Fülszöveg: 

Két gyerekkori jóbarát. Két összetört szív.
Az egyik azonnal útnak ered, hogy elszökjön – és ennyiben kellett volna maradnia a dolognak.
Jasper Gervais a rajongói szemében egy szívdöglesztően jóképű, tehetséges hokikapus a tévéből. De Sloane-nak mindig is az az elveszett, szomorú szemű kisfiú marad, akinek aranyból van a szíve.
A férfi, akit titokban mindig is szeretett.
Így amikor az esküvője napján az élete darabokra hullik, érthető, hogy Jasper lép közbe, és menti meg Sloane-t. Amikor pedig Jasper világa omladozik, a lány viszonozza a szívességet.
Minél több időt töltenek együtt, annál világosabb, hogy Jasper már nem csak barátként tekint Sloane-ra. És nem is barátként érinti meg. Annyi év után még mindig ő az, aki a lány szemében megtestesíti mindazt, amit valaha akart, és amiről már lemondott.
De az érzelmek bonyolult dolgok. Jasper fájdalmas múltja és Sloane jelene körül nem ül el a vihar.
Lehet, hogy Jasper Gervais úgy viselkedik, mint aki akarja Sloane-t, de az elmúlt évek alatt annyiszor utasította el őt, hogy most már bizonyítania kell.

Szerintem: 

Következik az önismétlés a sorozat kapcsán. Mert lényegében ugyanazt

lehet erről a részről is elmondani, amit a korábbi kettőről.

Ez is klisére épül. Ebben a barátokból szerelmesek trope-ot találjuk meg. Sloane és Jasper mindig is jóban voltak, titkon mindketten többet is éreztek, de eddig romantikus értelemben nem léptek előre. Amikor Sloane esküvője a vőlegény sztriptíztáncosnővel való hentergése okán meghiúsul, Jasper vállán sírja ki magát. Így majd elszabadulhat minden, amit eddig elnyomtak ilyen-olyan okból magukban.

Ebben is igaz, hogy nagyon a két főszereplőre fókuszál. Akad pár mellékszereplő, de ők annyira kis szerepet töltenek be, hogy szinte jelen sincsenek. Nem csak Jasper és Sloane románca ez, de ők vannak jelen is a jelenetek nagy többségében. Vagyis, sokkal inkább kétszemélyes a regény, mint amit jól esik olvasni. Nincs olyan jellegzetes mellékszereplő, akit még megjegyeznék. Ok, a korábbi részek párjai feltűnnek, de csak feltűnnek, már nem releváns szereplők.

Sportos románcként is lehetne olvasni, csak éppen nincs nagy szerepe a sportnak. Jasper elvileg hokisztár, de ez elsikkad a történetben. Legfeljebb olyan szerepet kap, hogy Sloane apja próbálta azzal fenyegetni, hogy tartsa a távolságot a lányától, vagy tönkreteszi a karrierjét. Sloane pedig balerina. Ennek kapcsán többet is beszélgetnek, csak a gyakorlatot nem találtam meg hozzá. Ahhoz iszonyatosan sok edzés és gyakorlás, próba kell. Ehhez képest meg… Ok, kb. annyi fordul elő, mint Jasper és a hoki kapcsán. Neki is rendszeres edzések, meccsek kellenének, és vannak? Minimálisan. A balettel ugyanezt tette a szerző. Inkább csak azért kell, hogy legyen hivatásuk és sportoló párost kapjunk a történetben.

A főszereplők most is túl jók, hogy igaziak legyenek. Kedvesek, szexik, gazdagok, jóságosak. Megvan a női mese érzetem a szereplőktől.

A konfliktus ugyanolyan nehézkes, időhúzó, mint a korábbiakban. Jasper nem érzi elég jónak magát a lányhoz. Aki beleszületett a pénzbe, míg Jasper örökbefogadott gyerek volt, aki nem büszkélkedhet a biológiai családjával. Igazából csak azt kell beismerniük, hogy egymásért megéri küzdeni és túllépni maguk lebecslésén.

Ugyanaz a bestseller, érzelmileg túlpörgetett szöveg. Ebben is sokat beszélnek, kevés a leíró rész. Csak most nincs egy olyan energiabomba, mint Willa. Jasper és Sloane inkább egy szomorkás páros, amit a kötet hangulatán is érzek.

Jut eszembe – még egy, amitől frászt tudok kapni. Sloane máshoz készült hozzámenni, miközben elnyomva mindig is Jaspert szerette? Meg különben is, kislány kora óta rajongott a fiúért. Olyan kényelmesnek érzem, ahogy most beleülnek egy kapcsolatba és érzelembe, ami a leírtak szerint a felszín alatt mindig is megvolt. De ez olyan kamaszosnak tűnik, ez az egész életen át tartó, gyerekkorral kezdődő szerelem. Nem inkább rajongás?

Nem néztem meg, van-e még része. Mintha egy testvér még lenne, de mindegy is. Igazság szerint csak a családi szál köti össze őket, amúgy nyugodtan olvasható minden rész külön, még a sorrend se feltétlenül kötött. Ha azért jobb érzet is sorban olvasni.