Cím: The last emperox

Szerző: John Scalzi

Műfaj: sci-fi

Cselekmény: az Ár hamarosan összeomlik. Grayland annyi embert akar megmenteni, ahányat csak tud. De az ellenfelei sem tétlenkednek, őket a hatalom és a pénz motiválja. Eljön a végső összecsapás ideje.

Várható megjelenés: 2020 tavaszán angolul. Érdeklődve várom is, az Agave hozza-e világmegjelenéssel együtt. Lehet, hogy könyvhét/könyvfesztivál megjelenés lesz?

Miért várós?

• A sorozat eddigi részeit nagyon szerettem, ezt is várom.
• Érdekel a szereplők sorsa.
• Scalzi stílusa bejön.
• Még a borító is tetszik!

Családi titkos, nyomozós, eltűnt gyerekes.

Erika lassan megszokja az új, vidéki szolgálati helyét. Éppen egy nagy drogszállítmányra csap le, és csukat le évekre egy komoly terjesztőt. Ám a drog rejtekhelyéül szolgáló tóban a búvárok valami másra is rábukkannak: egy kislány csontvázzá bomlott tetemére. Hamarosan be is azonosítják a 25 éve eltűnt Jessica Collinsként. Erika maga akarja vinni az ügyet, ezért képes a felettesét is megkerülni. Maga mellé kéri a régi csapatát, és az új bizonyíték fényében újra megnyitják Jessica aktáját. Miközben a szétesett család romjai között a nyomokat keresik, Erika a magánéleti krízisével is meg kell, hogy birkózzon. Magányos, Mark óta senkije sem volt, és Peterson valamit jelenteni kezd neki. A húga is beállít a gyerekekkel, menekülve az otthoni lehetséges veszélytől.

Robert Bryndza sok tekintetben hagyományos, angolszász krimit ír. Erika Foster elég népszerű lett ahhoz, hogy lassan egész terjedelmes sorozat álljon össze az ügyeiből. A jelen kötet a 3. a sorban, de már a polcomon vár olvasásra a 4. is, és már láttam a várható megjelenések között, hogy az 5. rész is érkezni fog hamarosan.

Egy újabb korrekt krimi után ennek még örülni is tudok. Jessica Collins eltűnésének és halálának ügyét nagyon profin vezette le Bryndza. Végig logikus, értelmes regényt írt, amelyben nem bukkannak fel a végén addig ismeretlen szereplők vagy mindent megváltoztató fordulatok. Természetesen a végére jut csavar és meglepetés, de ezeket gondosan megalapozza korábban, és ha figyelmesen olvasunk, sok mindenre rá is lehet jönni előbb. Mert Bryndza elszórja a nyomokat, pl. Jessica anyjával kapcsolatos csavart megfejtettem Amandával együtt, már csak bólogattam, amikor később Erika is rájön erre, és meg is szerzi róla a bizonyítékot. A trükk az, hogy eltereli a figyelmet. Van más, jobbnak tűnő teória és az olvasó a nyomozóval tart, az ő elméletét gondolja át vele – arra figyel elsősorban.

Azon még gondolkozom, mennyire tetszett az ügy ilyen végkimenetele. Azzal, hogy el tudnám hinni, hogy valóban megesik egy ilyen eset, tragikusabb. Azokban a popcorn véres sorozatgyilkosos történetekben, amelyeket nem tudok elképzelni a szomszédban, jobban szórakozom. Ezen meg kissé ledöbbennek, milyen tragédiák eshetnek meg nap, mint nap. Valahol ez előnye a kriminek, reálisabb, de nem szívesen gondolok ebbe bele.

Bryndza jó a karakterekkel is. Nem sok vonással, de jellegzetessé teszi őket. A részben a vallásba menekülő gyászoló anya volt, aki minimális megjelenés mellett is mély nyomokat hagyott bennem. Erika is lassan változni kezd. Még mindig erőteljesen emlékeztet egy skandináv krimi nyomozójára – nagy magánéleti trauma, felettébb boldogtalan magánélet, de nyomozóként megszállott és sikeres – de már van kimozdulás a gyászából. Itt azt éreztem, hogy lassan elkezd magánemberként is jobban lenni, ha még mindig rengeteg is a fájdalma. Kellett is ez, hiszen az amúgy is kemény témát tovább nehezítette, hogy a hősnőre is nagyon illik a nyomorult jelző Hugo-i értelemben.

