Fülszöveg: 

Emily nem is akarhatna többet az élettől: a festői szépségű chilei hegyeket járja legjobb barátnőjével, Kristennel szokásos éves túrájukon, és barátságuk erősebb, mint valaha. Ám lakosztályukba visszaérve vér és törött üveg fogadja. Mint Kristen elmondja, az aranyos túrázó, akivel összemelegedett útjuk során, megtámadta őt, és önvédelemből végeznie kellett vele. A jelenet sokkolóan ismerős Emilynek: tavalyi útjukon hasonlóképpen végezte egy másik utazó.
Wisconsinba hazatérve Emily mindent megtesz, hogy elfeledkezzen a brutális halálesetekről, beleveti magát a munkába és új párkapcsolatba kezd. Ám Kristen meglepetésszerű látogatása újra felszínre hozza a traumákat. Miközben Kristen barátságuk újraélesztésén dolgozik, Emilynek számot kell vetnie életével és kapcsolatukkal. Kicsoda valójában a legjobb barátnője, akire az életét is rábízta volna, és van-e menekvés közös titkaik elől – vagy azok új szerelmébe, a szabadságába, és akár az életébe kerülnek?

Szerintem: 

Hogy is mondják – minek az embernek ellenség, ha ilyenek a barátai? Andrea Bartz könyvében egy ilyen toxikus barátság történetét kapjuk, aminek

csak a vége nem passzolt igazán. De haladjunk sorban!

A középpontban két nő van, akik egyetem óta a legjobb barátnők. Kristen gazdag, szép és népszerű, a duó szerencsés fele. Emily szegény, önbizalomhiányos és nem igazán szoktak összejönni a dolgai. Minden évben igyekeznek elmenni egy kevésbé népszerű, egyedi helyre nyaralni. Az idei cél Chile, ahol Emily szeretné beavatni a barátnőjét, hogy pozitív változások vannak az életében. Túl van a kambodzsai nyaralásuk sötét titkán, megismert egy férfit, aki talán az igazi.
De a vallomás utáni bulizásban Kristen oldaláról félremegy az este – Emily arra eszmél, hogy most ő áll szemtanúként egy hulla mellett, aki erőszakoskodott a barátnőjével. Mivel 3 éve Kristen segített neki, most ő sem mondhatja azt, hogy hívják a rendőrséget.

Mindez pedig csak az alapozás. Hiszen hazatérve dőlni kezdenek a dominók: ez a fiatalember nem egy random senki volt, hanem egy gazdag amerikai, akit keresnek és komoly pénzeket tesznek a kutatásba. Kristen pedig hazatér és rászáll Emily-re, aki egyre fullasztóbbnak érzi a barátnőjét. Meg kell kérdőjeleznie az egész barátságukat és a kettejük közti dinamikát. Mi van, ha Kristen eddig ügyesen elrejtette előle a sötétebb oldalát?

A kötet szépen egyensúlyoz a lelki nyomasztás és a cselekmény szálai között. Folyamatosan érzékelhetjük Emily-vel, hogy Kristen viselkedése egyre fenyegetőbb és nyomasztóbb. Pontosabban, egyre inkább rálátunk arra, hogy Kristen milyen szerepet szán a barátnőjének és mi a következmény, ha Emily változtatni akar a dinamikán. Egyre többet látunk manipulálásból és beteg elképzelésekből. Pszichothriller, amiben egyre nyilvánvalóbb, hogy ez egy beteg dinamika és beteg személyiség.

Erre ráépíti a szerző, hogy Emily egyre nehezebben bízhat a saját emlékeiben is. Kristen abban is mester, hogy elültessen gondolatokat a másikban és a memória csalóka jószág. Mikor, mi történt igazából? Emilynek komoly gondot jelent pl. visszaidézni, mi történt Kambodzsában is. Melyikük ölte végül meg az erőszakoskodó férfit? Bartz végig játszik ezzel, hogy ki mennyire szörnyeteg, mire emlékszik vagy mire manipulál.
Itt jegyezném, hogy ezért nem tetszett a vége. Addigra simán Kristen a beteg elme, aki szépen manipulálta végig Emily-t. A legvégére viszont felvillan annak a lehetősége, hogy Emily is manipulátor – vagy B verzióként a történtekbe bekattan annyira, hogy átveszi Kristen szokásait és másolni kezdi. Egyik verzió sem tetszik, nyomasztóbb tőle az egész és megmaradt az érzetem, hogy nem kapta meg mindenki, amit érdemelt volna egy regényben.

De a lelki oldal mellett haladnak az események is. Emily nyomozni kezd Kristen múltja után és talál mocskot. Krimis hangulatot teremt, ahogy felkeresi az embereket, bizonyítékot gyűjt és szépen kirajzolódik előtte egy tendencia a nő múltjából.
Közben zajlik az eltűnt férfi utáni nyomozás és Emily nyomon is követi a médiában, éppen mit tesznek, mire jöttek rá. Még egy kis krimi erősítés.
Nagyon a sorok között meg szerelmi szál is van, hiszen Emily szeretné egyre szorosabbra fűzni a mostani kapcsolatát. És megvan annak a dinamikája, ahogy a randik, közös programok ötletébe berobban Kristen és aknamunkát végez.

Alapvetően a két hősnő van mélyebben megírva és elsősorban Emily az, akit alaposan megismerhetünk. A múltját, a félelmeit, a reményeit. Talán ezért is zavar annyira a vége – az nem passzol össze azzal, amilyennek addig láttam. Ha értem is, hogy ezzel maradt a végére egy kis sötét kikacsintás, sötétebb hangulat.

Jól olvasható, értelmes és gondosan összerakott. Még csak azt sem mondanám rá, hogy egyértelműen női regény. Férfi kezében is el tudom képzelni, a fenyegetettség és a barátok elrejtett igazságai nemtől függetlenül is ütnek. Elég filmszerű is, simán el tudom képzelni mozifilmként is.

Összességében nekem tetszett és jó perceim voltak vele, csak a végét kell megemésztenem. A másik nő esetében működne, de Emilyhez nálam nem illett. Mindegy, az tényleg csak az utolsó 1-2 oldal, kibírom.