Nyomozós, középiskolai emlékes, nagyvállalatos.

Abby nem volt népszerű lány a középiskolában. A korábbi legjobb barátnője, Kaycee viszont az iskolai királynője volt, egyben Abby rendszeres zaklatója is. Mégis, amikor Kaycee beteg lett, később kiderült, csak színlelt, Abby még akkor is hitt neki. Kaycee eltűnt érettségi előtt, és Abby máig meg van győződve, hogy igazán beteg volt, és a kisvárost uraló nagyvállalat tett vele valamit. A lány felnőttként környezetvédelemmel foglalkozó nagyvárosi ügyvéd, és hazatér, hogy megoldja Kaycee és az Optimal ügyét. Még mindig az Optimal élteti a várost, így sok támadást kell legyűrnie mindenki részéről. És többet talál, mint amit valaha elképzelt: egy bonyolult zaklatási-zsarolási ügyet, melynek gyökerei a középiskoláig nyúlnak vissza.

Már fejtegettem párszor, mennyire nehezen hiszem el, amikor egy ismert színész vagy zenész ’ír’ egy szórakoztató regényt – szellemírókra gyanakszom rendszeresen a háttérben. Most beállt a sorba Krysten Ritter is, aki a Jessica Jones sorozat kapcsán lehet sokaknak ismerős – nekem is. Vagyis a sztár rá kicsit nagy szó, de elég ismert. Szerencsére e regény kapcsán nem a gyanakvásom határozta meg az értékítéletem.

Mert jó értelemben annyira amatőr ez a thriller, hogy nem merült fel bennem, hogy egy profi írt helyette, Ritter meg a nevét adta hozzá. El tudom képzelni, hogy ő valóban maga pötyögött, ha a szerkesztők segítettek is neki.

A történet alapötlete jó, és ahogy bonyolódnak a szálak, szintén ki van találva. Kapásból két ügyben kezd nyomozni Abby: az Optimal mocskos ügyei után és Kaycee eltűnésében, ami jobban mozgatja a nőt különben. Ahogy elkezdenek összefüggeni az események, kiderül pár dolog, ami egy új szintre emeli a rejtélyt, és mocskosodnak a történések. Ezek jók, még a csavarra is azt tudom mondani, hogy működik.

Csak ahogy meg van írva, abban érezni, hogy elsőkönyves a szerző. Nincs izgalmasan bonyolítva a cselekmény, a csavart is éreztem úgy, hogy nagy lelkesedéssel belenyomta, de nem logikusan előkészítette, hanem örült neki, hogy most megleplek olvasó! Halmozza az ötleteket és egyszerre, mindent az olvasó nyakába önt, nincs fokozatosság és eseményvezetés.

A kiemelt szál válik az egyik legérdektelenebbé a végére, a többihez képest azt nagyon túlnyomta a szerző. Ez megint olyasmi, amit elsőkönyves hibának érzek, volt egy ötlete, azt végig nyomta, ha közbe támadtak más, esetleg jobb irányok is.

A karaktereit érezhetően szeretettel kezeli, és igyekszik árnyalni is őket. Nem minden karaktert sikerült háromdimenzióssá építenie, de igyekszik, és főleg a főszereplőt kifordítja felénk. Eleinte nagyon olyan, mintha Jessica Jones kevésbé szuperhős énje lenne, de aztán magára talál, és Abby tényleg Abby lehet, nem egy Jessica hasonmás. Hozzáteszem, pár dolgot azért nem értettem. Abby, akit Kaycee éveken át bántott, miért ennyire megszállottja a lány eltűnésének? Ezt a motivációt nem kaptam meg a kötetből, és ez elég komoly hiányérzetet is okoz nálam.

A stílusán is végig éreztem a lelkesedést. Szerette mesélni ezt a sztorit. Nem mindig tiszta, néha zavaros is, de a lelkesedés maga jó, túl is lendített ezeken.

Ha első könyv, ha szellemíró volt mögötte, ez legalább hiteles első könyv, jó ötletekkel.

Mint thriller: 70% az alapszituáció jó, kifejtése kevésbé izgalmas. A karakterábrázolás alapos.

Szubjektíven: 65% Ritter elsősorban színésznő, a cselekményvezetésen ezt érezni: elcsúszik.