Tetszett, hogy a krimi és a magánéleti szálak is érdekesek voltak. Lenka érkezése feldobta azt a vonalat – inkább tetszett, mint Peterson és Erika kapcsolatának alakulása.

Ahogy már írtam, a 4. már a polcomon, úgyhogy Erikáról még fogok írni nektek.

Bryndza: Sötét víz – Mint krimi: 85% logikusan építkező, okos nyomozás. Karakteres szereplők. Olvasmányos.

Szubjektíven: 75% tetszett, ahogy eljutnak a megoldáshoz. Kár, hogy Erika ennyire… depis.

Családos, életben maradásért küzdős, szenvedéssel szembenézős, téli.

A sztálini rendszer egyre nyomasztóbban nehezedik az értelmiségre. Az író Mihail már megjelenni sem tud, a cenzúra túl boldogtalannak látja az írásait. Fordításokkal próbálkozik, de a nyelvtudása is csak gyanússá teszi a kommunisták szemében. Lányára, Annára hárul, hogy egyben tartsa a családot. Tanulmányait félbe hagyta, dajkaként helyezkedett el, és gyermekágyi lázban elhunyt anyja helyett anyja a kisöccsének. Amikor a németek támadnak, körbezárják Leningrádot, a család sorsa még nehezebbé válik. Minden falat ételért küzdeni kell, állandóan küzdenek az egyre nagyobb hideggel és a reménytelenséggel. Segítséget kevesektől remélhetnek, de még a legrosszabb helyzetben is jó emberekre találnak. Marina, Mihail egykori szeretője mindenét kész értük áldozni, ahogy az Annának udvarló Andrej is értük küzd minden nap.

Melyik volt a II. VH legszörnyűbb pillanata? Kétlem, hogy el tudnánk dönteni. Biztosan sokan mondanák a holocaust eseményeit. A japán szigeteken folytatott kilátástalan harcokat. Belgium visszafoglalása. De kapna szavazatot Leningrád ostroma is bőven.

Helen Dunmore érzékletesen festi meg a háborús Oroszország, Leningrád képét. Kétszeresen is sikerült ledöbbentenie: egyrészt, a sztálini rendszer kegyetlenségeivel. Még nem is a legrosszabb korszakot mutatja a szerző, de már brutális, mit művelnek az értelmiséggel és a művészettel. Ahogy Dunmore finoman megírja, hogy a művészi szabadság megszűnt létezni. Ahogy propaganda eszköz lett minden. Aki nem volt hajlandó alkalmazkodni, mint a regény írója, szembenézhetett az éhezéssel és a kitaszítottsággal.

Másrészt, a háború alatt mennyire sikerült elzárni a várost az ellátmánytól, milyen pokoli éhezés és fagyhalálok jöttek el a téllel együtt. Még olvasva is kibírhatatlannak érződött az egész. Dunmore annyira átélhetően és érzékletesen írja le, hogyan fogynak el szó szerint az emberek, hogy az egyszerre borzaszt és keserít el. Tele van fájdalmas képekkel a történet: ahogy a kisbaba lassan éhen hal a szomszédban. Amikor Annát kirabolják, és majdnem megfagy az utcán.

De nem csak az emberi rosszat meséli el Dunmore. Ahogy ez a család összekapaszkodik. Ahogy Andrej és Marina is a részükké válik. Ahogy a felnőttek sorra hozzák az áldozatokat, hogy a kisfiút életben tartsák.

Legyek gonosz? Ez a pont kifejezetten fájt nekem. Anna roppant erős, példaértékű karakter, de az öccse iránti elkötelezettsége sok volt. A szomszéd babának ad egy kis cukrot, de amikor Marina majdnem éhen hal, akkor az jár a fejében, ha nem eszik, több marad Koljának? Miért tud önzetlenebb lenni a szomszéddal, mint az asszonnyal, aki nélkül meghaltak volna? Nagyon megkedveltem az egykori színésznőt, és egyszerűen nem értettem, Anna miért olyan elutasító vele. Még a végére is, amikor már családtagnak számítható.

