Fülszöveg: 

A ​természet rendje felborult, Erzsébet királynő halálos beteg, és világszerte szokatlan viharokról és bizarr teremtményekről érkeznek beszámolók. Jeruzsálemből egy titokzatos öregember kel útra, akiről azt suttogják, a templomos lovagok kincsét viszi magával, hogy az beteljesíthesse ismeretlen, rejtélyes rendeltetését. Latvéria grófja eközben ördögi terveket sző, a spanyol inkvizíció pedig szörnyszülötteket, boszorkányfattyaknak kikiáltott embereket küld a máglyára. Az Úr 1602. esztendejében járunk, és úgy hírlik, közeleg a világ vége.

Neil Gaiman megírta a valaha volt legformabontóbb képregények egyikét: felvonultatta a Marvel leghíresebb, legendás karaktereit, és elképzelte, mi lett volna, ha a XVII. század hajnalán születnek meg. Így lesz Nick Furyból Anglia kémfőnöke, Dr. Strange-ből udvari mágus, a Fantasztikus Négyesből egy vitorlás legénysége, a Fenegyerekből pedig lantművész, miközben a Marvel Univerzum számos más korabeli inkarnációjával is megismerkedhetünk.

Szerintem: 

A What if sorozatban is nagyon szerettem, hogy mennyire más lenne egy karakter, egy történet, ha megváltoztatnánk a körülményeket. Ez volt az ötlet, ami elsőre a Marvel 1602-ben is nagyon tetszett.

A cím már árulkodó, Gaiman a történetet

a történelmi múltba helyezte vissza. Anglia, gyarmatok, inkvizítorok és egy kifejezetten feszült történelmi korszak. A királynő (I. Erzsébet) emberei küldetésre mennek, mások az útjukat akarják állni.
Vannak kalandok, hajsza egymás után és átverések is. Több szálon haladnak az események. De, amit legjobban élveztem, hogy ebben a más világban ki hol helyezkedik el, milyen életet él. Kinek kell attól félni, hogy máglyahalálra ítélik, ki Erzsébet embere, kinek milyen képességei vannak a megszokotthoz képest.

A világépítése adta el nekem, nagyon sokáig. Mert a vége, arra el lettem veszítve. Amikor kiderül, hogy miért is vagyunk 1602-ben és vissza van kötve a mi korunkra, az ismert univerzumra már nem szerettem olvasni. Sokkal szívesebben vettem, amíg egyfajta alternatív univerzumként tekinthettem rá, egy más korszakban az ismert szereplők.
Kerek így is, el vannak szépen varrva a szálak, de egész egyszerűen szubjektíven nem tetszett, mi is a magyarázat mindenre.

Amit még kiemelnék, hogy mennyire volt szemrevaló is a képregény. Az emberi alakok, a környezet. Ahogy vizuálisan is felismerhetők, mégis korszakra szabottak a szereplők. Filmszerű. Mondhatni, ezt a szebben rajzolt képregények közé sorolnám.
Meglepetés, de nem egy Marvel-figura volt, ami leginkább megragadott. Hanem I. Erzsébet. Az valami nagyon kegyetlen, de egyben frappáns is, ahogy őt megmutatták nekünk.

Összefoglalva: szerettem a világát, a szereplők alakmásait. A külcsínt. Ötletes és jópofa volt nagyon sokáig. A cselekmény is a végéig lekötött.
Amit nagyon nem szerettem: a megoldás. Mi is történt valójában, mi a képregény vége. Ritka, amikor egy különben jó sztorinak a vége ennyire elveszi az egésztől a kedvem, de ennek sikerült összehozni.