy bár Musso ezen regénye Gaspard és Madeline története, engem ők nem nagyon tudtak érdekelni a cselekményben. Pedig mindkettő karaktere építkezik, egyedi. Nem tipikus hősök, de belekeverednek az ügybe és válaszok nélkül nem tudnak leállni. Gaspard kissé cinikus, magának való, Madeline kiábrándult és fáradt.

A cselekmény vázát az ő nyomozásuk adja: először a festmények után, majd abban az ügyben, amire a festmények miatt figyelnek fel. A regény tempója is egyre jobban pörög: amíg a képeket keresik, lassabb az eseménysor is, és nagyon sok a beékelés. Onnan ismerjük meg Sean és a felesége történét. Abban van botrány, szenvedély, szinte guilty pleasure élmény, csak tragikusabb a végkimenetele. Majd a regény második felében egy nagy hajszát kapunk, az elképzelhető majdnem legboldogabb véggel. (Azért bennem nagyon buzog a kisördög, hogy mi lett volna, ha Penelope nem követi el, amit és vajon mit mondanak el a gyermeknek idővel. Vagy a regény lenne a vallomás a számára?)

De, amire ki akarok lyukadni, hogy mindezek ellenére engem Sean Lorenz története fogott meg, a múltbeli jelenetek és az onnan megtudott dolgok. Hogyan vált egy graffiti festőből kora egyik legnagyobb zsenije? Hogy lett szerelmes, és a művészetével hogyan hódította meg az imádott nőt és indult be körötte minden? Milyen volt az a házasság, milyen képeket ihletett, majd mit tett a festővel az apaság. Annak a három képnek a története, és amit ábrázolnak. Musso nagy tehetséggel láttatja a festményeket, magam elé tudom képzelni őket. Mennyivel jobb is, amikor erre használja Musso az írói vénáját, és a nem ételeket emel a cselekménybe – az elején mondjuk megijedtem, mert az indulásban még az volt. Az ízek, ételek jellegzetesen annyira Musso városábrázolásának a részei, hogy már egy gasztroregényt is írhatna, annyira sokszor alkalmazza ezeket.

Sean és Penelope sokkal jobban élnek a lapokon, mint a két főszereplő. Talán azért is, mert szenvedélyes és gyarló emberek, színesebbek és érdekesebbek. Az pedig, hogy Sean élete és a festészete hogyan kapcsolódik itt össze, messze a regény legjobb része szerintem.

A tényleges nyomozásba bele lehetne kötni, de minek? Nekem ez inkább Sean története.

Musso: Egy párizsi apartman – Mint thriller: 70% jól összerakott sztori, amiben ha nem is logikusan, de összeállnak a szálak.

Szubjektíven: 85% a festő életével kapcsolatos részek velem olvastatták, a végén merengek.

Fogolytáboros, túlélős, történelmi, női.

Cecilia Klein, a barátoknak Cilka, még csak kamasz, amikor a származása miatt Auschwitz táborába kerül. A 16 éves, szőke és meseszerűen szép lányon az őrök szeme is megakad és a lánynak nem sok választást hagynak. A háború után a szovjetek keresik a nácikkal együttműködőket, és vonják őket felelősségre. Az kitudódik, hogy Cilka milyen szerepet töltött be az évek alatt. Ők nem az áldozatot, egy náci szajhát látnak a lányba, és újabb 15 év munkatáborra ítélik, Szibériában. Cilka szenved, de nem adja fel. A GULAG poklában hamar kiismeri magát, nagyon hasonlít arra, amit már túlélt. Próbál barátkozni, és hasznossá tenni magát, bejutni a kórházba és ápolónőnek tanulni, miközben a szépsége itt is ugyanarra a pokolra kárhoztatja. Ám pontosan tudja, azzal hiúsítja meg legjobban a rendszer terveit, ha túlél és végül ő győzedelmeskedik.

Heather Morris írt már egy hasonló kötetet, egy férfiról, aki tetoválóként dolgozott Auschwitzban. Az ő történetében bukkant fel a szép Cilka alakja, akit a szajha szerepére kényszerítettek, de a lány jóságát nem törhették meg, és segített a tetoválónak megmenteni a szerelmét. Morris felismerte annak a lánynak az alakjában a hősnőt, akinek szintén érdemes lenne megismerni a történetét.

