Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

5 regény, amit el kell olvasnod

Korábban...

2021. szeptember 14. - BBerni86

Régi szabály: ha van egy sikerregényed, nem engeded el. Megírod a folytatásának is a folytatását, de az előzményeket is sorra lehet venni.

r1_157.jpgJ.K. Rowling a Harry Potterrel mindent vitt – így nem meglepő, hogy a varázsvilágból nem lehetett kiszállni. Ugyan nem regényeket írt tovább Rowling, de az előzményfilmek forgatókönyvét ő jegyzi, mi több, ezek könyv formában is megjelentek. Új hős érkezett: Göthe Salmander különc varászlónak számít, bolondul a varázslényekért és könyvet is ír róluk, menti őket. Közben alaposa belekeveredik a kor sötét mágusa utáni hajszába.r2_145.jpg

Katniss neve is ismerősen csenghet, Suzanne Collins trilógiát szentelt a lánynak, aki a húga helyett jelentkezett az Éhezők viadalára, a társával megnyerte azt és szembe került a világukat működtető Snow elnökkel. Mivel az már a sokadik viadal volt, bőven lehetett előzményeket írni neki. Az Énekesmadarak és kígyók balladája azt meséli el, hogy r3_128.jpgSnow miképpen vált azzá, aminek később látjuk.

Michael J. Sullivan Riyria sorozata is nagy siker volt. Adott két kalandor, akik belekeverednek a világ sorsának alakulásába, van egy ősi jóslat és elveszett uralkodói család is, meg sok egyéb. Sullivan úgy belelendült az előzmények elmesélésébe, hogy már két sorozat is fut. Az egyik a páros találkozását, az első kalandjaikat és azoknak a politikai és társas kapcsolatoknak az eredetét meséli el, amit ismerünk az alap sorozatból. A másik évszázadokkal megy vissza, és arról szól, az emberek és tündérek viszonya hogyan vette fel az ismert formáját.r4_110.jpg

Ha már fantasy és hosszú sorozatok, David Gemmell nevét sem fogom kihagyni. A Legenda jött, látott és hatalmas siker lett. Ebben a sztoriban a legendás Druss már öreg ember, de felkeresik és megkérik, hogy egy vár védelmében még segítsen. Epikus csata kerekedik ebből mágiával, szerelemmel – Druss utolsó kalandja. Gemmell pedig szőni kezdett: előzménykötetek sora érkezett Druss kalandjairól, de folytatások is, hiszen a Legendában megszületik egy királyi család, akik évszázadokig jelentősek lesznek.

Végül, James Dashner YA disztópiája azért volt emlékezetes, mert ebben nem egy lány mentette meg a világot, hanem, fiúk egy csoportja küzdött a túlélésért. Volt egy Thomas, aki emlékek nélkül bekerült Az útvesztőbe, amiből nagy kaland lett és egy orvosi kísérlet, mellyel a világot akarták megmenteni a fertőzöttektől. A végső megoldás más lett, de aztán az előzmények is érkeztek. A VESZETT alakulása, ahogy a gyerek Thomas és Theresa az egészbe belekeveredtek.r5_95.jpg

Mivel a szerzők nagyon nehezen engedik el a sikersztorikat és regény univerzumokat írnak, még folytatom majd a sort. Bőven lehet még előzménykötetekre bukkanni…

Ernshaw: Gonosz mélység

Szellemes, bosszút álló, megváltást kereső, szerelmes.

Penny egy különös szigeten éli az életét. 300 éve három nővért vízbe fujtottak itt boszorkányságért, noha nem mágikusak, csak kacér szépségek voltak. Az óta minden évben visszatérnek, és fiatalembereket csábítanak el, gonosz_melyseg.jpgakiket aztán a kikötőbe fujtanak. Minden évben, és senki nincs biztonságban, a turisták sem. Penny igyekszik kimaradni az eseményekből, de idén egy fiú érkezik ide. Bo az, akire a lány érzi, hogy várt eddig. Neki is megvannak a maga titkai: nem egyszerű úton van, valamit keres. Penny szívesen megmentené őt a sziget átkától, miközben a helyi fiatalok is harcolni igyekeznek az átokkal. Keresik a lányokat, akiket megszálltak a nővérek szellemei. Bezárnák, elűznék őket. A végleges megoldáshoz azonban több kell ennél.

