Ágybeli témás, mesélős, nyílt.

A szexben vannak tabuk, melyeket nem szokás megkérdezni, de mégis mindenki szembesül velük olykor-olykor. A férfiakat izgatja, mekkora van nekik és mit szól ehhez a nő. Mégis, hogy látszódjon többnek a pár centi? A nőknek a mell kritikus. Akinek nagy van, az a baj. A kisebb meg kicsi. Hogy lehet a vadabb szexuális fantáziákat bevinni a hálószobába? Legyen az egy játék, vagy éppen egy harmadik fél. Ki mit vár el az előjáték alatt, milyen a jó orál? Hogy lehet javítani? De szóba kerülnek pózok, a védekezés és az orgazmus is. Egyes szemléltető példák a magánéletből jönnek, de lesznek történetek a pornófilmes világból is. Pl. a japánok méreteiről és szőrnövekedésétől kezdve a szövegkönyvekig.

Gondolkodtam, egyáltalán írjak-e erről a kötetről bármit is. Majd azon agyaltam, ha írok, hogy szedem össze a szokásos terjedelmet. De elolvastam, véleményem is van róla, a többi meg majd alakul!

Először is, leszögezem, nekem nem tetszett. Kamaszkorotokban volt Bravo magazinotok? Nekem volt. Abban voltak olyan levelek, amikor a kamaszok beírtak és mindenféle nyavalyákkal segítségre vártak. Emlékszem, én ezeket legtöbbször átlapoztam benne, maximum akkor néztem bele, ha nevetni vagy szánakozni vágytam. Mintha mindig ugyanazokkal, a röhejes problémákkal fordultak volna a laphoz. Komolyan, még az internet mindennapivá válása előtt se hiszem el, hogy egy magazinból kellene informálódni, hogy tampon vagy betét. Mindig vérzik-e az első szex után a lány.

Tudom, a szexuális nevelés a mi kis prűd országunkban – mert szerintem azok vagyunk – tabu. Ahhoz képest, hogy a Jó szeretők azzal a mottóval adná el magát, hogy tabuk nélkül, még ebben is éreztem ezt a prűdséget. Ami nem kellene – ha már nyíltan szex a téma, miért a pincéből kell valahogy feljutni a napfényre? Aki Michelle Wild kötetébe belenéz, kétlem, hogy zavarba jönne egy-egy realista képtől vagy megnevezéstől. Főleg, ebben a korban, ahol mr. Grey behozta a szadomazót a hétköznapi világképbe.

Azon túl, hogy zavart ez a tabuk nélkül, mégis tabuk között lépkedés, a témákkal se voltam elégedett. Nem tudtam eldönteni, mégis mit olvasok? Egy botránykönyvet, egy egykori pornósztártól? Nem. Nagyon ritkán sztorizik Michelle, akkor is kifejezetten visszafogottan. Pedig ez volt az, amiért egyáltalán kézbe vettem a kötetet. Szepesi Niki könyveire hajazó valamit vártam, de ez valami más.

Felvilágosító könyv? Az se igazán. Ahhoz túlzottan szubjektív és tapasztalatokon alapul. Ok, azért tényadatokat is lehet kivenni belőle. Bután hangzik, de eddig nem tudtam, mekkora egy átlag farok. Ti tudjátok, centire? Elárulom, 13-14 centi. A 20 fölöttiek nagyok. Wild még egy méret – név skálát is ad, nevezzem talán tanulságosnak? De azért ismeretterjesztőnek nem.

Hanem az a régi Bravo érzés. Még ebben is megjátsszák, hogy betesznek egy olvasói levelet, ami illik az adott témába és megy a tanácsadás. Először el se hittem, hogy erre képesek voltak egy önálló kötetet szervezni. Szegény beírókat meg minősítsem? Ugyanaz az érzet, ami kamaszkoromba, csak most komolyabb témákkal. Szopjak vagy ne.

Valami nagyon mást vártam, és nem is tetszett. Nem is tudom, kinek való ez.

Jó szeretők - Mint botránykönyv: 40% nyíltabb, de nem tabudöntő. Gyakran klisés. Humor oldja kicsit.

Szubjektíven: 10% egy-egy poénját értékeltem, különben olyan, amit kamaszként is untam.