Így Heather Morris kutatómunkába kezdett, és amit lehetett, összeszedett Cecilia Klein életéből. Ő már elhunyt, de életének tanúi elmondták a történetét, amiből Morris írhatott.

Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy Cilka története regény. Már igaz történet az alapja, és Morris igyekezett is a tények alapján írni, semmi dokumentum regény stílus nincs benne. Végig a lányra koncentrálva, akár egy szórakoztató regényben, haladunk végig a történeten. Így egyszerre sikerül valami valódit, megrázót és könnyen olvasható, olvasóbarát történetet létrehoznia, amit könnyű is volt olvasni.

Van két nagy erőssége a kötetnek. Az egyik, ahogy a GULAG és a holokauszt egymás mellé van téve. Alapvetően lineárisan haladunk előre, onnan, hogy Cilka megkapja az ítéletet, és mennie kell Szibériába. Ám közben visszaemlékezésekből megelevenedik Auschwitz is, és a két tábor döbbenetes, milyen hasonlóságokat mutat. Ami szerintem fontos üzenetet hordoz: nem a holokauszt volt az egyetlen emberi pokol, ami a XX. században létrejött. Emlékezni kell többre is, mert ha nem tanulunk a történelemből, az megismétli magát.

A másik Cilka karaktere, aki egy végtelenül jó, és példaképnek beillő női alak. Talán felmerül a kérdés, hogy viszonyuljunk ahhoz, hogy a náci tisztek, majd a GULAG egyik fontos embere használta a testét. A regényben van, aki ezért le is köpi a lányt. Kérdem, milyen más választás volt? Ha nemet mond, akkor is megerőszakolják, csak legfeljebb meg is ölik utána. Szó sincs arról, hogy Cilka aktív fél lett volna, ezek nem kapcsolatok. Csak hagyta, hogy a testével tegyenek, amit akarnak. Külön választotta a testét és a lelkét. Így is megtalálták a módját, hogy kínozzák. Ám Cilka túlélte, és embernek tudott mellette maradni. Végig másokon igyekszik segíteni, de olyan szinten, hogy néha már azért szántam, mert áldozati bárányként magát kínálta másokért is. De neki ez is kellett a túléléshez: valami, amiért érdemes élni.

(Egy kis szerelmi szál is akad, de csak nagyon mutatóba. Alekszandr már a jövő része.)

Mellette érdekes a tábor leírása, a kórházi történetek, a többi rab alakja. Morris nagyon összetett világot és embereket volt képes megragadni, ahol mindenki világába bele lehet lesni kicsit. Itt érteni foglyuk, ez az élet milyen kegyetlen, és mivé formálja az embereket.

Morris: Cilka utazása - Mint történelmi: 80% regényként elmesélt élettörténet, egy jó alapfelállással, emberi hőssel.

Szubjektíven: 85% szerettem a koncepciót, magát Cilkát és az emberi természet rajzait is.

Ha az életedet a haragra építed, sosem ismered meg a boldogságot. (Lim: Ez hát a szerelem)

Dr. von Braun: Erős és brutális. Javaslom, hogy hívjuk Borznak!
Eigor: Nem lehetne Rozsomák?
Dr. von Braun: Még jobb! (Gischler: Deadpool-alakulat: Ölőhang)

Akinek tele a hasa, nem érti az éhezőt! (Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 2.)

- Mit akarsz csinálni?

Selina kesztyűs ujjain vette számon a lehetőségeket.

– Lopás, rendbontás, hírhedtté válás… Mi egyébre vágyhat az ember lánya? (Maas: Macskanő - Lélektolvaj)

Ez az igazi szemétség abban, ha valaki szegény. Az ember agya megzápul tőle. Elhiteti az emberrel, hogy nem ő tehet a szegénységről, hanem mindenki más. És a környezetedben élők ugyanígy gondolják. Akadnak olyan csóró alakok, akiknek csak e körül forog minden gondolatuk, egész életükben aszalódnak, és aztán továbbadják nemzedékről nemzedékre. (Moore: Bűnösök)