A borító már alapból megragadó, és a történet is korrekt. Nem lesz a kedvencem a zsánerben, ahhoz már túl sok hasonlót olvastam/láttam, de elszórakoztatott.

A cselekmény kellően pörög. Nem körömrágóan izgalmas, de valami mindig történik és a kisváros eseményei le is kötöttek. Ahogy a helyi fiatalok keresik a boszikat, hogy ki lesz a következő áldozat… Az egésznek a hangulata, sodrása vitt előre, és sokkal jobban lekötött, mint a Bo és Penny szerelmi szál. Az olyan tipikus, lehet sejteni, hogy mi lesz a végjáték kettejük kapcsán. Annál az is izgalmasabb, hogy mi történt a lány apjával igazából.
Sok tekintetben tini regény tipikus, két csavarral a történetben. A gond, hogy mindkettőt lehetett előre sejteni. (Nagyon a levegőben van, Bo miért van itt igazából. Vajon miért pont ide jött volna, ekkor? Amikor kiderül, hogy a bátyja halott, nekem nem volt kérdés, hogy halt meg igazából és miért van itt Bo. Ahogy az sem, ki Kyle haláláért a felelős.) Így nekem meglepetés nem volt, viszont adott egy olyan keserédes hangulatot a szerelmi szálnak, ami miatt mégis el tudtam olvasni fanyalgás nélkül.

A keserédesség, valahogy az egész könyvet ez a jelző fejezi ki számomra legjobban. A vége, a sokak által elszenvedett keservek. De ez inkább a regény dicsérete, jobb tőle, mint egy YA nyálregény. Mert itt bizony sokan nem azt kapják, amit érdemeltek volna és még a boldog véget elérő szereplőknek is jut valami szomorú a történetébe. Igaz, egy eleve szomorú és tragikus történetet nem lehetett teljesen boldogba átfordítani, de ez jó is így.

A karakterek úgy kapnak több színt, ahogy egyre többet megtudunk a tragédiákról, amelyek meghatározzák őket. Alapvetően pozitív szereplőket kapunk, és a kiemelt szereplőket egyszerre lehet kedvelni és sajnálni. Jó szív, sebzettség, szép remények.
Ha a gonosz oldalra kellene valakit tennem, a két idősebb szellemlány lenne. Ok, szörnyű véget értek, de az ártatlanokon torolják meg. Szerintem az, hogy veled cudarul bántak, nem indokolja, hogy utána te legyél más szörnyetege. Pláne, hogy az idősebb testvérek nem is ártatlanul vesztek oda. Nagy volt a büntetés és igazságtalan, de részben maguknak köszönhették, hogy úgy jártak. A húguk története azonban minden részében tragikus: neki lehetett volna boldogsága, szép élete is, helyette kísértő tragédiát kapott.

A fő konfliktus, az egymás ellen elkövetett vétkek, majd az áldozattal a feloldozás szép ívet kap. Ugyan Penny részéről túl egyszerűnek érzem, ahogy mindent elfogad és semmi kérdést nem tesz fel végül, Bo is nagyon könnyen vált majd, de Ernshaw szépen elvarrta a szálakat.

Érzelmes, stílusában is ott van az a szomorúság, az a keserédes íz, amire már írtam, hogy nekem az maradt meg legjobban a kötetből. Érzelmi oldalról közelít, a cselekmény és a hangulat is ezt az érzetet erősíti.

Összességében kellemes kis ifjúsági regény némi misztikummal, simán el tudom képzelni filmen is. Aztán merengenék, hogy egyszerre szomorú és mégis boldog történet.

 

Ernshaw: Gonosz mélység – Mint YA fantasy: 75% bár a csavar kiszámítható, hangulatos a történet: érzelmes mozgalmas.

Szubjektíven: 65% túl sokakat sajnáltam benne, de a hangulata és a drámája olvastatta velem.

