Fülszöveg: 

Raven, mióta az eszét tudja, olthatatlanul szerelmes Aresba. Most pedig szenved, mert a vágyott férfi nem őt, hanem a nővérét vezeti oltárhoz.

Hannah azonban nem jelenik meg az esküvőn… Más körülmények között lefújnák az eseményt, és szomorúan tudomásul vennék a dolgot, ez azonban nem akármilyen esküvő! Itt két illusztris család gyermekének kell egybekelnie, ami óhatatlanul nagy hírveréssel jár. Micsoda botrány kerekedne! A szennylapok kéjesen csámcsognának a fiaskón, hogy a kiismerhetetlen milliárdos médiamogult faképnél hagyta az arája.

Így Ravennek nincs más választása, mint átvenni a nővére helyét… Az ő szemszögéből ez talán nem is olyan nagy tragédia, ám hamarosan megtapasztalja, hogy a házasság Ares Windsorral egyáltalán nem leányálom… Ravennek mégis eltökélt szándéka, hogy elnyerje a férfi szívét. Bármi áron, hiszen szerelemben és háborúban minden megengedett. Ez pedig háború!

Szerintem: 

Aludtam rá egyet, de nem segített, hogy

kedvezőbb fényben lássam. Sok tekintetben annyira rosszul van megírva, annyi baja van a cselekménynek is, hogy egyre kevésbé tetszik az eredmény.

A történet ráadásul egy olyan alappal indít, amit mindig is rühelltem. Szerelmi sokszög – Raven és Ares egymásnak voltak szánva, meg is volt köztük a kémia. A nő elkényeztetett nővére, Hannah azonban közéjük állt. Amikor azonban már esküdni kellett volna, visszakozott. Mivel a családi szerződés kell, így Ares Ravent vette el, aki évek óta a legjobb barátja. Adni is akar egy esélyt maguknak, hogy párként is működnének-e. Hannah azonban nem bírja nézni, hogy a húga elveszi a boldogságot, ami neki nem kellett, így ármánykodni kezd. Leírva nem is annyira rossz, mint olvasva. De úgy tényleg nem nagy élvezet.

Eleve már az, hogy a modern korban miért kellene a cégek egyesítéséhez a családok gyerekeinek esküvője is? Mi ez, a középkor? Aztán, ahogy Ares és Raven kezdetektől kezelve van. Mindenkinek, Hannah sleppjének kivételével, nyilvánvaló, hogy Ares és Raven az egymásnak való pár, és több is van köztük barátságnál, bármit is mondjanak. Ares pl. ki nem állhat minden férfit, aki csak ránéz a nőre. Az viszont nem érdekli különösebben, hogy Hannah a színészi karrierje érdekében nem veti meg a kanapét, mint előrelépési módszert.

Hannah annyira gyerekes az egész történetben, hogy el nem tudom képzelni, miért is tartott volna ki mellette évekig. Ok, Ares esetében be tudom magyarázni, hogy tudta, az egyik nővért el kell vennie, és ha Hannah a menyasszony, kitart. Raven pedig arra lett nevelve, hogy neki Hannah a létezése oka. Pontosan tudta, hogy ő azért születhetett meg, mert Hannah beteg lett és kellett egy testvér csontvelődonornak. Az anyja iszonyatosan elkényeztette a nagyobb lányát. De még ezzel együtt is, az már röhejes, amit végig művel. Játszik mindenkivel, mindent magának akar és annyira önző. Ares egy ponton meg is mondja neki, hogy felébredhetne, mert olyan nincs, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. De maguk a húzásai is: Raven előtt ecseteli, mikor és hogyan szexelt a férfival. Botrányt kavar, posztolgat, mintha Raven elszerette volna a vőlegényét. Majd beállít terhesen, azt állítva, hogy Ares az apa. De most komolyan, hogy tud ennyire butácska lenni? A modern korban még csak meg sem kell születnie a gyereknek egy apasági teszthez, Ares meg milliárdos. Pillanatok alatt tudja, hogy Hannah megint kamuzik, másé a gyerek.
Ha már kellett egy intrikus, nem lehetett volna egy olyan, aki érettebb és eszesebb, mint egy hormontúltengéses, elkényeztetett kamasz?

Az Ares – Raven szál sem sokkal jobb. Raven olyan szerelmes első perctől, hogy Ares puszta léte elég, hogy ő boldog legyen. Annyi az ő legnagyobb konfliktusa, hogy nehezen hiszi el, a férfi nem csak a nővére pótlékaként tekint rá.
A férfinak sem kell sok idő, hogy teljesen elfelejtse a nővért, hogy a feleségével legyen. Eleve legjobb barátok, össze vannak hangolódva és Raven szupermodell. Feleségként meg direkt kihívó ruhákban mászkál előtte, hamar el is jutnak oda, hogy elhálják a frigyet. Onnan meg nincs megállás.
Ha nem lenne Hannah, akkor konfliktus nélkül, simán átúsznának egy happy endbe. Így viszont a regény nagy, ugyanakkor röhejesen kamaszos konfliktusaként Hannah fejébe kell verni, hogy ő eldobta Arest, aki most Ravennel van és marad is. Nem lesz olyan, hogy Raven csak látszatfeleség, míg a férfi Hannah-val kavar titokban.

A regényben kétféle karakter van különben. Az idegesítő, elvakult, röhejes alakok és a hősei. Hannah és az anyja jelentik a rosszakat, nagyon durva, amit művelnek. A többiek kedvesek, kitartók, tehetségesek, céltudatosak. Rendes emberek.
Talán csak az motoszkál bennem, hogy a lányok apja már sokkal korábban helyre kellett volna, hogy tegye a feleségét. Pontosan látta, hogy Ravennel kegyetlen, míg Hannah-val végletekig védelmező és kényeztető. Itt ugyan felnőtt nőként látjuk őket, de nyilvánvaló, hogy ez volt egész életükben. Az apa hiába szerette Ravent, az nem pótolja, hogy milyen az anyja. Nem tehetett volna valamit Raven érdekében?

A tényleges cselekmény meg kiábrándító. Ahogy a főszereplő páros kerülgeti egymást… ha nem lenne a szex, és elég erotikus színezetet igyekszik adni a szerző a regénynek, akkor azt írnám, gyerekes. Bár, mit írjak egy olyan könyvre, ahol a lánytestvér azt tanácsolja a barátnőjének, hogy hordjon szexi miniruhákat, csak ráugrik a báty?

Maga a könyv is nyegle, következetlen. Ugyanazokat a köröket futják és beszélgetéseket folytatják a regény két harmadában.
Nincs igényesen megírva sem. Ugyanaz az összedobottság, amit a történetben érzek, megvan a szövegben is.

Különben, jó sok testvére van Aresnek, úgyhogy legalább az tiszta, hogyan lesz ebből sorozat. Jó sok unoka, akit a nagyi kiházasíthat. Csak éppen nem Bridgerton a vezetéknevük és nem a 19. században élnek. Ők vajon tudják ezt?