Kolja különben is tudott idegesíteni. Mindenki neki spórolva éhezett, ő meg mit csinált az életben maradásért? Semmit. Játszott otthon vagy több ételért, melegért nyaggatta a nővérét. Ok, gyerek, de a házimunkába legalább nem tudták volna befogni?

Ám ezek csak kisebb problémák, a regény hatásos és megrázó. Érdemes elolvasni.

Dunmore: Ostrom - Mint történelmi: 85% egy kor rajza, háborús, de egy család szemszögéből. Átélhető, érzelmes.

Szubjektíven: 75% a politikai elnyomás és Leningrád bekerítése, a család szenvedései… hú.

Minél jobban hajszolod azokat a dolgokat, amelyek éppen előtted állnak, annál inkább elveszíted a valóban fontos dolgokra szánt idődet.
Az a szörnyű, hogy egyáltalán nem törődünk azzal, ha elvesztegetjük a valóban fontos időt. (Genki: Ha a macskák eltűnnének a világból)

Néha úgy gondolom, hogy az igazság egy hely. Úgy képzelem,mint egy várost. Több száz út, több ezer ösvény létezhet, ami végül ugyanoda visz. Nem számít, honnan jöttél. Ha elindulsz az igazság felé, idővel megtalálod,mindegy,melyik ösvény választottad. (Gaiman: Az igazság egy barlang a fekete hegyen; IN: 27 képtelen történet)

Ki tudná amúgy is megmondani, mi valós és mi nem? – kérdezte Gabby. – Azt is el tudnám képzelni, hogy az éberlét csak egy jóval bonyolultabb program, amit néhány űrlény futtat. Vagy Isten. Vagy együtt. Talán végtelen szint van. Lehet, hogy egymillió évenként újraindul a rendszer. (Dashner: Életre-halálra)

Az élet rövid, kicsikém. (…) Nem élhetsz úgy, hogy közben egy széfben rejtegeted a szívedet. (Zentner: A kígyókirály)

Valakinek el kell kezdenie. Valakinek elő kell lépnie, és meg kell tennie azt, ami helyes, azért, mert helyes. Ha senki sem kezdi el, akkor a többiek nem követhetik. (Sanderson: A királyok útja)

Láttatok már ördögöt?
Én láttam.
Az igazi ördögnek nem fekete az arca és nincs farka. De az is biztos, hogy vasvillája sincs!
Merthogy az ördög a mi alakunkat veszi fel.  (Genki: Ha a macskák eltűnnének a világból)

– Jaj nekem! – sóhajtottam fel. – Pont úgy viselkedtem, mint azok az ostoba lányok a romantikus filmekben.
– Hogyan veszítsünk el egy herceget tíz nap alatt – mondta Heaven. (Strohm: Herceg álruhában)

– Nem akarok elmenni. Gyűlölöm azt a helyet.
Édesanyja karba tette a kezét.
– Nem is azért van, hogy szórakozni menj oda. A börtön már csak ilyen. Szerinted apád szeret ott lenni?
Valószínűleg jobban, mint én. (Zentner: A kígyókirály)

A biológia szemében a jó és a rossz ugyanaz a szín, csak más megvilágításban. (Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek)

Kalak halt már meg ilyen kéz által, és nem volt valami kellemes.
Persze a halál ritkán az. (Sanderson: A királyok útja)

Ezúttal közelebb voltak – éreztem a szagukat. Azt az orrfacsaró, félig rothadó vadállati szagot. De hát tudjátok, hogy van ez. A ragadozók meg a szájhigiénia két külön történet. (Harris: Futótűz Manhattanben; IN: 27 képtelen történet)

Néha el kell tudnod engedni a dolgokat. Néha meg kell tudnod osztani másokkal a terheket. (Dashner: Életre-halálra)

– Olvastam valahol, hogy egy csomó csillag, amit látunk, valójában már nem is létezik. Hogy már meghaltak, de több millió évbe telik, mire a fényük elér a Földre – mondta Dill.
– Az nem is lenne rossz halál – morfondírozott Lydia. – Még több millió éven keresztül fényleni, miután már meghaltál. (Zentner: A kígyókirály)

Összeesküvés elméletes, kalandos, virtuális valóságos.