Várható heti megjelenések

  • Világszép Alapítvány: Törpeszarvas és a déli álom - mesekönyv
  • Kolibri: Loki - gyerekkönyv
    • Szexoktatás-Az utazás - YA
  • 21. Század: A mi időnkben - szépirodalmi
    • Az elnök lánya - thriller
  • Álomgyár: Festménybe zárt lelkek - női thriller
  • General Press: A Windsor-csomó - krimi
    • A firenzei gyémánt - női
  • Menő: Ne nézz vissza - ifjúsági
  • Könyvmolyképző: Ösztönlények - horror, kaland
  • Fumax: Batman képregények (de lehet, hogy ez csak jövő hétre kerül ki)

Visszanéz7ő

36. hét

Szeptember

6. N. Nagy: Keselyű - krimi 4

7. Aarsen: Könnyű, mint a pehely - YA 3,5

8. Weir: A Hail Mary-küldetés - sci-fi 5

9. Nicholson: Lángoló szél - gyerekkönyv 5

10. Harper: Az elveszett férfi - krimi 3,5

11. Gaiman: Örökkévalók - képregény 3,5

     Palotás: Szemfényvesztés - családregény 4

12. Braswell: Egy új élmény - meseregény 3,5

    Kiss: Kórház az osztályteremben - ifjúsági 4,5

Még szokom a gondolatot, hogy megint ősz van, de azért a jó olvasmányok segítenek.

Tovább

Kiss: Kórház az osztályteremben

Abszolút Töri 3.

Múltba utazós, forradalomban részt vevő, kamasz gondokkal szembenéző.

Az iskolában már szárnyra kapott egy pletyka. A büfés néni sokkal több, mint aminek látszik. Képes az iskola fáján keresztül az időben utazni, és az ételeket is onnan hozza magával. Lóri szeretné, ha igaz lenne. A dédapja 56 korhaz_az_osztalyteremben.jpgután menekült el az országból, és így esélye lenne megismerni, visszamenni. Réka, aki imponálni akar a fiúnak, véletlenül rögzíti telefonon a rituálét, amivel átjuthatnak a fán. Persze megy velük a barátnője, a csendes Hanna is, és Sanyi, aki reménytelenül szerelmes Rékába. A forradalomba csöppenő gyerekeknek aztán komoly leckét kell megtanulniuk: miért és hogyan érdemes harcolni, mennyit számítanak az igazi barátok és a család is.

A sorozat 3. kötete, de akár önállóan is olvasható. Azért van némi utalás a korábbiakra, de csak annyiban, hogy volt már két csapat, akik visszakerültek a múltba. Még jó ötletnek is tartom, hogy a pletykákat kezdték el lenyomozni most és nem véletlenül jöttek rá a büfés néni titkára a srácok. Ha lazán is, de összeköti a történeteket.

Szerettem a kötetben, hogy mennyire sikerült élővé tenni a korszakot és a forradalmi napokat Kiss Judit Ágnesnek. Benne van az, hogy miért keltek fel akkor az emberek, hogyan ragadja el a gyerekeket is a hév, és mit jelentett ott és akkor kiállni, azt mondani elég és harcolni. Súlya van, amit mind a négy gyerek megtapasztal és érettebb lesz tőle. Még a hangulatokat is szépen át lehet élni: a forradalom és a változás boldog reményét, ugyanakkor a harccal járó áldozatokat is, majd a tragédiát, amiről a gyerekek végig tudták, hogy el fog jönni.
Ehhez kapcsolódóan tetszett, hogy lesz is, aki felveti a kérdést: mi értelme nekik beleavatkozni? Tudják, mi lesz a vége és nem tehetnek semmit. Nagyon szépen meg van benne fogalmazva, hogy egyes harcokat akkor is meg kell vívni, ha esély sincs a győzelemre. Történelmi magyarázatnak is ok, de nevelő célzatot is éreztem benne az olvasók részére.

Megmarad ifjúsági kötetnek, de van benne dráma. Súlya van az emberek halálának, sérülésének. Van veszélyérzet, noha azért azt lehet sejteni, hogy a gyerekek nem halhatnak meg egy ilyen típusú regényben. Azért komoly sérülést tudnak begyűjteni, és nem lehet olyan biztosra venni, hogy mindenkinek jó lesz a befejezés.

Mellette ifjúsági azzal, ahogy Lóri a dédapját keresi és a családi drámát akarja finomítani. Nem feltétlenül tetszik neki minden kiderülő titok, de ez is életszerű. Nem mesébe megy át, ha azért az mosolygós is, kiben ismer rá az ősére. Kamaszos, ahogy Sanyi Rékának akar tetszeni, aki Lóri miatt van itt. (Igen, úgy szerelmi háromszöges, hogy nem romantikus és nem is nyálas, csak egy plusz kamaszos adalék az érzelmi világba.) Ahogy Hanna a saját erejére is rálel, és már nem csak egy észrevehetetlen, csendes lány Réka árnyékában.
Meg lehetett kedvelni a srácokat, akik eléggé mások, hogy más-más olvasók kedvencei lehessenek. Jó gyerekek, és itt mindenki tanul is valamit.

