Összeesküvés elméletes, kalandos, virtuális valóságos.

Kaine terve megállíthatatlannak tűnik. Az emberek helyét elkezdik átvenni a tangensek, ami ellen Michael és a barátai igyekeznek tenni. El is jutnak a kaptárhoz Michael régi barátainak segítségével, akik szintén Kaine megállítására tették fel az életüket. Itt szembesülnek azzal, hogy milyen életre kényszerülnek az eredeti személyek, akiknek a testében most tangensek élnek. Michael a saját testének igazi gazdáját is látja, szenved a bűntudattól. De mit lehet tenni, ha a kapcsolat elvágása mindenkivel végez? A helyzetet fokozza, hogy egy szervezet is színre lép, amely látszólag Kaine ellenfele, valósában azonban a valódi világ és a VirtNet feletti uralmat is igyekszik megszerezni. Michael lehet az egyetlen, aki képes visszaállítani a Halandóság-elvet és rendbe tenni mindkét világot.

James Dashner már nem egykötetes szerző lesz, de Az útvesztő sikere egyelőre megismételhetetlennek tűnik. A Halandóság-elv lényegében ugyanazokat az összetevőket tartalmazza, ami azt a történetet sikeressé tette.

Ebben is egy fiatalember, Michael a főszereplő, aki sok tekintetben hasonlít a másik sorozat Thomasára. Az átlagnál többre képes, kreatív és cselekvő karakter, tele jó szándékkal. Még a szerelmi szála is hasonló: mindketten egy harcostársukat szeretik meg, akivel a rendszer ellen küzdenek. (Más kérdés, milyen végre jut a szerelem.) Erre a részre elméletben fejlődik is a figura: önfeláldozó lesz, a többiek érdekéért. Ebbe azonban bele is tudok kötni: annyira pozitív karakter volt egészen eddig, hogy szerintem az első kötetben is bevállalta volna, amit itt megtesz az emberekért és a teste eredeti lelkéért.

Ebben is van egy társadalom, egy domináns felnőtt és egy csoport, amely a saját szájíze szerint alakítaná a jövőt. Ugyanúgy manipulálnak és játszanak a szereplőkkel, mint a VESZETT. Csak más a nevük. Más a kór is, ami ellen küzdeni kell. Ebben a részben a titkos szervezet lenne a nagy meglepetés, egy új gonosz, de nem ért váratlanul. Túlzottan éreztem benne Az útvesztő gondolatrendszerét.

Ami erre a kötetre új és érdekes, Kaine őrülte arról, hogyan adná meg az embereknek és a tangenseknek a halhatatlanságot. Jól hangzik, ifjúsági regényben működik is, de különben nagyon bele lehetne kötni. Már ott megbukik nálam a mutatvány, hogy az első embereket, a tervek szerint pár generációt beleegyezés nélkül vennének bele. Mit képzeltek, mi lesz 50 év múlva? Hiába hangzik jól, az erőszakos terjesztés miatt kétlem, hogy az első generáció cseréjekor ne törne ki háború vagy lázadás.

A történet a kezdetektől pörgős és eseménydús. A szereplők folyamatosan mozgásban vannak. A kalandok a kiemeltek, nem a kamasz hősök lelkivilága. Ezért lehet, hogy a szerelmi szála ennyire suta és szinte nincs is. Ezért lehet, hogy nem igazán érezzük át, Michael milyen könnyen mond le a biztos és kellemes életről a bizonytalanért a jó nevében.

A szereplők eléggé egysíkúak. Durván sarkítva jók és rosszak vannak. Hősies, csodás alakok és egoista gonoszok. Már szinte gyerekkönyv szint, nem is ifjúsági.

Sajnos, a kedvenc részem is egy utalás volt Az útvesztőre. Sokkal többet mondana, ha nem az a sorozat jutna erről is folyton az eszembe.

Dashner: Életre-halálra – Mint ifjúsági: 70% cselekményben dús történet, hősies szereplőkkel és álnok gonoszokkal.

Szubjektíven: 60% előző sorozatához képest nem fogott meg eléggé, bár ez a 2. résznél jobb.