Fülszöveg:
Két házaspár – David és Laetitia, valamint Sylvain és Tiphaine – elválaszthatatlan barátok és szomszédok egy szép, nyugodt kertvárosban. Az egy évben született fiaik, Milo és Maxime szinte testvérekként nőnek fel. Ám amikor Maxime balesetben meghal, idilli világuk összeomlik.
Amíg a fiú szüleit a gyász és a keserűség emészti, a másik párt bűntudat gyötri a tragédiában játszott szerepük miatt. Nemsokára a négy felnőtt már alig beszél egymással. Idővel Milót rejtélyes „balesetek" sorozata éri, ami felkelti az anyja gyanúját. Vajon egykori legjobb barátaik a fiukon keresztül akarják megbüntetni őket?
Miközben az egyre paranoiásabbá váló Laetitia kétségbeesetten próbálja megvédeni Milót a veszélytől, a két pár viszonya nyílt ellenségeskedésbe torkollik. Vajon Laetitia csak képzelődik? Vagy Sylvain és Tiphaine titokban összeesküvést szőnek, hogy bosszút álljanak… és ha igen, annak ki fogja megfizetni az árát?
Szerintem:
A helyzet az, hogy láttam a filmet, és csak utána jöttem rá, hogy regényként is létezik. Azt hiszem, a filmet előbb ki is hozták, mint ahogy elolvashattam volna a regényt. Fordítva jobban szeretem, de ezzel már így jártam.
Sajnos, ez pont egy olyan történet, aminél jól jött volna, ha
meg tudok lepődni. Az egyik főszereplő, az egyik anya, Laetitia a kötet nagyjában gyanakszik a szomszédjára. Szerinte Tiphaine bántani akarja őket és bosszút állni, amiért azt hiszi, Laetitia megmenthette volna a másik nő fiának életét. A kötet nagy rejtélye pedig, hogy mi az igazság. Laetitia paranoiás, vagy valóban van oka a családját félteni?
Mivel láttam a filmet, tudtam a választ. Sajnálom is, mert érzem, hogy szépen ki van dolgozva a feszültség növelése, ahogy a fordulatoknál lehetne többféleképpen magyarázni. Lehet a nőnek igaza, és veszélyben vannak, vagy éppen be is képzelhet dolgokat.
Maradt az a szórakozásom, hogy a másságokat kerestem és azokkal igyekeztem szórakoztatni magam. A családok komolyabb előtörténeteket kaptak – mindkét házaspár múltjában van sötét folt és titok. Sylvain és Tiphaine különösen problémás múltat kapott, amit innen lehet csak megismerni. A férfi segített egy barátjának az orvosi műhibát elkerülni, receptet hamisítottak, így viszont a patikusnő került bajba. Sylvain nem sejthette, hogy ő meg bele is szeret.
Vagyis, a kapcsolatok bonyolultabbak és sokkal terheltebbek. A szerelem mellett a bűntudat, tartozás, megszállottság is a képlet része lesz.
A cím ugyan az anyai ösztönöket emeli ki, de itt is tartom, hogy sokkal több minden van benne. A házastársak és a szomszédok közötti dinamika is szerves része a regénynek. Cselekmény talán kevesebb van, de a rejtély, a gyanakvás, az érzelmi vonulat szépen kipótolja, ami esetleg a cselekményből hiányozna.
Viszont, a szereplőkkel bajban vagyok. Kb. azt tudnám írni, hogy a gyerekek a biztosan ártatlanok benne. Amúgy legfeljebb bűnösebbet lehet találni a másiknál, a felnőttek árnyaltabbak. Nehezemre is esett bárkivel szimpatizálni – sokkal inkább szánni lehet őket. A múltjuk, a fájdalmas történeteik meghatározzák őket és minden kell ahhoz, hogy az a helyzet előálljon, ami. A filmben sokkal könnyebb volt a szimpatikus anyát megtalálni – jobban érződött, ki a bestia és ki az áldozat. Itt mindenkinek van olyan története, ami áldozattá teszi, de olyan is, ami sötétebb képet rajzol róla.
Rövid, nincs túlírva. Egyszerű. Lineáris. A csavar elég ahhoz, hogy ezt a terjedelemet megfogja és kicsit át is értékelje. Egy cseppet talán érzelmesebb, mint ami thrillerben számomra ideális, de a tartam indokolja ezt.
Nem egy rossz könyv, sőt. Lehet érteni, miért készült belőle film is. Csak éppen a vége, a két házaspár jellemrajzai nem nyertek meg. Nem volt meg az a szereplő, akinek drukkolnák, vagy aki azt kapná, amit érdemel.
Idézet:
Hogy melyik a legrövidebb út két pont között?
Amelyiket ismerjük.
Az életben semmi sem egyenes. Az élet olyan, mint egy óriási, hepehupás placc, tele akadállyal, kanyarral és kerülő úttal, egyfajta csapdával teli labirintus, amelyben az egyenes vonal nem létezik.
