Kalandos, mágikus, életkérdéses, sorsfordító.

A Halhatatlanok kiváltságosak: örökké fiatalok, hatalmasak, erőteljesek. De mindennek megvan az ára is: mindannyian egy feladatot kell, hogy ellássanak. A Halál egy fiatal lánynak tűnik, aki minden élőhöz eljön egyszer. Van, akivel többször is akad találkája. Vidáman, kedvesen kíséri át a lelket a nap nélküli világba. Képes hosszú éveket várni egy velencei, rejtet szigeten, hogy a mágiával elrejtőzött lelkekért mehessen, amikor egy halandó végre kinyitja neki a kaput. Ráébreszt egy kamaszt az élet értelmére, miközben egy éjjel fogságba esnek, és egy banya szívét keresik. Ad egy esélyt egy popsztárnak, hogy annak szentelhess az életét, ami igazán számít. Nem siet, nem erőszakos, nem fenyegető. Neki van ideje. És egyszer mindenkiért el fog jönni.

Neil Gaiman sok mindenben otthonosan mozog. Ír urban fantasyt, modern mesét, vannak már szinte irodalomtudományra nyúló tanulmányai is. Idén a humorát is megmutatta, amikor az Agymenők egy részében vendégszerepelt. De amivel első körben megalapozta a hírnevét, az a képregényes világ volt.

A Sandman szép karriert befutott sorozat volt, amit magyarul kiadtak, nekem is megvan és szerettem. Abban találta ki a halhatatlanok feladatait és alakjait, ott az Álom volt a központi szereplő. De mellékszerepelt például Lucifer is, aki elunta a poklot és elment bulizni Los Angelesbe. Aki a filmes blogot is követi, nemrég írtam a sorozatról, ami ebből az ötletből nőtte ki magát, a Lucifer.

De a Sandman mellékkaraktere volt Álom húga, Halál. Aki saját történeteket is kapott, amiket a Fumax kiadott egy gyűjteményben. Először is, meg kell dicsérnem magát a kiadványt. Minőségi, öröm kézbe venni és lapozni. Minőségi lapok, színek, kötés. Nagyon tetszett.

Ahogy ezek a történetek is. Ha Gaiman novellaként írja meg, akkor is nagyon rá kattantam volna. Érdekesek, elgondolkoztatóak, és tele vannak tanulságokkal, ha kicsit is kinyitjuk rájuk a szemünk. Bár a Halál a fő karakter, sokkal inkább szólnak az életről és az emberekről. Hogyan érdemes élni, és hogyan kell felfogni a halált.

A történetek tele vannak ötlettel és humorral is. Akad feketébb, de kifejezetten bájos is. Némelyikben van mágia, mások nagyon hétköznapiak. De a lényeg változatlan: az élet érték, és egyedi, megismételhetetlen. Aminek a része a halál is, és ostobaság félnünk tőle. Úgysem menekülhetünk előle, akkor minek keserítsük vele a drága pillanataink? Az élet olyan sokszínű, minden pillanat lehetőség. És igen, vannak rossz napok is. De azok is kellenek – mert hogyan értékelnénk a szépséget és a jót, ha nem lenne bánat és rossz is?

Bár képregény, komplex szereplőket és konfliktusokat tud mozgatni. Ugyanúgy belefér a történetbe a kamaszkori életválság, mint a homoszexualitás felvállalása. Vannak gonoszabb karakterek, de nincs olyan gonosz, ami a nagybetűs Gonosz lehetne. Itt mindenkinek több oldala van, és ez a változatosság kiemelt is.

Még a rajzok is változatosak. Mivel Gaiman több grafikussal is közreműködött, a történetek vizualitása is más. Így a történetek mellett a képek is tanulmányozásra érdemesek, egyediek.

Én kifejezetten szerettem, és remélem, előbb-utóbb a Sandman is folytatódik!

Death - Mint képregény: 100% példaértékű. Gyönyörű kiadvány, okos és gyakran lírai történetek.

Szubjektíven: 100% mozgatta végig az agyam, miközben szórakoztatott is. A humora is ok.