Kaine terve megállíthatatlannak tűnik. Az emberek helyét elkezdik átvenni a tangensek, ami ellen Michael és a barátai igyekeznek tenni. El is jutnak a kaptárhoz Michael régi barátainak segítségével, akik szintén Kaine megállítására tették fel az életüket. Itt szembesülnek azzal, hogy milyen életre kényszerülnek az eredeti személyek, akiknek a testében most tangensek élnek. Michael a saját testének igazi gazdáját is látja, szenved a bűntudattól. De mit lehet tenni, ha a kapcsolat elvágása mindenkivel végez? A helyzetet fokozza, hogy egy szervezet is színre lép, amely látszólag Kaine ellenfele, valósában azonban a valódi világ és a VirtNet feletti uralmat is igyekszik megszerezni. Michael lehet az egyetlen, aki képes visszaállítani a Halandóság-elvet és rendbe tenni mindkét világot.

James Dashner már nem egykötetes szerző lesz, de Az útvesztő sikere egyelőre megismételhetetlennek tűnik. A Halandóság-elv lényegében ugyanazokat az összetevőket tartalmazza, ami azt a történetet sikeressé tette.

Ebben is egy fiatalember, Michael a főszereplő, aki sok tekintetben hasonlít a másik sorozat Thomasára. Az átlagnál többre képes, kreatív és cselekvő karakter, tele jó szándékkal. Még a szerelmi szála is hasonló: mindketten egy harcostársukat szeretik meg, akivel a rendszer ellen küzdenek. (Más kérdés, milyen végre jut a szerelem.) Erre a részre elméletben fejlődik is a figura: önfeláldozó lesz, a többiek érdekéért. Ebbe azonban bele is tudok kötni: annyira pozitív karakter volt egészen eddig, hogy szerintem az első kötetben is bevállalta volna, amit itt megtesz az emberekért és a teste eredeti lelkéért.

Ebben is van egy társadalom, egy domináns felnőtt és egy csoport, amely a saját szájíze szerint alakítaná a jövőt. Ugyanúgy manipulálnak és játszanak a szereplőkkel, mint a VESZETT. Csak más a nevük. Más a kór is, ami ellen küzdeni kell. Ebben a részben a titkos szervezet lenne a nagy meglepetés, egy új gonosz, de nem ért váratlanul. Túlzottan éreztem benne Az útvesztő gondolatrendszerét.

Ami erre a kötetre új és érdekes, Kaine őrülte arról, hogyan adná meg az embereknek és a tangenseknek a halhatatlanságot. Jól hangzik, ifjúsági regényben működik is, de különben nagyon bele lehetne kötni. Már ott megbukik nálam a mutatvány, hogy az első embereket, a tervek szerint pár generációt beleegyezés nélkül vennének bele. Mit képzeltek, mi lesz 50 év múlva? Hiába hangzik jól, az erőszakos terjesztés miatt kétlem, hogy az első generáció cseréjekor ne törne ki háború vagy lázadás.

A történet a kezdetektől pörgős és eseménydús. A szereplők folyamatosan mozgásban vannak. A kalandok a kiemeltek, nem a kamasz hősök lelkivilága. Ezért lehet, hogy a szerelmi szála ennyire suta és szinte nincs is. Ezért lehet, hogy nem igazán érezzük át, Michael milyen könnyen mond le a biztos és kellemes életről a bizonytalanért a jó nevében.

A szereplők eléggé egysíkúak. Durván sarkítva jók és rosszak vannak. Hősies, csodás alakok és egoista gonoszok. Már szinte gyerekkönyv szint, nem is ifjúsági.

Sajnos, a kedvenc részem is egy utalás volt Az útvesztőre. Sokkal többet mondana, ha nem az a sorozat jutna erről is folyton az eszembe.

Dashner: Életre-halálra – Mint ifjúsági: 70% cselekményben dús történet, hősies szereplőkkel és álnok gonoszokkal.

Szubjektíven: 60% előző sorozatához képest nem fogott meg eléggé, bár ez a 2. résznél jobb.

