Fülszöveg: 

Felhőtlen ​nyaralásnak indult…

A nap hét ágra süt, az Adriai-tenger türkizkék vize szinte szikrázik a melegben, amikor a hattagú család hajóra száll, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a családfő hatvanadik születésnapját. Váratlanul azonban vihar kerekedik, így kénytelenek kikötni egy lakatlan szigeten. Azt remélik, átvészelik valahogy az éjszakát, aztán reggel indulhatnak is tovább.

Esztert nem csak a vihar aggasztja, hanem az is, hogy az elutazásuk előtt valaki feltörte a Facebook profilját, és a nevében obszcén bejegyzéseket posztolt. Ki akarja befeketíteni az ismerősei előtt? Vajon a posztok tartalma szemenszedett hazugság vagy épp ellenkezőleg? És van ennek az egésznek bármi köze ahhoz, ami a szigeten történik?

Az elemek tombolása nem csitul, és amikor az egyik utas eltűnik a fedélzetről, Eszter úgy dönt, a kezébe veszi az irányítást, és megpróbál rájönni, ki és mi áll a háttérben.

Sietnie kell, mert az idő szorít, ők pedig egyre kevesebben vannak…

Szerintem: 

Igazság szerint a regény tetszett. Jól

felépített, nyomasztó és tragikus, miközben thrillerként is működik. Csak éppen a vége… Azzal nem bírok megbékülni.

Talán ne a végével kezdjük, ha az is bánt annyira. A történet egy családi nyaralás körül bonyolódik. A két felnőtt gyerek a párjaikkal, az anyjuk és annak második férje – aki egyben a gyerekek nagybátyja, valamint a vitorlás vezetője vág neki az útnak. Nem elég, hogy vihar közeledik, de egyik reggel Attilát, a családfőt holtan – meggyilkolva – találják. Ott ragadtak egy szigeten, tombol a vihar és egyikük gyilkos.
Ahogy pedig mélyre ásunk a családi és személyes titkokban, bizony kiderül, hogy mindenkinek lett volna oka gyilkolni. De ki tette? Ki érezheti magát biztonságban? Lesz újabb halott?

Lucy Foley ír még ilyen több nézőpontból elmesélt, rejtélyes thrillereket, amelyekben kirakósként áll össze a cselekmény. Szlavicsek Judit ugyanezt megcsinálta egy magyar családdal és szörnyű titkokkal, hogy csak kapkodtam a fejem.
Tele van feszültséggel és meglepetéssel a regény. Ha van egy tipped, ki miért sérült és mi motiválja, a szerző rá tud tenni még egy lapáttal. Nemi erőszaktól kezdve maffiakapcsolaton át gyilkosságig minden van a palettán.

A történet tehát adja magát, pörgős és egyszerre haladunk a jelenben és ismerjük meg a 7 ember titkait a múltból. Ez idősíkok közti ugrással történik meg, de annyira logikus és passzos, hogy nem éreztem úgy, hogy elvesznék a különböző síkok között, noha 10 évet nagyon sokféleképp járunk be.
A tempó, maga a cselekmény nagyon működik.

Még az is tetszett, ahogy meg van írva. Ugyan nem kap minden szereplő saját hangot, de kicsiben a beszédükben megelevenednek. A kirakatfeleség műsége vagy a maffiózó kapcsolatokat felmutató családfő durvasága a szóhasználatában is megmutatkozik.
De nem irodalmi babárokra tör a könyv. Érthető, világos, és éppen annyira durva csak helyenként, amennyire a szereplők jelleme megkívánja.

Akkor, a végére odaérünk, amivel nem tudok megbékélni.
Az elején azt gondoltam, kétféle szereplő van ebben a történetben: a szemetek és akiket csak sajnálni lehet. Aztán, kiderültek a titkok és kb. úgy tartottam, hogy mindenki bűnös és egy nagy mocsok, csak árnyalatok vannak közöttük. Szlavicsek pl. simán elérte nálam, hogy az anyját és a nagybátyját meggyilkoló Olivért tudtam a legjobban sajnálni. Ő tényleg csak egy kölyök volt, aki nem tett rosszat, de addig feszítették a húrt a többiek és hanyagolták, árulták el, amíg betelt a pohár. Az egyik legdurvább jelenet a kötetben a végére került: amikor Olivér áll kint a peremen, öngyilkosságra készül és a nővére próbálja megállítani. De Olivér Eszter fejére olvassa az összes bűnüket, és a lány kénytelen szembenézni az igazsággal, azokon a hazugságokon át, amiket magának is mondogatott. Lehetne vitatkozni, ki volt a történetben a legnagyobb k*rva – Olivér barátnője, aki pénzért összefeküdt a barátja mostohaapjával. Tamás, aki eleve azért kezdett Eszterrel, hogy kirobbantsa a családi birtokról és beépíthesse a területet. Vagy Kriszta, az anya. Aki két férjet is csalt, és segített a sírba. Eszter is felfér a listára, jut eszembe. Az apja halála után minden pasit magára rántott, még a legjobb barátnője férjét is. Brutális igazságok zuhognak itt, és senki nem marad ártatlan vagy érintetlen.

De ezzel még megbirkóztam volna. A feloldás hiánya, amit nem vesz be a gyomrom. Nem éreztem úgy a végén, hogy bármi is elrendeződött volna, vagy jobbá válhatna. Az eleve sérült emberek még több sérülést szedtek össze, és padlóra került mindenki, aki életben maradt. (Talán csak Marko nem, de ő eleve más szállal kapcsolódott a történetbe, nem a családi szennyessel.) Nem lesz itt már senki sem ép, és életek dőltek össze.
Vészjósló, sötét és a lezárásban nincs semmi remény.

Thrillerként tényleg nagyon jó, gyorsan el is olvastam, nehéz letenni. Csak az érzés a végén, az nem hiányzott volna.

Idézet: 

Arra gondolok, hogy az emberek képtelenek feltenni a megfelelő kérdést. Helyette feltesznek egy rosszat.