Családi titkos, csalós, követős, gyilkolós.

Autumn saját múltja rossz emlékekkel van tele, így idegeneket követ az interneten, és belőlük alkotja meg az aktuális személyiségét. Egy személyhez tér mindig vissza: Daphne csodaszép, helyes férjjel és gyerekekkel. Autumn biztos benne, hogy a legidősebb, Grace az ő lánya, akit kényszerből adott örökbe. Követi őket minden fórumon, így vesz részt a lánya életében. Még egy Ben nevű sráccal is összejön, mert ő a kertszomszédja Grace családjának. Amikor bébiszittert keresnek, Autumn lecsap. Nem is sejti, hogy a csodás látszat alatt milyen titkok lappanganak Daphne házasságában. Az asszony már kezd beleőrülni a tökély hajszolásába, miközben a férje csalja, Grace betegesen furcsa, ő maga a drogokhoz menekül. Autumn igyekszik helyre tenni a dolgokat, de ezzel még nagyobb lavinát indít el.

Egy újabb női thriller a listán – úgy tűnik, egyelőre nem kopik a népszerűségük, mert kb. minden 10 kiadott thrillerből 8 simán belefér ebbe a kategóriába. A bántalmazott nők, a zárt ajtók mögötti családi rettenet kapott Minka Kent személyében egy újabb megéneklőt.

Nem kiemelkedően jó a regény, de a korrekt jelzőt nyugodtan meg lehet neki adni.

A története érdekes, és olyan dolgokat piszkál, amelyet a női olvasók át fognak tudni érezni. Az anyaság, az anya – gyermek közti kapocs és a házasság a fő témái. Nem mondhatnám, hogy bármelyikről is túl jó képet festene, hiszen ez egy thriller. Úgy működik a zsáner, hogy sok a diszfunkció. Akad itt abból bőven. Megcsalás, titkok, bántalmazás. Újat nem mond a szerző a témában, nem is megy úgy bele, mint egy Paula Hawkins történet. De annyira azért kegyetlen, hogy elgondolkoztasson.

Amit én sajnáltam, hogy abból nem lett semmi kihozva, milyen elrontott Grace. A 10 éves kislány, akiben benne látom egy pszichopata kezdeményeit. Ahogy levágja a húga haját, ahogy lopkod – ott láttam veszély potenciált, de aztán az írónő nem vitte tovább e szálat.

Helyette azt veszi nagyító alá, hogy a két anya a családja védelmében egyre messzebb elmegy, egyre jobban torzul a személyiségük. Lehetne vitatkozni, a végére melyikük a betegebb. Kent szépen leköti mindkét folyamatot, és lelkileg jól felépíti a két nőt. A többiek nagyon vázlatosak mellettük, de nem is ők a lényeg.

A regénynek pörgő cselekménye is van, nem csak lelki folyamatok. Még a leskelődést is sikerül izgalmasra megírnia a szerzőnek, majdnem azok voltak a kedvenc részeim, amikor Autumn leselkedik valamely formában. Aminek társadalmi üzenete is van: hogy hazugságot építünk maguk köré az interneten is, és ez mennyire nem egészséges. Se annak, aki a hazugság buborékban próbál túlélni, se annak, aki csak kívülről látja, irigyli, noha eleve nem létező és elérhetetlen, amit igazságnak hisz.

Kent stílusa is korrekt. Nincs mélysége, de könnyen olvasható és szórakoztató. A feszültséget meg tudja teremteni és tartani is, ahogy a megszállottság hangulata is átjött.

Egy korrekt thriller igényel egy korrekt csavart is a végére – Kent mindkét szálon igyekszik ezt szállítani. Szerintem Autumn esetében sikerült is, az meglepett. Daphne meglepetés vége inkább csak erőltetettnek hatott.

Nem szerettem meg benne senkit, de utálni jól lehetett őket. Korrekt thriller, lekötött.

A leskelődő - Mint thriller: 80% fordulatos, cselekményben gazdag, a szereplőket lelkileg is kibontó.

Szubjektíven: 75% korrekt. Olvasmányos, jól utálható szereplőkkel, meglepett a vége.