Mindenkinek vannak sebei, van, akié látható, van, akié nem. (Landon: Megjelölve)

Arra gondoltam, hogy csak egy magány létezik – a világ magánya. (Graham: Marnie)

Apám egyszer azt mondta, hogy az aljasság a sors véletlen játéka – de az én meggyőződésem egészen más. Tudom, hogy az aljasság olyan méreg, ami az ereinkben csörgedezik. De minden méregnek van ellenszere.  (Gortner: A vatikáni hercegnő)

De ne felejtsd el, hogy a boldogság nem csak egy mosoly. Ha erőlteted, nem lesz igazi. (Lim: Ez hát a szerelem)

Amerika Kapitány: El se hiszem, hogy van képed idetolni a lyukacsos fizimiskádat ebbe a dimenzióba. Levágtad a karom, te rohadék!
Deadpool: Skaci, azért kellett levágnom a karod, hogy megvédjelek a zombivírustól. Inkább azon kéne agyalnod, mit veszel nekem karácsonyra! (Gischler: Deadpool-alakulat: Ölőhang)

Tárgyalásos, igazság nyomába eredő, gyilkost kereső.

Az év egyik nagy ügye volt, amivel tele voltak a hírek. Egy színes tanár, Bobby lett megvádolva azzal, hogy elcsábította és meggyilkolta egyik diákját, a fehér és gazdag Jessicát. Az ügybe beválogatott tanúk nem sejthették, mennyire megváltoztatja az életüket az eset. A jólelkű, emberekben bízó Maya hitt a megérzésének, és lassan maga mellé állította a többi tanút, kiharcolta az ítéletet, ha ezzel el is vesztette a szerelmét, akivel a per alatt jött össze, és aki hitte, hogy Bobby volt a gyilkos. Évekkel később Rick hívja össze a még életben levőket, és műsort is akar forgatni. Állítólag van egy bizonyítéka, ami világossá teszi, hogy rosszul döntöttek évekkel korábban, Bobby volt a gyilkos. A kíváncsiság Mayát is a helyszínre vezeti, de békülés helyett megint csak veszekednek egykori kedvesével. Amikor Rick holtan kerül elő, és Maya a fő gyanúsított, a nőnek nem csak Rick gyilkosát kell megkeresnie, de meg kell fejtenie Jessica meggyilkolásának ügyét is, hogy szabad lehessen.

Bírom, amikor egy szerző meg tudja mutatni, mennyire sokoldalú és több zsáner között is ügyesen lépked. Graham Moore már bizonyította, hogy otthon van a nem túl régmúlt korszakainak felidézésében, és még egy olyan téma, mint az elektromosság kereskedelmi forgalma, is tud emberi, tárgyalótermi sztorit írni. Most még inkább a bíróságok közelébe megyünk, miközben egy izgalmas krimit is olvashatunk.

A regény egyik erőssége, ahogy meg tudja osztani az idősíkokat. Párhuzamosan olvashatjuk a jelent, ahogy Maya egyszerre nyomoz Rick és Jessica ügyében, miközben megelevenedik a tárgyalás, ahol minden kezdetét vette. A tárgyalótermi részek még úgy is izgalmasak és lendületesek, hoznak fordulatokat, hogy tudjuk, mi lett a per kimenetele. Hiszen Maya a mai napig együtt él azzal, amit akkor az esküdtek tettek. Igazságot szolgáltattak? Nem lehet tudni, és sokan megbánták már a döntésüket.

Mindkét síkon fontosak az érzelmi szálak is, hiszen a motiváció mindenki részéről erősen érzelmi. Maya és Rick kapcsolata meghatározó szerelem volt, amit a más nézetük szakított szét, de tulajdonképpen máig viselik miatta a sebhelyeket. Szerintem Rick nem csak az igazság felderítése miatt ragaszkodott annyira ahhoz, hogy kinyomozza az igazat. Az volt az indok arra, hogy megérte, amit csinált. Feladhatta a szerelmet is, mert neki volt igaza.

