Fülszöveg: 

Azon ​az éjszakán minden fenekestül felfordult. Azon az éjszakán, amikor Frannie gyilkossá vált, bár nem szándékosan… Azon éjszakán segítettünk neki eltemetni a holttestet, hiszen mi mást tehettünk volna?
Egy meleg nyári éjszakán az éppen Olaszországban nyaraló Joe és Cathy Plant telefonhívást kap, ami örökre megváltoztatja életüket. A testvérpár azért vásárolt közös nyaralót húgukkal, Frannie-vel, hogy itt pihenhessék ki magukat, miután éjt nappallá téve dolgoznak a családi állatorvosi rendelőben.
Frannie megölt egy embert, és most a segítségükre szorul. Ők pedig mindig is nagyon közel voltak egymáshoz, egyesek szerint túlságosan is közel. Nem elég, hogy ugyanott dolgoznak, még a házuk is egymás mellett áll. És most közösen ástak el egy hullát…
Ám amikor hazatérnek Angliába, a három testvér a rendőrségnek, a barátaiknak és egymásnak mondott hazugságok szövevényes hálójában találja magát. És az idő előrehaladtával egyre inkább belebonyolódnak.
De kiben bízhatsz, ha a családodban sem?

Szerintem: 

Mire rá nem veszi az embert a bűntudat… Mert ez a regény körülbelül arról szól, hogy két testvér mibe bele nem megy, hogy

a kistestvérüket megmentsék. Én meg jól ki is akadtam ezen.

Mert egész egyszerűen nincs semmi igazság ebben a történetben. Frannie mindig is a család elkényeztetett kedvence volt, folyamatosak a példák, hogy mindenki mit meg nem tesz, hogy neki idilli lehessen az élete. Otthagyja az egyetemet? Sebaj. Majd az idősebbek állatorvosi cégébe betársul, és simán kap ő is ugyanannyit recepciósként, mint a másik kettő orvosként. Egyéjszakás kalandból terhes marad? Már mindenki kényezteti is a babát és nem kérdezik meg, ki az apja. Cathy odáig is elmegy, hogy minden nap még az ebédjét is megfőzi, és viszi be neki a munkahelyükre.
Én annyira rühelltem, hogy milyen helyzetben van Frannie, és ezt mennyire ki is használja. És nem ő szolgált rá. Mert az megint más lenne, ha valamiképpen kiérdemelte volna ezt a védelmet és feltétlen szeretetet. De csak annyi, hogy a legkisebb testvér, Rose, bölcsőhalál halt, és így Frannie maradt a legkisebb, akit aztán túlvédelmeznek. Simán vissza is tudok oda vezetni minden gondot, hogy ennyire kényeztették, és azt hitte, csinálhat ő bármit, a testvérei majd megmentik.

Én annyira szerettem volna, ha pofára esik! Legalább akkor, amikor már Cathy rájön mindenre és szembesíti az igazsággal. Hogy a véletlen gázolás, aminek az eltussolásában kérte a segítségüket, valójában gyilkosság volt. Mert William nem egy random ismeretlen volt, hanem Frannie fiának az apja, akinek azért kellett meghalnia, mert többet akarta látni a fiát, amit Frannie meg nem akart. Frannie direkt ütötte el, hagyta meghalni. Frannie gyilkos, miért kell megvédeni attól, hogy megfizessen érte? Borzalmasnak érzem, hogy mégis megvédik. Számára nem lesz következmény. Joe fog börtönbe menni helyette, közel 20 évre. Cathy meg tesz róla, hogy Frannie-re a gyanú árnyéka se vetüljön. És akkor még a végére McAllister egy olyan jelenetet is írt, hogy Frannie fejtegeti, hogy tudja, mi lenne a helyes. Elmondani az igazat, és vállalni, mit tett. De nem teszi meg, csak számolja a napokat, mikor szabadul majd Joe. Sokra megy vele. Közel 60 évesen jöhet ki, a felesége elhagyta és másnak szült gyereket. Mit fog kezdeni magával?

Tudnám még fejtegetni, nagyon utáltam a könyv végét. Simán becsapva érzem magam, az igazság megcsúfolva, és nagyon nem volt olyan érzetem, hogy egy felsőbb rend visszaállt. Egyetlen ponton tudtam elégedetten hátradőlni: amikor Joe is megismeri az igazat, nem csak a hazugságot, rettenetesen kiakad a húgára és akkor dühében kimondja, amit én is igaznak érzek. Megmondja Frannie-nek, milyen ember lett belőle. Csak az a kár, hogy másnapra kialussza a mérgét és így is megmenti.

Különben nagyon belülről megfogott könyv, végig azt boncolja, mit éreznek a testvérek és próbálnak tisztába jönni magukkal. A kiemelt szereplő Cathy, de a másik kettő is erőteljesen jelen van. És igen, ők is felteszik a kérdést, hogy miért nem tudják elengedni a húguk kezét, miért kell mindig megmenteni. Magukban merik csak kimondani, hogy Rose miatt. Ez meg annyira beteg egy dinamika, hogy kedvem lett volna megrázni őket.

Mély levegő. Az a regény mellett szól, hogy ennyire kiakasztott. Nem maradtam közömbös, hatott rám. Csak annyira dühít a cselekmény, hogy ezt most nem tudom értékelni.

Pedig McAllister még ötletes is volt. Rejtélyekkel, kerettel írta meg a történetet. A jelen síkjában Cathy már a bírósági vallomására készül. De, hogy miképp jutunk oda, ki ellen kell tanúskodnia, és mi is történt pontosan, ahhoz végig kell olvasnunk a regény nagyját kitevő, másfél éve történteket elbeszélő részeket.
Tölti ki folyamatosan a lyukakat, és jól adagolja a fordulatokat is. Hiába annyira a lélektani része a fontos, van a regénynek cselekménye is.

Mindhárom testvér külön személyiség, és be is tudja őket mutatni. Azt talán nem kell újra fejtegetnem, hogy Frannie mennyire ellenszenves nekem. Joe-t sajnáltam. Ő próbálkozott, erősen védelmező ösztönű volt, és megvolt benne a hajlam az erőszakra. Így folyamatosan fegyelmezte magát, hogy jobb ember tudjon lenni. Cathy az egyetlen, akit valamennyire még meg is szerettem, pedig nála is utáltam, hogy mennyire védi a húgát. Pedig ő belátja, hogy ez mennyire beteg és változtatnia kell, csak annak is idő kell majd. Ő a leginkább ártatlan, ő mindig ad és ad. Áldozat alkat, és neki drukkoltam, hogy álljon már a sarkára és legalább egyszer ne másokat helyezzen maga elé.

Jól elkapja a testvérek különböző személyiségét a nyelvükben is. Joe dühkitöréseitől kezdve az önmagát semmibe vevő, szinte a létéért is bocsánatot kérő Cathy-n át a cserfes, felszabadult Franny-ig.

Nem rossz könyv ez, csak. Annyira utáltam és nem bírtam, ahogy az írónő elrendezte a szálakat és rendezte a szereplői életét.