Izgalmas, vannak fordulatok, tényleg kamaszregény. Az előző kötetekhez képest talán komorabb és nincs úgy humor benne (azért egy-egy beszólás akad), de sokkal többre tudtam értékelni most azt, ahogy súlyt adott az 56-os eseményeknek.

Újfent tetszett benne, ahogy a város megjelenik. Kiválasztja Budapest egy bizonyos részét, és lefesti, ott mi történt 56-ban. Akkor az igazi az élmény, ha valaki ismeri is a helyszínt. Ahogy az egyik gyerek meg is fogalmazza, már másképpen néz rá a mában, mert tudja, milyen története van és mit tettek ott az emberek.

Stílusában is kamaszkönyv: érthető, könnyed, érzelmekre is fókuszáló.

Röviden, tetszett ez a történet is a sorozatban. Érdeklődve várom, lesz-e még időutazós kaland és melyik korszakba vezet majd vissza.

 

Kiss: Kórház az osztályteremben – Mint ifjúsági: 85% kamasz témakörök mellett egy történelmi korszakot is átélhetővé tesz.

Szubjektíven: 75% kedvelhetők a hősei, de leginkább a történelmi téma és hangulat tetszett.

Braswell: Egy új élmény

Sorsfordító történetek

Mágikus, lázadós, zsarnokot megdöntő.

Aladdin egy jobb életről álmodozik. Agrabah szegény fiai közé tartozik, akit az édesanyja nevelt fel, hiszen az apa a vagyont hajszolva elment és nem tért vissza. A neje hiába várta vissza reményét soha el nem vesztve. Tőle tanulta meg, hogy tolvaj és tolvaj között is különbség van. Aladdin így olyan ifjúvá vált, aki az életben maradásért lopott ugyan, de megőrizte az emberségét és a lelkét. Egy napon az álruhás Jázmin hercegnővel találkozik össze, aminek a vége egy reménytelennek tűnő szerelem megszületése és a börtönbe kerülés lesz. Jafar, a szultánegy_uj_elmeny.jpg tanácsadója ajánl kiutat: egy barlangból kell egy lámpát kihoznia. Ki is adja, de a férfi átveri és hagyja a barlangban rohadni a fiút. Hazatérve pedig átveszi a hatalmat és feleségül venné a hercegnőt. Jázmin, kicsit Dzsinni tanácsaival is, sikeresen megszökik előle és a barlangból kijutó Aladdinnal egyesítve erőit megszervezi Agrabah ellenállását az egyre inkább megőrülő Jafar ellen.

A Sorsfordító történetek és Aladdin. Nem ez a kedvenc részem, de nem is ez van a listám alján. Kalandos, mesés és modernebb. Itt még arra sem lehet panasz, hogy csak az eredeti mesét mondják el kicsit másképpen. (Igen, ezt még mindig nem tudtam teljesen elnézni a Jégvarázs átírt verziójának.)

Már a borító is elárulja, hol van a csavar. Aladdin kiadja a lámpát, és Jafar megszerzi Dzsinnit. Így Jázmin kap nagyobb szerepet a történetben – ami ezzel azon Disney hercegnők sorába helyezi őt, akik nem a megmentő herceget várják, hanem maguk veszik kézbe a dolgokat. Jázmin harcossá és vezetővé érik és mire Aladdin mellé kerül, már ott van benne a leendő szultána. Modern hősnő lett!

Ifjúsági regényesen kalandos és pörgeti az eseményeket. Szórakoztató, lázadással és kis szerelemmel. Tetszett, hogy Braswell el mert távolodni az eredeti Disney mesétől és vadabb megoldásokat is bevállalt, mint amiket az eddig megjelent kötetekben olvashattunk. Hogy csak pár tételt emeljek ki: a szultán lényegesen tragikusabb véget ér és Jafar végjátéka is egészen más lesz. Ez az, amit még emésztek is kicsit. Ezzel az élőszereplős Aladdin végéhez van közelebb. Nem vagyok biztos benne, hogy ez annyira jó ötlet különben. Ezzel a zárással kicsit a mesét is megöli Jafar legyőzése.