Maya a legfontosabb karakter, az ő szemszögéből ismerjük meg a történetet. Az igazság bajnoka, egy jólelkű nő és sok tekintetben a jó az a jelző, ami illik rá. Tele van erényekkel, amelyek ellensúlyozzák a kevés hibáját, amelyekért különben meg is fizet. A csalók (szerelmi téren) soha nem szimpatikusak nekem, de ez Maya történetében úgy van kezelve, hogy nem akadtam ki annyira a szerelmi életén, mint egy más regényben tettem volna. Az, ahogy vezérli az igazság és a jóvátétel, amilyen rendíthetetlen, ellensúlyozza a jellemét.

Ennek ellenére a kötetben nem lett kedvenc szereplőm. Maya túl jó is, a többiek pedig csak megvillanni tudtak mellette. Inkább azt vettem észre magamon, hogy sajnálom a szereplőket. Nem csak Bobby, Rick, Maya, de sorra a többiek is felkerülnek erre a listára. Mert ebben a könyvben igazán happy end sincs, csak valami keserédes lezárás. Túl sok bűnös ússza meg minden büntetés nélkül, míg ártatlanok nagyon sokat fizetnek, miközben nem ezt érdemelnék.

Az is olyan különös érzet, ahogy a végére mindenki bűnös lesz. Hiszen ez a Bűnösök…

Még nem jött szembe velem a hír, hogy elkeltek a filmjogok, de különben van olyan erős a sztori, hogy filmen, de sorozatként is el tudom képzelni.

Moore: Bűnösök - Mint tárgyalótermi krimi: 85% több idősíkot variáló, mély érzésű hőssel bíró izgalmas mű.

Szubjektíven: 75% szerettem a stílusát, lekötött a történet, de hősöm nem lett benne.

5: Hamilton: Anita Blake sorozat – a természetfelettinek ebben a sorozatban is megvan a maga társadalmi rendszere. Beépítve az emberek közé, hiszen legálisan elismert létezők lettek. Anita nekromanta és a rendőrségi ügyekben is nyakig benne van – ahogy megy előre a sorozat, a másik világba is egyre mélyebben keveredik bele. Az első kötetek még thrillerek voltak horror elemekkel, sajnos aztán természetfeletti erotikus urban fantasyvá lett.

4: Carriger: Időtlen – a szerző kortárs, de a történet nem annyira. A viktoriánus korba van helyezve, ahol a természetfeletti lényeknek is megvan a helye a társadalom egészében. A vérfarkasok hagyományosan katonák, míg a vámpírok a divat és a sikk hírnökei. Alexia, a gyermeke védelmében is, kénytelen a legősibb vámpír fészkébe látogatni, és az is kiderül, hogy keletkeztek az éjszaka eme gyermekei.

3: Gaura: Borbíró Borbála sorozat – e világban a vámpírok, de más lények is köztünk járnak. Bori a vámpírokat tanulmányozza, akik között akadnak egyszerűbbek, de IQ vámpírok is, akik a politikára is hatással. Bori beépül közéjük, és nem csak a vámpírok világáról tud meg többet, de rendszeresen belekeveredik valami mágikus balhéba is. Elátkozzák, természetfeletti gyilkost üldöz egy lagzin…

2: Butcher: Vérrítusok – Harry Dresden, aki a telefonkönyvben is mágusként szerepel, szintén olyan világban él, ahol vannak vámpírok. Csak éppen az emberek elől rejtve űzik a maguk ügyeit: bonyolult társadalmuk, több águk és képességeik vannak. Ebben a részben Harry egy pornófilmesnek dolgozik, akinek az üzletében vámpírok is érintettek, és valaki átkot szórt rájuk. A végére Harry még a családjáról is többet megtud.

1: Frost: A sírcsapda – a Cat és Bones regények egyike, paranormális romantikus, ami már univerzummá nőtte ki magát. Ebben a részben Cat átvett képessége okozza a bajt, hiszen a szellemeket vonzza és érzékeli. Az egyikük segítséget kér tőle: egy egykori inkvizítor minden évben kísért, ártatlan nőket raboltat el, erőszakol meg és kínoz halálra. A vámpírok segíteni akarnak, de hamar rá kell jönniük, veszélyes ellenféllel kerültek szembe. Egy jól kidolgozott urban fantasy világ, összetett természetfeletti társadalommal és kalandokkal, szerelmekkel. Avagy egy világ a mienk mögött, modern vámpírokkal.