5: Simenon: Maigret és az Új-fundlandi randevú – Maigret nyaralna, de megkeresik egy üggyel. Szívességből belenéz, és megkezdi a nyomozást civilben. Gyilkossággal vádolnak egy fiatalembert. Maigret a hajón történtek nyomába ered, hogy tett megszállottá egy fiatalembert egy könnyűvérű nő, és milyen következményei lettek a nő csábításainak.

4: Meissner: Híd az óceán felett – Brette elégedett az életével. Az élete szerelméhez ment hozzá, jól kijön a családjával. Ám a férje gyereket akar, amitől Brette retteg. Van ugyanis egy képessége, látja a szellemeket. Fél, hogy átörökíteni a gyermekére is. Ám, ha meg akarja tartani a férfit, szembe kell néznie a félelmével, és talán segítenie kell egy nő árnyának.

3: Hajdú-Antal: Léggömbök – Dorka kamasz, akivel nagy tervei vannak az édesapjának. A lány azonban a középiskola utolsó évében sok változáson kell, hogy átmenjen: nagyon szerelmes lesz, de a szívbeteg Matyi nem lehet a nagy Ő a korai halála miatt. Viszont, Dorka terhes marad a babájukkal. A kamaszt a gyász és az anyaság nővé érleli fiatalon.

2: Taylor: Semmi lány – Jenny jól tudja, veszélyt jelent magára és másokra is, ezért jobb, ha semmiben nem kezd bele, csak otthon marad és ennyi. Egy napon azonban szépséges mostohatestvére egykori vőlegénye alkut ajánl neki: legyen a felesége! Ő kiszabadítja otthonról, cserébe Jenny pénzén felújítják a birtokot. Belemegy, és egy új Jenny születik.

1: de Recondo: Váltóláz – Laurent kényelmes életet él. Szerető felesége és gyermekei vannak, egy jó állása. Van azonban egy nagy titka is: belül nőnek érzi magát. Titokban beöltözik, pár percet eltölt elképzelve egy más életet. Amikor egyedül marad otthon, tartósan átvedlik, de rajtakapják. Laurent pedig boldog akar lenni, és az nőként lehetséges. Kerül, amibe kerül, de kész átváltozni.

Kamaszos, első szerelmes, valóságshow forgatós, testvéres.

Dylan már kislányként is azzal szembesült, hogy az emberek meglepődnek, hogy ő Dusty húga. Ugyanis a nővére nem egyszerűen szép, gyönyörű. Mire Dylan kamasz lesz, rosszabbodik a helyzet: a nővére Miss Mississippi lett, ráadásul el is jegyezték. Egy valóságshow forgatásán ismert meg egy fiatalembert, akiről kiderült, hogy álruhás lord. Most utazik a teljes stáb a skót esküvőre, és Dylan is a szereplők között van nagy bánatára. Ám a skót kastély falai között, a vőlegény barátai között ott van egy 19 éves, kékszemű srác, aki hamar megdobogtatja a lány szívét. Lehet, hogy nem is egy szerelmet fognak ünnepelni ezen a karácsonyon? A show keveri a lapokat, a nővérek összetartanak – lehet, hogy nem ez lesz Dylan legrosszabb karácsonya valaha?

Közeledik a karácsony, amire akár ilyen regényekkel is lehet hangolni. Kamaszok, szerelmek, mindez ünnepekkor. Ebben mondjuk nem annyira az ünnepi hangulat a lényeg, de a karácsonyi szünetben játszódik. Karácsonyozás helyett esküvő van, de egy-egy helyen azért megbújik benne az ünnep is.

Számomra nem a karácsony volt benne a vonzó. Sokkal inkább a valóságshow. Most ugyanis rájöttem, hogy nézni nagyon utálom őket, nem is láttam még belőlük, de olvasni szeretek róluk. Pláne, ha nem idealizáltan mutatja be a világukat, hanem a kulisszák mögé nézhetünk, és leleplezik, mennyire megrendezett és mű az egész. (Aki hozzám hasonlóan érez, ajánlom Ben Elton köteteit.)