Humor talán több is jöhetett volna, de szórakoztató így is. Dzsinni kevesebb szerephez jut, így az ő beszólásait nélkülözni kell. Cserébe van Abu és Aladdin gyerekkori barátai is érkeznek, akik szintén lopással keresték meg a napi betevőt.

Könnyen olvasható, egyszerű a szöveg, ami igyekszik a mesék nyelvezetét is megidézni. Az elején ez egyszerű volt: másolta az eredeti mesét. A csavartól meg olyanokban köszön vissza, mint a Dzsinni beszéde, amelyben már mai elszólások is akadnak. Szerencsére annyira nincsenek eltúlozva, hogy ne vicces, csak zavaró legyen.

Talán azt kifogásolnám, hogy mennyire egyszerűsített a történet. Vázolja, mit csinálnak és ki hogyan fejlődik, de nem élesek a képek. Mondjuk a Jázmin vezette lázadás és az akcióik. Tudjuk, hogy vannak, de nem vagyunk ott velük a harcmezőn, és túl könnyűnek is érzem a győzelmet. Lehetett volna kalandosabb a regény második fele! Így kicsit olyan, mintha csak felsorolná a szerző, hogy kivel mi történt.

De kaptunk egy modern, erős Jázmint. Uralkodóvá érett itt, erősebb egyéniség. A szerelmi szál így is ül. Még talán igazibb is, Ali herceg nélkül. Kezdettől igazán egymást ismerhetik és szerethetik meg.

Plusz az eredeti, merészebb ötletek eladták. Nem volt ez rossz mese! Még akkor sem, ha az eredeti befejezést jobban szerettem.

 

Braswell: Egy új élmény – Mint ifjúsági: 65% modernebb a hősnő, mai üzenet is van benne. Merték átdolgozni a Disney-t.

Szubjektíven: 55% sok ötletetét díjaztam, de egy része vázlatos. Végét nem nagyon szerettem.

SpoilerZóna

N. Nagy: Keselyű

keselyu.jpgA történet végére kiderül, hogy Keselyű mindig is aktív volt, csak úgy választotta az áldozatait, hogy ne keltsenek feltűnést. A baj az lett, hogy a fia, akit az utódjának nevelt, megunta, hogy nem ismerik a munkájukat. Csapdába csalta az apját és egyedül folytatta a gyilkosságokat.

Zalán pedig rádöbben, mi közöttük a kapcsolat. Fiatal lányként az anyja Keselyű (aki Babits nevelt lányának a fattya, akit árvaházba adtak, innen a Babits mánia) élettársa volt, szült is neki egy gyereket. A jelenlegi gyilkos a saját bátyja, akiről eddig nem is tudott. Egy napon rajtakapta a férfit, hogy a kisfiukkal az apját kínozzák. Keselyű pedig eltűnt a gyerekkel együtt. A nő szanatóriumba került, onnan kijutott, megismerkedett mással, férjhez ment és megszületett Zalán. A bátyja a társát keresi benne, de rájött, hogy Zalán nem csatlakozik hozzá. Így kilátásba helyezi, hogy Zalán fiából neveli ki majd a maga társát.

A rendőrség is kénytelen szembenézni azzal, hogy az egyik fiatal nyomozójuk egy sorozatgyilkos. Hiába kapják el Zalán segítségével és hal is meg, ez jelenti az osztály vezetőjének bukását.

Ahogy Zalán mindent átgondol, az egyik tanúban felismerni véle az öreg Keselyűt. Elhessegeti a gondolatot, pedig jól érezte. Richárd elmenekült a neki szánt sírból, és már tervezi, hogy új Babits-vers után folytatja a gyilkosságokat. Jónás imája után jöhet a Fekete ország.

Palotás: Szemfényvesztés

Circus Monte-Carlo 2.

Cirkuszos, hibákkal szembenéző, jövőre és szerelemre találó.

A cirkusz leégésével sok álmot kell félretenni. Már a puszta túlélésért kell küzdenie a családnak, és készek lemondani arról, hogy idén kijutnak a fesztiválra. Közben mindenkinek a szíve sebeit is gyógyítania kell. Izabel még próbálja feldolgozni, hogy az első szerelme milyen csúnyán becsapta. Szerencsére mellette van Valentin, szemfenyvesztes.jpgakiben a lány már nem csak a csábító régi barátot látja, hanem egyre közelebb kerül a titkaihoz és az igazi, szerethető lényéhez. Ám egy kapcsolathoz őszinteség kell, és Valentin nehezen adja ki magát. Egy kígyóbűvölő érkezése a társulatba az egyik ikret döbbenti rá a saját igazságára, míg a gyermekeit terelgető Simone a saját múltbeli bűneivel kell, hogy együtt éljen. Meg kell tanulnia, hogy ha mindent irányítani akar, abból csak baj lehet.

