Űrlényes, képességes, titkos szektás, fekete lapos.

Fortunato egy ideje felfigyelt pár különös érmére, melyek mindig különös helyeken bukkanna fel, és valami sötét tapad hozzájuk. Rejtélyesek, múltjuk van, és az ász időnként szakít időt arra, hogy nyomozzon utánuk. Így bukkan egy szekta nyomára, akik démoni urukat akarják visszahozni a földre, és ehhez minden eszközt képesek megragadni. Közben Jube, akit mindenki jokernek hisz, noha igazából egy embereket megfigyelő földönkívüli, szintén veszélyt érez. Mert egyre közeledik a Raj, egy idegen entitás, aki elfoglalná a földet. Az invázió megindul, és az ászoknak össze kell fogni, együtt kell harcolni, hogy győzelmet arathasson az emberiség. De a veszély nem múlik el, a szekta úgy érzi, istenük közeleg, és újabb csaták készülnek a háború után is.

Arról már meséltem, milyen furcsán vannak nálunk kiadva a Wild Cards történetek. Elkezdték az első résszel, majd ugrottunk10 fölé, és most itt a 2. rész. Nagy szerencse, hogy antológia, mert így azért érthető, még ha nagyon össze-vissza ugrálunk is az időben. (Azért azt cseppet sajnálom, hogy sok olyan ásznak, aki itt főszerepel, a későbbi rész miatt sokat tudok a jövőjéről. Így nem lehet értük izgulni…)

Az Égi ászok különben egy kifejezetten erős sci-fi alapokkal rendelkező kötet lett, ha eleinte ez nem is látszik. Mondhatni, ez a rész az űrlényeknek és inváziónak lett szentelve. Ezzel számomra nehezítve is volt a regény élvezete – sokkal jobban élveztem a mi világunkat idéző valóság show részt, vagy, ahogy megismertük a Fekete Lapokat még az első részben.

De aki szereti az ufós sci-fi történeteket, neki nagyon fogára való lesz a cselekmény. Több aspektusból is kapunk űrlényeket, velük kapcsolatos erkölcsi kérdésboncolást, de akciójeleneteket is. Lesznek rosszak, jobbak, de a szerzők figyeltek, hogy valamilyen szinten mindenkit érteni lehessen. Még a Rajt is, amiről különben nekem nagyon a Marvel HIVE rosszfiúja/ vagy inkább identitása jutott eszembe.

A cselekmény pörgetve van, és ha látszólag nem is kapcsolódik bele egy-egy történet a nagy egészbe, a végére minden összeáll egy történetté. Az nagyon ütős is, ahogy egy-egy szerző megírt egy fejezetet, más szereplőket mozgattak – jó, akad pár olyan, aki többeknél is feltűnik – és a végére egy nagy történetet kapunk. Van nehézkesség is a módszerben, de ahogy a mozaikok összeállnak a nagy képpé, megéri ezt elfogadni és kitartani.

A kötet stílusa is meglepően egységes. Minimális különbségeket fel lehet fedezni a más-más szerzők részei között, de ezek annyira jelentéktelenek, hogyha valaki nem kifejezetten erre kihegyezve olvassa az ászokat, nem fog neki feltűnni.

Azt mondanom se kell, hogy az egész univerzum még mindig zseniális. Pillanatok alatt visszarázódtam a világba, a szlengbe, pedig már jó pár könyvet kivégeztem az előző rész óta. Az alternatív, mégis ismerősen csengő történelem, maga a Fekete Lap és következményei nagyon jól kitaláltak, érdekesek.

Helyenként a humora is nagyon bejött. Azon még mindig jókat vigyorgok, ahogy egy utalásban megismerhettük a Fekete Lapok Dallasát (tudjátok, Ewing család).

Folytatása következik, sorozat is készül belőle – maradok Fekete Lapok követő!

Wild Cards 2. - Mint sci-fi: 70% kalandos, meglepő és nagyon építi tovább az univerzumot. Sok kezes.

Szubjektíven: 65% az eleje tetszett, a végére kicsit eluntam. Túlírtnak éreztem, és sok a sci-fi.