A regénynek ezzel meg is fogtam a két arcát: egyrészt egy karácsony közeli kamaszregény, amiben szerelmek és magánéleti bonyodalmak, érzelmek dominálnak. Ez a fele tetszett kevésbé. Másrészt egy tévéműsor hátteréből is ad részleteket, részben leleplezve, mennyire nem a valóság, amit annak adnak el.

Ifjúsági regény, így alapból sok benne a lelki gyötrelem. Dylan kapcsán két nagy témakört bont ki a szerző: az egyik a testvérek közti kapocs. Itt azt tapasztalhatjuk, hogy a felszínen nagyon különbözik a két lány. A futó és a szépségkirálynő. A fiús és a hercegnős. Az átlagos és a hercegnős. Meg is vannak a maguk kis vitái, de mindez nem számít. Összetartanak – a regény legjobb jelenetei között vannak, amikor előtör belőlük a nővér. Amikor Dusty sminkel a húgával, vagy amikor Dylan rájön a nővére titkára. Vagy, amikor a rémes anyós előtt Dusty megvédi magát és a testvérét.

A másik a szerelem. Ami a mese felé billen. Jamie nem a tipikus regény álompasi, de Dylan sem a tipikus hősnő. Gyorsan összejönnek és élik a nagy szerelmet. A végéért viszont jár a piros pont. Az közelebb van a valósághoz, mint a regény többi része, jobban is tetszett.

A karakterek kapnak egyedi jellemzőket, de azért nem drámai mélységeket ér el az összetettségük. Dylan különösebben szimpatikus sem volt, de a nővérét nagyon bírtam. Talán jobban is tetszett volna egy olyan regény, ami Dusty történetét meséli el a show kezdeteitől az esküvőig. Ő inkább mai karakter. Benne van túlélési és manipulációs készség, feltalálja magát és sikeres. Dylan hozzá képest naiva.

A fele tetszett, a másik nem annyira. De egyszer el lehetett olvasni.

Strohm: Herceg álruhában - Mint ifjúsági: 65% van benne ötlet, de túlzottan szerelmes – erős a mese vonal a történetben.

Szubjektíven: 55% a kulisszák mögött részek és Dusty tetszettek, a hősnő nem éppen.

• Asperger gyermekei - dokumentumregény az Európa Kiadótól.
• A Vörös Özvegy - Alexandra krimije.
• Álljon meg egy novellára - gyűjtemény a JCDecaux Hungarytől.
• Róma vére - egy újabb Scarrow történelmi regény az ókori Rómából.
• Huszonhárom - General Press krimi.
• A Rosie-következmény - a Libri a trilógia végét is elhozza, avagy gyereknevelésre fel, Don!
• Bábel - az új Frei-regény az Alexandra kiadásában érkezik.
• Mert szülni karácsonykor kell - orvosi memoár az Athenaeumtól.
• Így kaptuk el Pablo Escobart - dokumentumregény a Művelt Néptől.
• Oxen - skandináv krimi a Kossuth Kiadótól.
• Aki utoljára nevet - thriller a 21. Század Kiadótól.
• A Bee Larkham gyilkosság színe - thriller a Művelt Néptől.
• A Vörös Kobra -II-
• Öld meg az Atyát -II-
• A vétkes -II- (Érdekes is lesz, hány jelenik meg valóban a 4-ből.)
• Angyalok pokla - sci-fi az Agavétól.
• Monstress 2. - Fumax képregény érkezik!
• Kora február - romantikus a Maximtól.
• A védelem - Könyvmolyképző jogi thriller.
• Pusztulás és felemelkedés - a Könyvmolyképzőtől megkapjuk a Grisha-trilógia zárlatát is :)

November

4. Towles: Egy úr Moszkvában - történelmi 5/2

5. Meyerson: Az elmúlt napok könyvesboltja - női 5/2

6, Zentner: A kígyókirály - ifjúsági 5/5

7. Urbánszki: Sápadtak - disztópia 5/5

8. Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek - női 5/4

9. Glynn: Hercegnő bevetésen - gyerekkönyv 5/1,5

    Sanderson: A királyok útja - fantasy 5/5

10. Genki: Ha a macskák eltűnnének a világból - fantasy 5/4

      27 képtelen történet - novellagyűjtemény 5/5

Jövő héten már november közepe...