Palotás Petra sikeresen meglepett ezzel a folytatással. Azt már a Kötéltánc is sejtette, hogy ez nem egy romantikus regény. Van szerelmi szál, de nem az a legfontosabb benne. Most még inkább így éreztem.

Most úgy láttam, más került a történet fókuszába is. Most is fontos szerep Izabel története, van szerelmi bánata, új szerelem az életében és új cél a cirkuszban – felnőtt nővé válik a végére, aki határozottabb, erősebb, mint a kötet elején. De ez már simább út: a nagy pofont megkapta, csalódott és Valentin mellett szépen összerakja a szíve és az élete darabjait.

De, ahova el akartam jutni, hogy most Simone az, akit fontosabbnak éreztem. Ő most szembesül azzal, hogy mennyire uralkodik a családján, milyen titkokat őriz, és akaratlanul is milyen sebeket ejtett a gyerekein. Neki nagyon magába kell nézni, és Simone tud változni, jobbá válni. Elkezdi meglátni a saját hibáit és jobban elengedi a gyerekeket. Ugyan a szerelmi életének konfliktusai annyira nem kötöttek le, de az a folyamat szépen meg volt fogva, ahogy Simone mindenből talpra áll, és nem alkuszik az ördögével, miközben a családját biztosabb alapokra tudja helyezni. Az ő fejlődése, az ő történetének darabkái sokkal nagyobb hatással voltak a teljes történetre, mint Izabel bohócos ötlete vagy, ahogy Valentin egyre közelebb kerül a szívéhez.

Az ikrek, de egy-egy mellékszereplő is új színeket hoz a történetbe. Van tényleges cselekmény is, de ez inkább a szereplők belső útja révén van megfogva. Egy szerelem kibontakozása, egy megbocsátás, a múlttal szembenézés.
Nem csöpögősen romantikus, de a szerelem jelen van. A szereplők életében meghatározó, ki iránt és mit éreznek. Ez szorosan összefügg a titkaikkal: a legtöbben védeni akarnak valakit, és mindig egy-egy csúcspontot kap, ha egy-egy titok kipattan, vagy éppen úgy döntenek, hogy azt meg kell őrizni és nem felfedni.

Még mindig örültem volna több háttérnek és kulisszatitoknak, de az most sem került bele. A cirkusz egyre inkább csak háttér, és nem derülnek ki dolgok arról, hogyan működik igazán. Még a nagy show, az új szenzációk is éppen csak párt sort kapnak benne.

A szocializmus viszont egy új színnel vonul fel benne. Kapunk egy kis ízelítőt abból, ahogy kémkedtek az emberek magánéletében, és még spicliket is elhelyeztek. Ez kárpótolt azért, hogy nem megyünk be mélyebben a cirkuszsátorba. A korhangulat adott pluszt. Meg valahol döbbenetes is, hogy mennyire figyeltek mindenkit és rendes embereket is belekényszerítettek zsarolással olyan szerepekbe, melyek idegenek és fájók voltak nekik.

Gördülékeny, könnyen olvasható családregény. Gyorsan is haladtam vele, vitt előre a történet és a most kiderülő igazságok. Közérthető, szinte az egyszerű jelzőt is merném használni.

Nem ez a kedvenc kötetem az írónőtől, de aki bírja a stílusát és a történeteit, ebben is megtalálja a számításait.

 

Palotás: Szemfényvesztés – Mint családregény: 70% a cselekményszálak és a titkok összeállnak, jó a korszellem.

Szubjektíven: 60% érdekes, hogy mennyire Simone története lesz. Bírtam, hogy nem nyálas.

Gaiman: Örökkévalók

Isteni küldetést teljesítő, saját történettel szembenéző, harcos.

