Házasságos, múlt titkai után eredős, családi zűrös.
Mia 5 év után végre kezdi összeszedni magát. Van egy remek barátja, Will, aki komolyabbra akarja fűzni a kapcsolatukat. A kislánya, Freya gyönyörű és cserfes, az élete öröme. Jól megy a terapeuta vállalkozása. De egy nap besétál egy lány, és valami olyat mond, ami felforgatja az asszony életét. „A férje nem lett öngyilkos.” 5 éve Zach öngyilkos lett, amikor az egyik diákja eltűnt. Máig, mindenki azt mondta, Zach azért lett öngyilkos, mert előtte megölte a szeretőjét, azt a lányt. Mia összezavarodik, és próbálja kinyomozni maga az igazat az eltűnő Alison szavai után. Aki annak a lánynak volt a szobatársa, aki eltűnt. Aki egy új lehetséges elkövetőt nevez meg, Zach egyik munkatársát. De az igazság mindennél rettenetesebb, és Mia többé nem menekülhet előle.
A női thriller most nagyon megy. Vannak ugyan nagy sikerszerzők, mint Paula Hawkins, de egyre több az olyan női szerző, aki korrekten hoz egy magasabb szintet. Ebbe a kategóriába tenném bele Kathryn Croft írónőt is, akinek ez rövid időn belül a negyedik nálunk megjelent könyve, és ebben már reklámozzák az ötödiket is.
A kötet kifejezetten azokat a témákat tartalmazza, melyek a női thrillerek sajátjai. Szerepel benne egy nő, aki a férje piszkos múltja után veti magát. Van benne egy lány, aki a családon belüli erőszak elől menekül. Nem direkt, de van benne utalás szexuális zaklatásra. És az is megvan, ahogy a gyenge nők erejükre találnak.
Croft feldobja az ismerős paneleket azzal, hogy egy történeten belül többet mesél el. Alapvetően két idősíkon vezeti az eseményeket. Egyszer, a fő vonalon Mia próbálja kideríteni, mi történt a férjével és még most is a feldolgozással küzd. Hiába van ott mellette egy tökéletes új pár, nem mer igazán belebonyolódni a kapcsolatba. Gyászol, zaklatott és még mindig hiányzik neki a férje. Másrészt, Josie 5 évvel korábban egyetemista volt. Menekült az anyja elől, miközben az öccsét meg akarta menteni a családtól. A kedvenc tanára Zach volt, akibe kezdett beleszeretni is. De Zach a családját szerette, a lánynak csak baráti segítséget tudott felajánlani. A végére a két történet összeér.
Az egyik legjobb benne, ahogy az igazság mindkét idősíkot átértékeli. Logikus, érthető a szerzőnő megoldása, miközben meglepő is. De hogy milyen érzéseket keltett bennem… nem jókat. Én úgy éreztem, nincs igazság és sajnáltam a történet vesztesét. (De azt nem mesélem el, ki is az.)
Ezzel eljutunk a másik ponthoz, ami nekem negatív érzés volt. A karakterek: egyszerűen nem tudtam megszeretni őket. Mia rengeteget szenved és nyavalyog, ami engem ki szokott borítani. Most is így volt. Alison instabil, megbízhatatlan. Will túl jó, hogy igazi legyen. Josie megszállottsága is zavart, ha ő szerethetőbb is azok után, amiket túlélt. Zach… róla nem mesélek, az spoileres lenne.
Stílusában Croft hozza azt a szintet, amit a korábbi regényeiben is. Olvasmányos, érzelmes, de nem túlzottan. Feszültséget, érzelmeket is át tud adni. Más stílusú az a rész, aminek Mia a középpontja, és más, amelyben Josie van a középpontba. Ez is egy piros pont.
Nem ez a kedvenc könyvem a szerzőtől, de korrekt. A zsánerben kifejezetten jó.
Csendes hazugságok - Mint thriller: 80% női, a családon belüli témákkal, sok lelkizéssel. Csavaros, jól elmesélt.
Szubjektíven: 70% a vége ütős. Átértékel mindent. De a karaktereket nem szerettem.