Mark leterhelt, de reménykedő orvos, aki most álmai nőjét is megpillantja. Azonban semmi ideje nem jut szerelemre vagy normális életre. Ugyanis a világ veszélyben van, és ez egy különös, szupererővel bíró férfi azt állítja, hogy Mark ugyanilyen örökkévaló, emberfeletti erővel és halhatatlansággal. Emlékeznie kell, hogy mégorokkevalok.jpg időben megmenthessék a világot. Ahogy a kiszemelt nő is közéjük tartozik, és nem véletlenül van meg a szikra közöttük: évezredekig hol együtt voltak, hol szakítottak egymással. Mark nagyon figyelmen kívül akarja hagyni őt, de egyre furcsábbak az álmai és érzi, hogy valóban valami nagy baj van. De miért nem emlékszik semmire és milyen veszély fenyeget?

Hát, valami mást vártam. Jobban valami istenek köztünk élnek típusú sztorit, még emésztem is, hogy ez miben és hogyan más.

Az tetszett, hogy Mark történetét követve kívülről és lassan haladunk egyre mélyebbre a mitológiába. Megvan az íve, ahogy elveti az örökkévalók gondolatát, majd elkezdenek feléledni a képességek és az emlékek, nem csak benne, hanem a többiekben is. Az tetszett is, ki hogyan reagál erre. Van, aki nem akarja tudomásul venni, más felvállalja és megéli, de van, aki a kettőt ötvözi.

Még azt is érdemes megnézni, hogy nem egyszerűen jók és rosszak vannak, rossz és jó utak. Az egyéni döntéseik sokfélék, és vannak olyanok, akik sokkal kétesebb utakat választanak. Hiszen akad itt olyan, aki modern diktátorként találja meg a helyét – és hagyják is ezt neki. Más meg nagyon nem akar hinni, és képes az egészet el sem hinni.
Természetesen nem csak ennyi a sztori, hogy fel kell fognia a memóriavesztetteknek, hogy kik ők. Van egy világot fenyegető veszély is, és ehhez kapcsolódóan harc. Képregényben szuperhősök csatája nem olyan, mint filmen, de azért a rajzoló igyekezett. A lényeg az, hogy a cselekményt pörgetik a csaták, le meg a szereplők öntudatra ébredése és az egymás közti kapcsolataik alakulása kötött.

Komplett mitológiája van, Gaiman szerzősége mellett ez nem meglepő. Azonban nem tudom azt mondani, hogy teljesen felfogtam az itteni világ felépítését. Pl. nem értem, hogy az örökkévalók itt hagyása és a Föld őriztetésében mi a cél. Mit akarnak még az emberiséggel? (Azt még mindig emésztem, amikor az egyik csoportot megették. Fel is merült bennem, hogy arra megy ki az egész, mint a Mátrixban, csak annál is direktebb módszerrel?)
Fura az is, hogy az egyik szereplőnek lett egy emberi gyermeke. Az hogy jön össze, hogy évezredekig voltak együtt, kavartak össze-vissza egymással, de nincs szaporulat? Egy emberrel meg mégis összejött? Nekem már pörög tovább az agyam, hogy az a gyerek mit örökölt. Teljesen embernek tűnik, de ha az anyja örökkévaló, legalább részben nem kellene képességeinek lennie? Szegény sorsát meg hagyjuk is, az simán szomorú.

Szerettem, hogy jöttek más Marvel karakterek is a történetbe. Beágyazza a Marvel univerzumba vele. Vasember felbukkanása mindig öröm, és ő is megkapta most a maga részét. Azt kifejezetten bírtam, ahogy a regisztrációval zargatta az Örökkévalókat. (Pedig ez nem a humoros képregények közé sorolható, de ezen vigyorogtam.)

Igaz, a nyelvezet helyenként nem magyaros, de a történetet lehetett érteni, így annyira nem vettem magamra. Azért néha elkapott a piros filc utáni vágy.
A képekkel is elvoltam, ha nem is az a képregény, amit szépnek neveznék. A szereplők elég karakteresek, csak éppen az Atlantisz stílusa jutott róla eszembe.

Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy ez mennyire az a közösség, szereplők, akik majd a Marvel moziba jönnek. Talán hamarosan kiderül ez is.

 

Gaiman: Örökkévalók – Mint képregény: 70% megalapozott mitológia, jól időzített rejtélyek és korrekten rajzolt.

Szubjektíven: 55% túl sok kérdésem maradt és nem feltétlenül tetszett, ahogy zárt a történet.

süti beállítások módosítása